Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Néprajz - Andrásfalvy, B.: Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben
152 ANDRASFALVY BERTALAN A kalodq '/ deszka tornásztól 2. kép. A kaloda alkalmazása gyúrt sárfal rakásánál. Decsi szőlőhegy, Tolna m. és 8 cm széles lyuk maradt, amin át lehetett látni. E kalodalyukakat csak belülről" tapasztották be, a külső oldalon nyitva maradtak. A ma 50—60 éves férfiak gyermekkorukban még sok verébfészket szedtek ki a tanyák kalodalyukaiból. Az épületeket régen nem meszelték, csak később, s ekkor kívülről is be kellett, hogy tapasszák. A kalodával készített gyúrt fal erősebb volt száradás után, mint a századforduló körül általánossá vált tömött fal. Ezért vékonyabb fallal már elegendő szilárdságot értek el. Sokan, akik az ily módon épített kis tanyáikat lebontották, hogy nagyobbat építhessenek, bizonygatták, milyen nehéz volt e falakat csákánnyal szétverni. A földmunka megtakarításán kívül előnye volt még az is, hogy nem kellett hozzá annyi leállított gerenda és deszka, mint a tömésfal építésénél. A kalodás fal emeléséhez kevés ember is elegendő volt, lóban pedig annak idején bővelkedtek. Hogy egykor a falubeli házak is kalodás eljárással készültek-e, nem tudhatjuk. Ügy gondoljuk azonban, hogy csak elvétve, mert az árterületen szívesebben építkeztek sövényfallal. 19 Hasonló kalodás építkezés emlékeit találtuk meg észak-kelet Baranyában a szállás- és szőlőbeli présházépületeken. 20 A tanyák tetőszer19 Csalogovits 3., 1935. 4—6. 1. 20 Pl. Szebényben, ahol hasonijoan kalodás sárfalnak nevezték. kezete a keresztbe fektetett gerendákba csapolt ollófákon vagy a keresztgerendák végére helyezett koszorúgerendákra (a Sárközben varró vagy sárgerenda) támaszkodó szarufákon (itt szalufa) nyugodott. A szalufák alsó végei túlnyúltak a többnyire lapos sárgerendán, azokhoz derékszögű bevágott rovással illeszkedtek („oda tatyolták őket"). A sárgerendát a gerendákhoz, a szalufákat a sárgerendához hosszú faszögekkel erősítették, melyeket a dunai öntéseken termő, jól hasadó pöngő-malát fából készítettek. A szalufák két szárát fent vízszintes, rövid, vékonyabb gerenda fogta, össze, melyet kakasülőnek neveznek. A szalufákra a nádat tartó fákat és léceket fűzfagúzzsal kötötték fel. Ha a tanya högynek épült, vagyis a lejtő irányában, úgy annak högyfelöli (vagyis nyugati) végén, ha hogy hosszába épült, úgy az északi végén a nádtető farazatos vagy bogárhátú volt, hogy az ebből az irányból érkező vihar a tetőt meg ne bontsa. A tanyának így csak egy csúcsfala volt, amit régebben vesszőfonással, deszkával, később vályogtéglával vagy téglával rekesztettek be. A lepadlásolatlan és kéménytelén tanyabelsőből a füst a csúcsfalon hagyott nyíláson át távozott. A nádtető mindkét oldalon, de különösen a délin, illetőleg a keletin., 70—80 cm-rel is túlnyúlt az alacsony falon, ezt nevezték csurgásnák. Ez részben a falat védte az esőtől, részben a fal mellé húzódó embereket vagy az odarakott szerszámokat és terményt. E keskeny tornácnak folajjá a neve, s különösen akkor, ha a tanya előtt magas szőlőlugas állt, gyakran vetettek rajta éjszakai és délutáni nyughelyet. A tanya belsejében középen a földön vagy az ajtóval szemben lévő oldal közepén, a fal mellett, ritkábban a tanya valamelyik sarkában volt a tűzhely. A tanya közepén lévő tűzhely a földön volt, szintjét padkával nem magasították és föléje szikrafogó cserényt sem tettek. Csak kis lánggal tüzeltek. Ha olyan nagy volt a termés, hogy télire is maradt bor kinn a tanyán a kádakban, akkor nagy fagyok idején így fűtötték a tanyát, óvták a bort a befagyástól. Azokban a tanyákban, melyekben a tűzhelyet a fal mellé helyezték, a tűz alacsony padkán égett, s föléje szikrafogót szereltek. Ez két gerenda közé feszített és nyers vesszővel befont, polyvás sárral tapasztott, vízszintes vesszőalkotmány volt, mely megvédte a nádtetőt a tűztől. A tanya gerendázatát és nádazatát vastagon lepte a korom. A füst a csúcsfal lyukján és az ajtón talált utat magának. Ezeket a tanyákat tréfásan máig így emlegetik: „oan tanya vót, hogy a kéményén kellett ki-be járni." A tűzhely a tanyát kétfelé választotta. Az egyik oldaián külön-