Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Kőhegyi, M.: Adatok Dunkaszekcső (Lugio) topográfiájához

ADATOK DUNASZEKCSŐ (LÜGIÖ) TOPOGRÁFIÁJÁHOZ KŐHEGYI MIHÁLY Dunaszekcsőt egyik legrégibb római kori lelőhelyként tartja nyilván kutatástörténetünk. Katanchich Péter azonosította először a mai Dunaszekcső területét a római Lugióval

1 s véleményét a kutatók legtöbbje (Haas Mihály,

2 Frőlich Róbert,

3 Várady Ferenc,

4 Gosztonyi Jenő,

5 Juhász László

6

) elfogadta. Egyedül Szalágyi István volt ellenkező véleményen és Altinummal azonosította helységünket.

7 A kérdést véglegesen Wosinszky Mór döntötte el, aki kitűnően ismerte a környéket és vizsgálat alá véve az Itinerarium Antoniana,

8 valamint a Tabula Peutingeriana

9 adatait megállapította, hogy a mille passumok alapján Lugionak a mai Dunaszekcső területén kellett állania.

10 Elméleti fejtegetéseinek helyességét az ellenerőd megtalálása,

11 és legújabb történeti értékelése kétségtelenné teszi.

12 A Magyar Nemzeti Múzeum és a környező 1 Katanchich Péter: Disisertatio de Columna Milliaria ad Essekum regerta, Eszék, 1782. 64. 2 Haas Mihály: Baranya földirati, statisztikai és történeti tekintetben. Pécsi, 1845. 329. 3 Frőlich Róbert: Két római mértföldmutiató kő. Archeológiai Értesítő, 1888. 289—295. 4 Várady Ferenc: Baranya múltja ós jelenje. Pécs, 1897. II. 85. 5 Gosztonyi Jenő: Duna-Szekcső a múltban és a jelenben, Pécs, 1891. 13. 6 Juhász László: Baranya vármegye ós> Pécs város régészete. Pécs, 1894. 26. 7 Salagius (Szalágyi) István: De statu ecclesiae Pannonicae. Pécs, 1777^18001 IV. 280. Ma már tudjuk, hogy Alltinum Mohács területére helyezendő. 8 I. u. 284—305 között keleltkezett. Márki Sándor: Római itineirariumok Magyarországról. Földrajzi Közlemények, 1926. 138—144. 9 Keletkezési idejét 366—366~ra teszik. Miller Konrád: Itineraria Romlana. Römische Reisewege an der Hand der Tabula Peutingeriana dargestellt von ... Stuttgart, 1916. 10 Wosinszky Mór: Tolnavármegye története az őskortól a honfoglalásig. Bp. 1896. II. 640. 11 Horváth Antal levele a duna-szekosői római falmaradványokról. Archeológiai Értesítő, 1885. 37—38. 12 Mócsy András: Die spätrömdsche Schiffslände in Contra Florentiam. Folia Archeologica, 1958. 89—104. múzeumok (Pécs, Mohács, Szekszárd) a leletek tömegét őrzik Dunaszekcsőről, de rendszeres ásatás — egy avar temető kivételével

13 — még nem folyt. Ezért van különös jelentősége minden olyan adatnak, feljegyzésnek, mely helyszínen járt régész tollából származik. Egy ilyen jelentés szövegét adjuk közzé az; alábbiakban : „F. hó 27-én, illetőleg 28-án kiszálltam Dunaszekcsőre és Halász Ferenc igazgató tanító kalauzolása mellett megtekintettem Bogár János (365 sz.) udvarán egy nagyobbrészt már elhordott, futószerkezettel ellátott padimentumnak és kis, üreges cylinder téglákból állott falrésznek maradványait... lefényképeztettem és Dunaszekcsőről felveendő lelettérkép számára feljegyeztem. Felhasználtam az alkalmat, hogy a község területén a múltban folyt kutatások, elsősorban a Várhegy területét bejárjam és az itt-ott még meglévő régiségeket megtekintsem. A majd meginduló limes kutatások kapcsán igen fontos hely lesz Dunaszekcső, amely a Lichteneckert

14 és mások által folytatottt kutatások mellett is még muzeális szempontból is eredményes ásatásokkal kecsegtet. Megtekintettem fentnevezett ig. tanító gyűjteményét is, amelyben néhány országos szempontból is nevezetes tárgyat találtam, amelyeket igyekezni fogok gyűjteményünk számára megszerezni. Egyébként megállapodtam vele, hogy a mi érdekeinket fogja képviselni." Bp. 1927. márc. hó 29. Paulovics István

1

^ A fenti feljegyzés az egyetlen olyan adatunk ezideig, melyből kétségtelen, hogy Dunaszekcsőn fűtőszerkezetes helyiség is volt. Ügy véljük a pontos topográfiai rögzítésnek a meginduló ásatások fogják nagy hasznát látni. 13 A téglagyár agyagbányájában 74 avar sírt tárt fel Sós Ágnes 1958-ban. Arch. Ért. 1959. 207. 14 Lichteneckert lényegében régiségkereskedő volt, aki hazánk több területén folytatott „ásatásokat", melynek anyagát eladta. 15 A jelentést a Magyar Nemzeti Múzeum Adattára D. II. 98. szám alatt őrzi.