Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

KOPÁCSI NÉPMESÉK 207 A turósszömű béka A gyűjtés ideje: 1963. IV. 9. Helye: Kopács — Kopacevo. Gyűjtötte: Pataky András. A gyűjtés módja: Magnetofon. I. tek. 1. sz. Az átírás dátuma: 1963. IV. 10. A mesenondó neve és életkora: Tóth Zsófi. 62 éves. Volt egyszer egy öreg bácsi, aki a vonalt, a vonat útját rendezte. És sok apró családdal volt. És az apró családja mellett más foglalkozást is köllött neki azon fölül válóni. A felesége fődet válót, hogy a gyerököket jobban eltarthassa abbú a fizetésbű. És akkor fel is hasznáta a gyerököket. Tehene vót, A nagyobbakat a tehenek őrzésire, az utánna való okosabb gyerököket disznakat őrzésre. És az apró gyerekeket mëg odahaza vótak ëgy ..., mëgen ëgy nagyobbcsábbal. És akkor a ház körül mindég a rosszat cselekötték. Mindég károkat csinátak. Az, édösannyik kapágatott egyedül. Az ura, a férje, az mëg hát őrözte az űrá való kötelességit, a vállalatát. És mikó este haza ment, ojan sürgős munkája vót, hogy nem tutta, mejikbe kapjon. A gyerökök mindönt szót fogattak és rendessen elláttak, de mind sírva mentek az edösannyikra, hogy éhössek. Csak gyorsan, de csak gyorsan vacsorát készitsön nekik. És akkó az asszony ahhó látott. Jószágokat ellátta. És akkó a vacsorát csináta. Gyorsan, — gondóta — hogy túróstészta legjobb lësz. Leghamarább lësz neki megcsináni. Mëg is főszte a tésztát. Csak nem vót ëgy szöm vize ... azon, hogy a főzés után a tésztát mëg bírja mosni. Vót ëgy kanális. Oda szalatt le és onnan hozott vizet. De már félhomájba vót az idő. Sötétös vót. Nem látott egészen tisztán, hogy a víz tiszta-ë, vagy nem. És a tésztát gyorsan keverte. Csak bár annyit, hogy a gyerökök legalább egyenek. Mer nem tudott már tüllik még csak menni se. És a kis asztalikat körű rakta tányérokrú tányérba az ű porciójikat... és ettek. Ű az üvékét meg ezután keverte össze. Mikor a férjével odaűtek úk az asztalhol, akkora olyan nagy lárma vót a gyerökök között... Egyik sírt, a másik kiabált, a harmadik mást beszélt, hogy nem tutták egondóni, hogy mi bántya űket. A lekkisebbik az... ammeg csak sűrűjen, gyorsan ászt monta: — Mássz ki béka, mássz ki! Túrós a szemed! Nem lácc! Na! Vidd arébb a lábadat, mer megszúrom a villával és fájni fog. Akkor ammá, az is sírt szegény. De még mindig az édösanyának olyan nagy elfoglalása vót, hogy még mindég nem bírt arra ráhallgatni. Az, valami öccör-haccor... a kisgyerök . . . má a kicsi elmonta: — Mássz ki béka, mássz ki! Na! Túrós a szemed. Nem lácc. Vidd arébb a lábadat, mer mëgpu ... curom a villával és maj fájni fog. A többiek ... az egyik jobban sírt, a másik nevetött. Ammëg a harmadik mëg má sírt is bele, mert félt a békátú. Hát az édösanyának akkora munkája vót, hogy nem tudott közöttik hamarossan igasságot tenni. És a zutóján, a végin, még a szegény asszony, a sok munkája között még el ellőtt neki az asztalt, neki hagyni. Mer, hogy-hát-még majd csak nem kikapott, hogy nem tudott vigyázni, hogy a béka hogy kérűt oda a tészta közibe. Akkor az aszszony. . . mikor elmesélte pontosan a férjének, hogy hogyan kerűt oda, hát akkor mégis lecsillapodott és a feleségének mégis megbocsátott. .. . hogyhát elismerte, hogy sok dolga közbe esött meg ez a csoda, hogy onnan kellött neki meríteni, mer a gyerökök, a kicsik, a kútba beleejtötték a vödröt. És attul nem birt a tiszta vizet a feleség fölhúzni. És akkor a kanálbú kellött az asszonynak meríteni vizet... akivel az megfőtt tésztát az megmossa, hogy ne legyön sűrű túróstésztának. És akkor a lekkisebbik gyerőknek a tányérjába esött. És az úgy elvót avval foglalva, hogy még kétségbeesött vót. Még a többiek is. Eggyik sírt, a másik nevetött. Mind ... mind ... mindannyát föllázította. Azért mondták neki, hogy túrós szemű béka. Mindég a kicsinek csak az vót a neve, hogy túrós szömű béka ... mer az keszte rá. A kiskanász mëg a farkasok Gyűjtés ideje: 1963. IV. 9. Helye: Kopács — Kopacevo. Gyűjtő: Pataky András. A gyűjtés módja: Magnetofon. (I. tekercs, 2. számú mese.) Az átírás dátuma: 1963. IV. 11. Javítás: 1963. IV. 14. A mesemondó neve és kora: Tóth Zsófi 62 éves. Etycer vót egy kis fiúcska. És mindég az édösapját arra kérte, hogy ű csak kis kanász szeretne lenni. És csinát a zédösapja neki ëgy szép ostort. És kismalackákat is vëtt neki, nyolc darabot. Ki engette, hogy hajcsa az erdőbe. De ráparancsol a zédösapja, hogy csak az erdőszélön őrözze a malacokat, mer má bejjebb farkasok vannak. Oda nem szabad neki mënni. De a kiskanász engette szabadon a kicsike malacokat, mert nagyon szerette űket. Mëg ű is kíváncsi vót a tiltott erdőnek a közepét meglátni, hogy hol van. És csak ű ballagott a ... malacok után. És mikor má bej j ebb ment az erdőbe, megtámatták a farkasok. A kismalacokra ráestek és azokat fölfaldosták.