Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Kiss, A.: Zur Frage der frühmittelalterlichen Weinbaues im Karpatenbecken

DER FRÜHMITTELALTERLICHE WEINBAU 139 KÁRPÁT-MEDENCE KORA-KÖZÉPKORI SZŐLŐMÜVELÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ KISS ATTILA A dolgozat arra, a kutatásban már korábban felvetődött kérdésre keres választ: volt-e szőlőművelés Kárpát-medencében a hitelesen igazolt rómaikori és középkori szőlőművelés között? A bizánci forrásokat vizsgáló forráskritika által hitelt érdemlőnek tartott un. Suidas lexikon egyik adatának értelmezése szerint a VIII.—

IX. század fordulóján az avaroknál jelentős szőlőművelés folyt. Az önmagában álló forrás adatát a szőlőművelés feltételeivel (éghajlati viszonyok, szőlő ismerete, lakosság életmódja) egybevetve megállapítható volt. hogy azok egymással összeegyeztethetőek. A korszak szőlőművelésének döntő bizonyítékául szolgáló tárgyi emlékek hiánya a korszak leleteinek csak temetőkről való megismerési lehetőségeivel magyarázható. A VIII.-IX. századi emlékanyagnak egyik szűkkörű, szőlőábrázolást tartalmazó csoportja hozható csak kapcsolatba a helyi szőlőműveléssel. Mivel a bizánci forrás adata összhangban állt az egyéb történeti forrásokkal, Kárpátmedence VIII.—

IX. századi szőlőművelése valószínűsíthető. A koraközépkori szőlőművelés eredete csak a rómaikori szőlőművelésben gyökerezhet. A kérdésnek az Árpád—kori szőlőművelés oldaláról való megközelítése során az volt megállapítható, hogy a Kárpát-medencében a X. század második felében és a XI. század legelején olyan virágzó szőlőművelés volt. amelyet csak korábbi helyi hagyományokkal lehet megmagyarázni. A legkorábbi Árpád-kori oklevelekben szereplő szőlőműveléssel foglalkozó területek földrajzi fekvése; a magyar nyelv szőlőműveléssel kapcsolatos szókincs-anyagának értékelése azt mutatja, hogy a X.—

XI. századi szőlőművelés eredete egyrészt a magyarok által a Dél-Oroszország területén megismert szőlőművelésben, másrészt a helyi, Kárpátmedencei kora-középkori szőlőművelésben gyökeredzik.