Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában

SZABADGONDOLKODÓK A TÖRÖK ALATT 247 rű kerítése és keleti végének középkorias formái keltik fel inkább iránta az érdeklődést. A templom a középkori Pécsnek a városfalakon kívül, a Tettye-patak mentén kiépült ipari városrészben állott, bizonyíthatóan már 1057-ben. Németh Béla, neves helytörténészünk felfogása szerint a templomot már a honfoglaló magyarok is itt találták.

40 Ezt a megállapítást valószínűsítheti az a körülmény, — amire ipari vonatkozásban Szabó Pál Zoltán is utal,

41 — hogy a vízimalom római találmány lévén, lehetséges, hogy a tetytyei vízimalmok is a rómaiak örkségeként maradhattak reánk. A malmok körül élő lakosság számára épülhetett tehát a templom. — esetleg már a korai keresztények idejében. A templomot fennállása óta többször toldották, bővítették s tudományos feltáró munka híján csak a templom belső tagolásának alapos vizsgálatára támaszkodva erősíthetjük meg Németh Bélának nyilván hasonló tapasztalaton alapuló felfogását. A nyugati kapun, a templomtesthez képest aránytalanul alacsony, hagymakupolás torony alatt belépve, a templom alapberendezése háromhajós, bazilikás beosztást mutat. A kb. 6,5 m széles középhajót a felével keskenyebb északi és déli mellékhajóktól vaskos, félkörívvel áttört falak választják el. A mellékhajók felett emeletek (karzatok) vannak. Az északi mellékhajó rövidebb a délinél, mert folytatásában kelet felé sekrestye fekszik. A téglalap alakú középső hajó erős valószínűség szerint eredetileg egyenes záródású apszissal végződő korai román bazilika lehetett, a jelenlegi sekrestyével és a déli hajó keleti felével, mely utóbbi a temetőkápolna funkcióját tölthette be. Későbbi toldásnak látszik az északi hajó, valamint a déli hajó meghosszabbítása is, a jelenlegi állapotnak megfelelően. (Több, múlt századeleji városi térképen is csak a déli hajónak a keleti fele látszik.) A gótikus apszis támpilléreivel ея román ablakaival a legszebb oldala a templomnak. Hogy ezt a részt, valamint a déli hajó meghosszabbítását mikor toldották az épülethez, nem tudjuk. Arról sincs tudomásunk, hogy a török kiűzése, ill. az azt megelőző 1664. évi ostrom során milyen mértékben sérült meg s hogy a helyreállítás során milyen mérvű változtatás történt a templom külsőbelső szerkezetén. Mai, barokkos külseje — a gótikus apszis nélkül — a XVIII. században alakult ki. A szószék elhelyezése és a karza40 Németh Béla, i. m. II. köt. 326. p. — Haas: i, m. 28. p. 41 Szabó Pál Zoltán, i. m. 10. p. tok beépítése — az orgonakarzat nélkül — Szőnyi szerint a templom protestáns korszakából származnak.

42 Még a reformáció kezdetén egy templomi botrány miatt a templomot elrekesztik, valószínűleg a főhajó és déli mellékhajó között húzott deszka- vagy kőfallal, amikor is a protestánsok használják a főhajót s az erősen megcsappant létszámú katholikusok a mellékhajót. Meg kell még említeni, hogy az 1610-es években feltűnt jezsuiták egy fakápolnát építenek a katholikus hívek számára, a Mindenszentek templomától délre, amint ennek képe egy, az 1664-es ostrom után megjelent német kiadványban

43 jól látható. A fakápolna még 1687-ben is megvolt s a jezsuiták feljegyzése szerint iskolaépület is tartozott hozzá, Témánk szempontjából kissé részletesebben kell foglalkoznunk az unitáriusok kollégiumával, egyfelől, mert bizonyos szerepe volt a disputa kirobbantásában, másfelől, pedig mert rávilágít a török hódoltság alatti főiskolai oktatás eddig elhanyagolt vonatkozásaira. A török hódoltság idején — jórészt a török tolerancia védő szárnyai alatt — a kálvinista pap- és tanítóképzés érdekében szerveződnek a Déldunántúlon csaknem egyidőben a kálmáncsai (Somogy m.), tolnai (Tolna т.), a vörösmarti (Baranya m.) és pécsi kollégiumok. /,/1 Utóbbi feltehetően a domonkos apácák elhagyott kolostorában működhetett, mely a Mindenszentek templomától délre, a mai Z dina nevű városrész környékén állott. Romjait még a múlt században is látták.

45 A pécsi egyetem megszűnése után, annak hagyományait továbbvívő, „schola maior" (előbb nyilván székesegyházi, később talán városi kézben levő, akadémiai jellegű iskola) utóda lehetett ez, a kortársi emlékezések szerint már a reformáció elején is kiváló tanintézet hírében álló iskola.

46 42 Szőnyi Ottó: A Mindensizentökről nevezett pécsi templom és temető. (Pécs-Baranyamegyei Múzeumi Egyesület Értesítője. 1913. 4. füz., 131. p. '

,3 Ortelius: Redivivus Continuatus, Nürnberg, 1665. Vl Szabó Gyula: Megjegyzések egy új neveléstörténeti könyvhöz. (Művelődési Tájékoztató, 1961., ápr., 13 9. p.) 45 Németh Béla: i. m. II. köt. 452. p. 46 Lampe — Ember: História ecclesiae ref. in Hungária et Transsylvania. 1728., 637., 679. p. — Tóth Ferenc: Magyar és erdélyo>rszágii protestáns ekklésiák története. 52. p, — Haas: i. m. 2Ű8. p. — Pécsy József: Emléklapok Tolna mezőváros múltjából és jelenéből. (Budapesti, 1896., 12. p.) — Fábián Zoltán: A vörösmarti ref. egyház története. 1547—1910. É. n. 11. p