Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Zentai, J.: Hevesi dinnyések Ormánságban

HEVESI DINNYÉSEK ORMÁNSÁGBAN 195 4. kép / A gyephasítóval felhasított gyepet, a karcolatokra merőlegesen a gyepkihányóval felhasogatva kapják a gyepkockákat. A gyepkihány ót nyelénél fogva alászúrják a gyepnek, s kiforgatják vele a kockákat (3. kép). Itt is csak az első sornál kell az egyenes vonalat meg13* tartani, a következőkben már a gyepkihányó tompa oldala vezeti munka közben a szerszámot. Minthogy mindkét szerszám vezető része 5—6 cm-nyire van a vágórésztől, ekkora négyzet alakban történik a kivágás, készülnek el a kockák. A vastagságot a gyepkihányó tartása szabályozza. Ennek nyaka már úgy van hajtva, illetve a vas és a nyél szöge készítve, hogy rendes tartásban a nyeső kés vízszintesen halad, így a kockák vastagsága egyenletes. Fejlettebb a másik fajta gyephasító. Itt görbe kés helyett élezett tárcsa van. És pedig két párhuzamos korong közös tengelyen. A nagyobbik a hasító, a kisebbik a vezető. Két irányban van nyele (4—5. kép). A munkához ennél is két ember kell; egyik húzza, másik tolja és egyúttal lefelé szorítja (6. kép). Minthogy kerékszerűen forog, könynyebb, gyorsabb vele a munka, mint az előbbivel. A tengely nem engedi mélyebbre a kést, így már a kocka vastagságát is meghatározza. A kockák kiemelése ez esetben is a gyepkihányóval történik. Az így készült kockákba helyezik a fentebb ismertetett módon előcsíráztatott magot. Ezt a. munkamenetet magolás-nsik nevezik. A kockákat ujjnyi hosszú, hegyes pálcikával — furdancs — kb. fél vastagságig kifúrják, a gyeppel szembeni oldalán. Ebbe a lyukba helyezik a csírázott magot, s kb. egy cm vastagon apró földdel behintik. A lyuk fúrásával vigyázni kell, hogy át ne hatoljon teljesen a kockán, mert akkor a csira gyenge gyökere eléri a trágya-réteget, hirtelen fejlődésnek indul, megrogyik, nem tud eléggé megerősödni. A gyepkockákat melegágyba rakják. 3. kép ,/ 5. kép /