Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Andrásfalvy, B.: Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben

148 ANDRÁSFALVY BERTALAN tizedfizetőt említenek a defterek. Ezek közül a legtávolabbi falvak, (Pesten kívül) Kalocsa és Kömlőd légvonalban is több mint 40 km-re esnek a szőlőhegyektől, több mint egy napi járóföldre. A közelebb fekvő Szeremle is, mivel a Duna túlsó oldalán települt, legalább egy napi járóföldre volt szőlőjétől.

4 Az 1720-as összeírás szerint Tolna megyében Szekszárd városnak volt a legtöbb szőlője. 429 kapás. (Egy kapás kb 100 öl.) Utána Decs következett 276 kapás szőlővel. Jelentős szőlőterülettel rendelkeztek a többi sárközi falvak is. Báta 156, Bátaszék 142, öcsény 130, Alsónyék 88 kapás szőlővel. Sárpilis ebben az időben lakatlan.

5 A szőlőhegyekben napjainkig megmaradtak a távolabbi falvak szőlőterületei. Az egy faluban lakó szőlőbirtokosok szőlői egymás mellett voltak. így lett például a decsi hegyen egy külön hogy a szeremleieké és az öcsényi határban a bogyiszlóiaké.

6 • A tanulmány keretében csak röviden tárgyaljuk a szőlőtermelés kérdését. Vizsgálódásainkat elsősorban a szőlőhegyi építményekre irányítjuk. A szőlőbeli építmények formai változása és szerepének bővülése szorosan összefügg a sárközi társadalom műveltségének változásával. A sárközi ártér a múlt század végén befejezett ármentesítésig, — amint erre már utalás is történt, — elsősorban az állattartásnak biztosított lehetőséget. Az állattartás mögött a földművelés jelentősége messze elmaradt, és az előbbinek rendelték alá. A halászat csak a vizek be- és kiáramlásával kapcsolatos rekesztő halászat volt, mely fontos táplálékkiegészítést jelentett, de nem tekinthető a Sárköz életformáját meghatározó foglalkozásnak még akkor sem, ha az emlékezések oly színes (s némiképp túlzott) képet adnak az állandó, mindennapi halfogyasztásról. A sárköziek halbőségben éppen azokban az esztendőkben voltak, amikor a nagyobb vízjárás miatt nyájaik és vetésük sokat szenvedett. Bőséges halfogással pótolták megfogyott kenyerüket, és messze falvakba is elhordták a halat, hogy árukon gabonát s egyéb élelmet vásárolhassanak. A kishalászathoz mindenki értett. A vizek nagyobb részén a földesúr halász tátott. A falu rendelkezésére álló halászó vizeket évenként bérbe adták. Igen sok panaszos levél maradt fenn a jobbágyság részéről a különbö1 1697-ben a bátaszéki apát szerződéssel ismételten biztosítja a sízeremilei ési érsekcsanádi jobbágyokat, hogy a „decsi szőlőhegyünkön szabadosan csinálhatnak szőlőket." Pataki J., é. n. 119. 1. 5 Pataki J., é. n. 125 1. 6 A szeremleiek szőlői a Nánai úttól a várdombi temetőig, a bogyiszlóiaké a Tót-völgyben voltak, ző tiltott halfogás kegyetlen megbüntetése miatt.

7 A szőlőművelés mint jövedelmi forrás és mint a sárközi nép életmódiának meghatározója, jelentőségében, a XVIII. század második felétől legalább is, jóval meghaladta a földművelést és a halászatot, és rögtön az állattartás után következett. Súlya a bor piaci elhelyezésének lehetőségével a múlt század folyamán egyre nőtt. Láttuk, hogy a törökkorban a dombok alján húzódó falvak elsősorban bortizeddel adóztak. Felvetődik annak a lehetősége is. hogy Szekszárdon és a Bátáig húzódó dombsor alján, a mai szőlők között török, helyesebben mohamedán balkáni lakosok is éltek és műveltek szőlőt abban az időben. Ezek különösen nagy gondot fordítottak a kutak és források kiépítésére és a forrásvizek elvezetésére Ezt a feltevésünket nemcsak Evlia Cselebi leírására alapozzuk, hanem a fennmaradt törökköri tárgyi emlékekre és a szájhagyományra. A Decsi-hegyen több törö/c-/cúínak nevezett forrás található, feltehetően törrökkori vízvezetékek maradványai. Az egyik török kút XVIII. századi téglaépítménye formájában a török kutak foglalására emlékeztet. A kissé nyugatabbra fekvő Grábócon sértetlenül marad fenn egy eredeti török kút.

8 A szájhagyomány arról is tud, hogy a török lányok hol őrizték a kecskéket, hol itattak, hol voltak a török pincék, hová rejtették el menekülésükkor kincseiket, és hogyan vigyázták azokat a Törökországból küldött zarándokok, régi térképek segítségével.

9 Kétségtelen, hogy a sárközi szőlőhegyek a balkáni kapcsolatokat mutató vörösborkultúra területéhez tartoznak. A terület fő szőlőfajtája ugyancsak balkáni eredetű kadarka.

10 A vörösbor készítésének módja, az ún. szőlős bor használata is e mellett szól. Talán közvetlen török átvételre mutat a szőlőméz főzésének máig fennmaradt hagyománya is, amely tulajdonképpen a mohame7 Pl. az 1766-ban keltezett decsi panaszIlievéTben említik, hogy egy jobbágyot egy főzet maga fogta halért az ispán félholtra veretett. Szekszárdi Levéltár. P. c. I. 242.; Kovách A., 1904. 299^-809.1. 8 A kutat az elmúlt években állították helyre Wosinszky M. a szekszárdi múzeum igazgatója a századforduló körüli megásta a decsi szőlőhegyben lévő kútvölgyi török-kutat. Állítólag, egykori szemtanúk szerint, rá is a talált a kút egyetlen vörös kőből faragott házárai ami mélyen lesüllyedt a földbei, de kiemelni nemi tudta. Kútházon valamiféle boltozott forrásfoglalást értettek. 9 A török kincsekre vonatkozó gazdag monda és hiedelemkör itt is kapcsolatos a kőkecskével, táltosokkal és a kincsek tisztulásával járó lángok megjelenésével. Igen sokan vállalkoztak kincsásásra is. 10 Andrásfalvy В., 1957. 49—69. 1.