Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Dankó, I.: Adalékok pécsi piacok és vásárok néprajzához

ADALÉKOK A PÉCSI PIACOK ÉS VASÁROK NÉPRAJZÁHOZ DANKÓ IMRE Egy-egy település életében a kereskedelem és annak különböző megnyilvánulási formái igen nagy jelentőséggel bírnak. Erről az általánosan elismert tényről számtalan önálló mű. tanulmány és cikk szól. A különböző kereskedelmi alkalmak közül a legnevezetesebbek a vásárok és a piacok, mondhatni, hogy a legjelentősebb városi intézmények. A feudális időkben a vásár- és piackiváltságok egy-egy település városi létét bizonyítják, illetőleg a várossá való fejlődését eredményezték. A vásárok és piacok rendelkeztek a különböző városi—községi intézmények közül a legszélesebb társadalmi kapcsolatokkal. Nemcsak egy szűk vezetőréteg volt benne érdekelt ég vett rajta részt, hanem egy-egy település, sőt annak környéke minden rendű és rangú lakosa. A vásárok a nép felemelkedését szolgálták s ilyen szempontból a városi intézmények között a legfontosabbak voltak. Így volt ez Baranyában és Pécs esetében is, ahol a vásárok — az előzményeket most nem tekintve — a XVIII. század második felében az árutermelés és vele kapcsolatosan a helyi piacok kialakulásának alapját képezték. ,,A mezővárosokkal megszületett Baranyában a belső piacnak az első eleme. Azé a piacé, amely a feudalizmussal szemben a polgári fejlődést s vele a jobbágyság fejlődését szolgálta" — írja Ruzsás Lajos.

1 Ezek a tendenciák biztosítottak, minden piac és vásár számára, mindennél szélesebb társadalmi alapot. Éppen ez a széles társadalmi alap tette lehetővé, hogy a vásároknak és piacoknak életmódbeli átalakító hatása is legyen. Egy jelentős vásár vagy piachely már településében, lakosai egyrészének ezen kereskedelmi alkalmakkal kapcsolatos életmódbeli sajátságaiban különbözik az átlagostól és azonnal felismerhető. Éppen ezért a vásárok és piacok jelentősége egy-egy város vagy község életében inkább a néprajzi kihatások útján mérhető fel, mintsem történetileg. Ez a törekvés tapasztalható nálunk is, 1 Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a- nagybirtokkal 1711—1848. Bp., 1964. 74. ahol különösen az utóbbi időben több jelentős néprajzi vásárismertetés jelent meg.

2 Annak ellenére, hogy a vásárok és piacok jelentősége egy-egy település életében régóta közismert és ha jelentőségéhez képest országosan nem is kutatott, mégis eléggé feldolgozott; csodálkoznunk kell azon, hogy ezt a kérdést pécsi vonatkozásban alig érintették. Nem szólnak róla a város történetével foglalkozó írások, sem Haas, sem Ágh Timót.

3 A Várady Ferenc-féle monográfia is igen szűkszavú idevonatkozólag és semmiképpen sem méltó a pécsi vásárok és piacok jelentőségéhez.

4 Várady általánosságokban mozog, adatai semmitmondók. Sajnálatosan a Kolta János által szerkesztett Baranya című kiadvány sem mond nála többet.

5 Egyes elszórt cikkek, más célú feldolgozások céloznak csupán rá, hogy Pécs életében is nagyon jelentős tényező volt a vásár, a piac így például Szabó Pál Zoltán arról beszél egyik tanulmányában, hogy a XII—

XIII. században Bizánc—Pécs—

Regensburg fontos európai útvonal volt, óriási forgalommal, vásárhelyekkel, amelyekbe Pécs is — Szabó Pál Zoltán szerint a magyar középkor legnagyobb városa — beletartozott.

6 Szabó Pál Zoltán, ha nem is mondja ki, sőt nagyon is óvatosan, nyilván a vásároknak és piacoknak a város életé3 Haas Mihály: Baranya. Pécsi, 1845; Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kiír. város múltjából és

1 jelenéből. Pécs, 1894. — Sőt a piactérrel foglalkozó munkák sem tárgyalták a vásárokat, piacokat, vö.: Köszeghy Gyula: 100 év előtt a város főterén. Pécs Szab. Kir. Városi „Majorassy Imre" Múzeumának 1939—40. évi Értesítője, 86Í—

Щ, vagy dr. Jellaschich Károly: Pécs a XIX.-ik század közepén. A Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesüllet Értesítője 1912. 1—2. 2 Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Szeged, 1956; Darikó Imre: A gyulai vásárok. Gyula/, 1963; Kimer A. Bertalan: A békési vásár. Gyula. 1964. — Ügy tudjuk, hogy hamarosan megjelenik Nagy Czi~ rok László munkája is a kiskunhalasi vásárokról. 4 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelene. I—

II. Pécs, L896. I. 678—9. 5 Kolta János: Baranya. Pécs, 1958. 226—8. 6 Szabó Pál Zoltán: A kétezeréves Pécs. Sorsunk, 1961. 4. Klny. is. 9.