Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Zentai, J.: Hevesi dinnyések Ormánságban

HEVESI DINNYÉSEK ORMÁNSÁGBAN 203 jött volna, átmenetileg az otthoni tsz-ben dolgozott ilyen minőségben. Mint látjuk, Győr megyétől Csongrádig, Hevestől Baranyáig bejárta így az ország nagy részét. 1964-ben már másodszor van itt, 12 kat. holdon felesbérlő; 9 holdon görögdinynyét, 2 holdon sárgadinnyét, 1 holdon egyéb zöldséget, — uborka, főzőtök, paprika — termel. Hasonlóképpen vándorol a többi falujabeli dinnyés. Kora tavasszal kirajzanak, dinnyeszüret után hazaköltöznek. Néha csak a késő ősz veti haza őket. A dinnye mellett szoktak egyebet is termelni. A tsz-ben, egyezségük értelmében — egy kh háztáji földet is kapnak, melyről a termelt burgonyát, kukoricát előbb le kell takarítani, csak ezután vonulhatnak „téli szállásra" haza. Ormánság apró falvai közel fekszenek egymáshoz; ezért itt — legyen bár a dinnyeföld a határ legtávolabbi részén — sohasem kerülnek nagyon távol a lakott helyektől. A civilizáció, a kultúra, a technika fejlődése az ő életüket is elviselhetőbbé teszi. Legalább kerékpárjuk de gyakran motorkerékpárjuk is van, nem okoz nehézséget a falu vagy akár a város megközelítése. Itt van a rádió is: telepes, tranzisztoros készülékek; szórakoztat szabad időben, sőt munka közben is, közli a várható időjárást, tájékoztat a piac felől. Benne élnek tehát a társadalomban, részesei annak. Lakásukat már láttuk az előző fejezetben, nézzük meg még közelebbről egyéb elsődleges szükségleteiket is. Táplálkozás. Ahogy az otthonukat igyekeznek a körülményekhez képest kultúrálttá tenni, táplálkozásuk is kinőtt a primitívségből. Régebben például elmaradhatalan volt a kemence a tanya mellől. Ma már ez nincs meg. Kenyérsütéssel nem bajlódnak. Boltból vásárolják a kész kenyeret. Főzés terén még nem fejlődtek ennyire, de nagyfokú a haladás. Már a tűzhely sem valami kezdetleges, hanem gyári készítmény. Vas főző tűzhelyeket használnak, ezek kényelmesek, könnyen szállíthatók. Meleg idő esetén kiviszik szellős helyre, rossz időben a kunyhó belsejében főznek rajta. Főző és étkező edényeik is teljesen korszerűek (falusi viszonyokhoz hasonlítva!). Tavasz folyamán kevéssé változatos a koszt — burgonya, bab, tészta szerepel leggyakrabban az étlapon és füstölt sertéshús. Mindezeket hozzák magukkal. A dinnye mellett egyebeket is — uborka, paprika, tök, paradicsom, káposzta stb. — termelnek. Konyhakertet feltétlenül készítenek, ahol a szükséges zöldségfélék, zöld főzeléknek valók megteremnek. Baromfit tartanak, tehát tojás és friss hús szükségletük is biztosított. A tej és tejtermék az, ami hiányolható étrendjükben. Minthogy a konyhájuk a falusi lakosság színvonalán van, a szakácskodásuk — sütés, főzés egyaránt — kielégítőnek mondható. De nem csak a napi étkezéssel törődnek. Az asszonyok gondolnak a télre is: ételeket tartósítanak, (savanyítás, paradicsom befőzés stb.). Viselet. A népviselet népünknél maholnap országszerte már szinte csak emlék. A dinynyésnek sincs így semmiféle, az itteni lakosságtól elütő viselete. Munkára az olcsóbb gyári készítményeket viselik, az idénynek, időjárásnak megfelelően. Persze ünneplő ruhájuk is van, különösen a fiatalabbjánál, nem különbözik ez semmiben a legújabb városi divattól. * * * Ahogy tavasznyíláskor kiürül az otthoni falu, úgy vándorolnak ősszel haza felé. Mindenszentek (nov. 1.) előtti vasárnapon szoktak összejönni otthon egy közös nagy dinnyés mulatságra, s már keresik is a jövő évi munkahelyet.