Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Zentai, J.: Hevesi dinnyések Ormánságban

HEVESI DINNYÉSEK ORMÁNSÁGBAN 199 A zalátai termelők még nyeregtetős kunyhót készítettek (13. kép), a drávapiskiek már házikót (14. kép), bár (nyelvhasználatukban) ennek neve is gúny hó. Lássuk, hogyan készítik ezeket. Vegyük szemügyre először az egyszerűbb kunyhót. Négy méter széles, öt méter hosszú négyszögű alapot kb. egy méter mélyre kiásnak. Kb. három és fél méter hosszú, 12—14 cm átmérőjű akácrönk-szarufákat állítanak le kb egy méternyi távolságra, úgy hogy felső végeiken csúcsban találkozzanak egymással a szemben levők. Találkozásuknál nagy szöggel szögelik össze a szarufákat. Szelemen ezek alá nem kerül. Hogy a szarufák el ne dőljenek, hosszirányban mindkét oldalon rászögelnek 3—4 szál lécet, vagy egyenes póznát, így rögzítik meg. A szarufákra nádat fektetnek, erre szalmát vagy valami giz-gazt szórnak, majd az egészet jó vastagon (25—30 cm) földdel lefödik. Megvan a tető, s egyúttal az oldalfalak is. A végfalakat — ha van — téglával, vályoggal rakják be (15. kép), ellenkező esetben karókkal, náddal kerítik el, vagy veszszővel fonják be. Az ajtó általában a déli oldalon vam Ez fölött a tetőt megnyújtják, így egy kis nyitott előtér képződik. Ez készülhet úgy, hogy az első falat nem a tető szélénél húzzák fel, hanem egy, másfél méterrel beljebb — a vermet már ehhez képest ássák meg (16. kép) — vagy pedig egy külön féltetőt szerelnek az ajtó elé földbeásott oszlopokra (17. kép). Ez arra jó, hogy erős napsütésben is árnyékban tartsa az ajtót, eső esetén a víz ne csurogjon be a bejáraton, no meg jó időben kiállítják alá a tűzhelyet, s ott főznek. A tető végére szegélydeszkát szegeinek, hogy a szél fel ne bontsa az elég laza tetőszerkezetet. A lakókunyhóba mindig kéményt is építenek (13, 14. kép). Egyik esetben, amikor a nádfalon vezették ki a kéményt, leleményesen oldották meg a tűzbiztonságot. Feneketlen vöd15. kép У 17. kép Í6. kép 14/kép