Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 13 ják. Ilyen irányú kísérletek szerint 1 óra hoszszat elviselték a 92 C°-ot sőt 110—150 C°-ra felhevítve is életképesek maradtak. A beszáradt állatkák különböző vegyi hatásoknak is jól ellenállnak pl. szénmonoxid, kéndioxid és kénhidrogén gázok hatásának. Ellenállnak rövid ideig a röntgen-, rádium- és ultraibolya sugarak roncsoló hatásainak is." (13. p. 7. és 14.) A medveállatkáknak a Misina- és Tubestetőn elterjedt alábbi fajtáit Iharos Gyula volt szíves gyűjteni és meghatározni.* Echiniscus testudo (M. T. m.), E. granulatus (M. T. m.), E. wendti (M. T. m.), E. spinulosus (T. m.), Pseudechiniscus suillus (M. m.), Macrobiotus hufelandi (M. m. a. t. z., T. m). M. richtersi (M. a. t., T. m. a. t. z:), Hypsibius oberhaeuseri (M. z., T. m. z.), H. nodosus (M. a., T. m.), H. tuberculatus (M. T. a.), H. convergens (M. m. a., T. z.), H. microps (M. m,, T. a.), H. pallidus (T. a.), H. scoticus (M. a., T. m. a.), H. schaudinni (M. T. m. a.), H. pinguis (T. t.). Milnesium tardigradum (M. m., T. m. z.), Itaquascon bartosi (T. a.). Hazánkra új faj. Ízeltlábúak — Arthropoda Törzsfejlődéstani szempontból az Ízeltlábúak a gyűrűsférgektől származnak. Az állatvilág legnépesebb törzse, mert a rákokon kívül — egyebek között — a soklábúak, a rovarok és a pókszabású állatok osztályai is közéjük tartoznak. Az ismert állatfajoknak több mint a fele ízeltlábú. Rákok — Crustacea Az osztály jelenben élő képviselői tengerben elterjedt féregszerű ősöktől származtak. Egy részük innét vándorolt az édesvizekbe, majd mindkét helyről kiindulva, számos fajuk a vízi élettérből a szárazföldre lépett, ahol nedves, páratelt, árnyékos helyek életfeltételeihez alkalmazkodott. A rákok osztályának vízben élő képviselői — elsősorban az apró, alig néhány mm hoszszúságot elérő fajok —, a Mecsek hegységben nagyon elterjedtek, a Misina- és Tubestetőn azonban csak a szárazföldi ászkarákokat találjuk. Szárazföldi ászkák — Isopoda Az ászkák rendjébe tartozó fajok — népies elnevezéssel „pincebogarak" —, eredetileg * Rövidítések: M = Misina, T = Tubes, m = moha, a = avar, t = talaj, z = zuzmó. ugyancsak vízben éltek s a földtörténet során azoknak csak kis része tért át a szárazföldön a szabad levegőn is lélegzeni tudó életmódra. Két fajuk és egy változatuk a Mecsekben ma is vízben él, közülük kettő az abaligeti illetőleg a mánfai barlang őshonos vak rákja (Protelsonia hungarica és P. hungarlca v. robusta) A szárazföldi fajok túlnyomóan a Misinaés Tubestető északi lejtőinek nedves, nyirkos helyein, erdőkben, moha, fakéreg és kövek alatt, valamint növényi korhadékban élnek. Egyik hófehér, apró vak faja (Platyarthrus hoffmannseggi) a vizsgált terepen elterjedt Tetrimonicum caespitum hangyabolyaiban meglehetősen gyakori. Egy részük növényevő. Ezek gombafonalakkal, moha részecskékkel és egyéb növényi korhadékkal táplálkoznak, míg a ragadozó ászkáknak apró ősrovarok (Podurida), légy- és más rovarlárvák szolgálnak élelemforrásul. A Misina- és Tubestető állattársulásaiban a következő szárazföldi ászkák vesznek részt: Ligidium germanicum, L. hypnorum, Trichoniscus germanicus, Hyloniscus adonis

; Porcellio scriptus, P. scaber, Protracheoniscus politus, Tracheoniscus ratzeburgi, T. rathkei. T. balticus, Platyarthrus hoffmannseggi, Armadillidium vulgare, A. carniolanse. Soklábúak — Myriopoda A „soklábúak" elnevezést a modern rendszertan ma már nem használja s végleg csak azért nem vetette el, mert a „százlábúak" megjelölése már túlságosan beleélte magát a köztudatba. Az egyes fajok külső alakra hasonlítanak ugyan egymásra, törzsfejlődéstanilag azonban a soklábúak különböző fejlettségű csoportokat zárnak magukba. Az egyes csoportokat a Mecsek hegységben a következő osztályok képviselik: 1. Ikerszelvényesek (Diplopoda), 2. Szövőcsévések (Symphyla), 3. Villáscsápúak (Pauropoda) és 4. Százlábúak (Chilopoda). A soklábúak minden faja szárazföldi állat, kevés kivétellel talaj lakó. Minthogy elsőrendű életszükségletük a nedvesség és a fokozott párateltség, következésképpen elterjedésük — a szárazföldi ászkarákokéval megegyezően —, elsősorban a Misina- és Tubestető északi oldalának erdőségeihez kötött. A napsütésnek jobban kitett, melegebb, déli lejtők sziklaközeiben összegyűlt korhadó ág- és lombhulladék alatt — helyenként magas példányszámban —, inkább csak ikerszelvényesek fordulnak elő. Utóbbiak, valamint a villáscsápúak meglehetősen lomha állatok, a szövőcsévések és a százlábúak ellenben gyors moz-