Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában
242 S2ABÓ GYULA A püspöki székhelyek közül, amelyek nem voltak egyúttal megyei várak is, egyetlenegy fejlődött már a XIII. században nagy várossá: Pécs. A szabad városi fejlődésnek azonban itt is, mint a többi hasonló város esetében Magyarországon és Nyugat-Európa legtöbb városában, az egyházi földesúri hatalom jelenléte volt az egyik legfőbb gátja. 8 A püspökségnek a városi polgárság érdekeivel való szembeszegülése abból a felismerésből eredt, hogy minél erősebb, gazdagabb, önállóbb a polgárság, annál inkább igyekszik magáról lerázni az egyháznak nemcsak földesúri, hanem vallási igáját is. (A pécsi polgárságnak majd nyolc évszázadon át vívott küzdelme eredményeként csak a 18. században sikerült megszabadulnia a püspöki fennhatóság alól s megszereznie a közigazgatási függetlenséget.) Erre a körülményre figyelmeztették az egyházat a városok elszánt fellépései a tizedkizsákmányolás ellen s még inkább az eretnekmozgalmak, amelyek- ha nem is olyan mértékben, mint Nyugaton- á magyarországi városokban is felütötték a fejüket. 9 Engels szerint a feudalizmus elleni minden, általánosan megfogalmazott támadásnak elsősorban az egyház ellen kellett irányulnia, s valamennyi forradalmi irányú társadalmi és politikai tannak egyszersmind és túlnyomóan vallási eretnekségnek kellett lennie. 10 A pécsi polgárság (s általában a megyében élő parasztság) is az eretnekség fegyverével harcol a város ura: a püspök ellen. Még az Árpádházi királyok idejében gyökeret ver az egyházmegye területén a Délvidékről (Boszniából) a Szerémségen át beáramló ЪодитпИ (patarén) mozgalom. (Nyugat-Európában: valdens, albigens néven terjed el.) Hódi nka Antal szerint a Dráva és Száva közén Pozsega volt a főfészkük il Két, külföldi szer8 Makai László: i. m,: 39. p. 9 Makai László: i. m : 37. p. 10 Engels: A német parasztháború. Budapest, 1949., 25,27. p. — Kulcsár Zsuzsanna: Eretnekmozgalmak. Budapest, 196i3. b . 9. p. 11 Hodinka Antal: Egyházunk küzdelmei a boszniai bőgő-mii eretnekekkel. Budapest, 1887., 2, 83. p — Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásokban 970-től 1900-ig. Nagyvárad, 1915., 26. p. — Mihalovics Ede: A katolikus prédikáció története Magyarországon. Budapest, 1900. I. köt, 70t 285—286. p —' Balanyi György: Papok és hívek. (Domanovszky Sándor: Magyar Művelődéstörténet, 2. köt, 415. p.) — Meglepő, hogy bár Hóman—Szekfű felhasználja Hodinka művét, — anélkül, hogy annak állításait cáfolná, — határozottan állítja, hogy a bogumil tanoknak magyar földön nem volt talaja. (II. köt., 190. p.) Csak Magyarország déli tartományaiban (a boszniai és szerémi püspökségek területén) ismeri él létezésüket. — Kardos Tibor úgy véli, hogy Nag/ zőtől idézve, így jellemzi a bogumilizmust : ,,Ök tanítják, hogy a szolga ne engedelmeskedjék urának, káromolják a gazdagokat, szidják a papokat, korholják a bojárokat, Isten előtt utálatosnak tartják, hogy az ember a királynak dolgozzék, valamint minden szolgának azt mondják, hogy urának semmi szolgálatot sem tartozik teljesíteni. . . Igaza van annak a tudósnak, aki azt állítja, hogy ők voltak a középkor szocialistái és anarchistái." 12 Elnevezésüket bogumil = „Bog miluj" szláv szavakra vezetik vissza, ami annyit jelent: Isten előtt kedves, vagy Könyörülj Isten. 13 Antifeudális irányzata miatt a pápák és uralkodók vállvetve próbálják a mozgalmat kiirtani, ám az inkvizíció kegyetlenkedései sem tudják a veszedelmes eszméket feltartóztatni. A pécsi püspök is patarén-gyanussá lett. 1 '* A bogumilizmus, mint időben korábbi jelenség, már előkészítette a talajt a huszitizmus számára. Magyar husziták és szerb és bosnyák bogumilok egymástól merítettek erőt, egymást támogatták a közös ellenség ellen. Hittételeik is hasonlatosak egymáshoz. Amikor a Szerémségben megkezdődik Marchiai Jakab kegyetlen inkvizíciója, sok bogumil csatlakozik az akkor nagyobb erőt képviselő huszitákhoz. Mindamellett e többféle eretnekség nem mosta el a huszitizmus mozgalmának határait; a huszita mozgalom nem olvad bele semmilyen más eretnekségbe, hanem mindvégig önálló, határozott jellegű mozgalom maradt. 15 A huszita mozgalmat Marx és Lajos az eretnekség további terjedése elleni védeke^ zésül állította fel egyetemét éppen Pécsett. (A huszita biblia keletkezése. 1:54. p.) — Azonos nézetet vall Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Budapest, 1949., 297. p. iis. — A valdensek magyarországi létezésére utal Gábriel Asztrik, aki szerint „bizonyos, hogy 1210 táján Dunántúl, Soimogyvárott szükségesnek tartották az eretnekek fondorlatos tanait szigorú logikával cáfolni, a valdenses szellem Magyarországon is felütötte fejét. (Magyarországi Jakab „eretneksége" a XIII. századi Franciaországban. A jászóvári premontrei kancnokrend gödöllői főgimnáziumának értesítője az 1942— 43. tanévre, 208. p.) A valdensek váci működésére vonatkozólag 1. Ivánka Endre: A keleti egyház Magyarországon.) Jelenkor, 1941., 13. BIZ.) 12 Hodinka, i. m.: 112. p. 13 Gébé Andor: Bosnyákoirszág története. (Ungvár, 1908., ЭД p.) u Hodinka, i. m.: 111. p. — Kardos Tibor: A laikus mozgalom magyar' bibliája. Minerva, 1831.^ 1—4. sz., 54. p.) — Balanyi, i. m. 418. p. 15 Kovács Endre: Magyar-cseh történeti kapcsolatok. Budapest, 1962., 79. p. —' Németh Béla: Baranya Szít. Istvántól a jelenkorig. (Várady Ferenc: Baranya múltja és jelene. Pécs, 1897., II. kot, 324. p.) — Szelényi Ödön: A magyar evang. iskolák története