Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)
FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 21 kelve, az idegen szervezetben mindaddig élősködik, amíg csak teljesen kifejlődve, gazdáját el nem hagyja. Egyes fajaik azokból a testnedvekből táplálkoznak, melyek szúrásaik helyén áldozatukból szivárog, mások viszont virágnektárból élnek. Életmódjuk következtében a fürkészdarazsak számos faja részben mint hernyóirtó, részben mint virágok beporzását előmozdító rovar-, erdő- és mezőgazdasági szempontból hasznosnak tekinthetők. Ichneumon militarius és még három, meghatározásra váró, különböző Ichneumon faj, Phygadeuon corciriensis, Microcryptus species (?), Charops (species?), valamint további négy, fajilag el nem különített Braconida. A gubacsdarazsak (Cypnipoidea) minden fajának megvan a maga gazdanövénye, melynek levelére, szárára, bimbóira és virágaira a nőstény petéit rakja. Közel 90%-uk tölgyfán idéz e]ő gubacsképződményt, de számos fajuk peterakás céljából a vadontermő rózsát, földi szedret, berkenyét, sőt különféle füvet is felkeresi. A legkülönbözőbb alakú sejtburjánzás, az egyes fajokra annyira jellemző gubacs, annak az, ingernek hatására képződik, melyet á növény szövetébe rakott peték a növényből kiváltanak. Attól függően, hogy a gubacs a növény melyik részén keletkezik, megkülönböztetünk levél-, ág-, gyökér-, rügy-, vagy virággubacsokat. A gubacsdarazsak zöme rendkívül apró állat, átlagban nem éri el az 1 mm nagyságot, a legnagyobb testhossza viszont 25 mm. Túlnyomóan növényevők, de vannak köztük parazita fajok is, melyek más rovarokon élősködnek. Andricus lucidus, A. inflator, Cynips caputmedusae, С hungarica, С kollári, C. species (?), Diplolepis quercus-folii, Rhodites rosae, Aphelonyx cemicola, A fémfürkész (Chalicloidea) —, törpefürkész (Proctotruppidea) —, apródarázs (Bethiloidea), fémdarázsalkatúak (Chrysididae), valamint a kaparódarazsak (Sphegidae) csoportjaiba tartozó fajok meghatározása még folyamatban van. A redősszárnyú darazsak (Vespidae), vagy valódi darazsak elnevezése arra vezethető vissza, hogy nyugalmi állapotban elülső szárnyukat hosszában redőzik. Legnagyobb részük népes fészkekben társasközösségben él, vannak azonban magános fajok is. A családalkotó darazsak papírszerű fészküket száraz fa széjjelrágásával s az ekként keletkezett morzsáknak mirigyük váladékéval végzett átitatásával készítik. Viszont a magános darazsak építményeikhez homokot, vagy agyagot használnak. Egyes fajaik húsevő ragadozók, rovarokat, hernyókat, pókokat stb. pusztítanak s ezért hasznosak, mások virágnektárral, különböző gyümölcsökkel táplálkoznak. Kifejezetten melegkedvelő állatok, csak napos időben építkeznek s járnak táplálék után, melyet borús, esős napokra is tartalékolnak. Polistes sulcifer (?), P. atrimandibularis, P. nimpha, Vespa crabro, V. silvestris, V. vulgaris, V. germanica, A méhalkatúak (Apoides) nagyon népes csoportjának több mint 12 000 faja terjedt a földön s közülük hazánkban mintegy 580 faja ismeretes. Testüket túlnyomóan sűrű szőrzet borítja, melynek segítségével a nőstények ivadékai számára virágport és mézet gyűjtenek, miközben a virágok jelentékeny részét beporozzák. A virágpor szállítására a nőstény méheken — a „dolgozókon" —, különböző gyűjtőberendezéseket találunk, melyek túlnyomó esetben a méhek hátsó lábán helyezkednek el. Vannak lábszárra, lábszárkosárkákkal, combbal és hassal gyűjtők, melyek a testükre tapadt virágport harmadik lábtövük belső oldalát borító dús szőrzettel — az ún. kefével — söprik le. A gyűjtő méhektől különböznek az élősködő méhek („kakukméhek"), melyeknek nincs gyűjtőszervük, s ezek petéiket társaik fészkébe, a, kész táplálékhalomra csempészik. A méhfélek a háziméh és a poszméhez kivételével magánosan élnek. A kiterjedt családba: a dongók, vagy poszméhek, az áldongók, a hosszúcsápú méhek, a darázsméhek, a bányaméhek, a karcsúmének, a nagybaj szú méhek, f aliméhek és a kakukméhek tartoznak, melyeknek a Misinaés Tubestetőn számos faja él. Apis mellifica, A. acervorum, A. crinipes, A. aestivalis, Xylocopa valga, Prosopis sinuata, Melecta armata, Sphecodes pellecidus, Systropha planideus, Ceratina nigroaenea, Anthidium lituratum, Bombus derhamellus f. ciliatus, B. derhamellus f. quasiciliatus, B. lapidarius, B. lapidarius f. scutellaris, B. agrorum, B. agrorum f. fasciolatus, B. agrorum f. ciliato — sexstigmatus, B. agrorum f. ciliato — fasciolatus, B. agrorum f. ciliato — subfasciatus, B. agrorum f. subfasciatus, B. agrorum f. pascuoides, B. agrorum f. subniger, B. agrorum f. tricuspi — subfasciatus, B. agrorum f. frei — gessneri, B. agrorum f. festigmatus, B. agrorum f. sexamculatus, B. agrorum f. cuspi — ciliato — subfasciatus, B. agrorum f. quadrimaculatum, B. terrestris, B. pratorum, B. hortorum, B. argillaceus, B. lapidarius, B. helferanus, B. helferanus, f. parvoana, B. helferanus f. thüringiacus, B. helferanus f. amabilis, Psithyrus rupestris, P. barbutellus, P. campestris, P. vestali, Andrena aeneiventris, Halictus maior, H. nigripes, H. marginatus, H. maculatus, H. species ?, Eucera tuberculata, MegachUe centuncularis, M. lagopoda, M. cir-