Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Bökönyi Sándor: A bolyi avarkori temető állatmaradványai

BOLYI AVARKORI ÁLLATMARADVANYOK ' Q1 kezik. így a valsgärdai viking ló, melyet Lundholm keleti típusúnak vél,

32 43,2-es homlokszélesség-jelzőveil bír,

33 egy schleswig-holsteini későcsászárfcori-koiraközépkori ló homlokszélesség-jelzője

1 44,1, holott az innen származó többi ló átlaga 41,9,

34 egy gokstadi viking lóé pedig 44,7.

35 3. A bólyi koponyákon a homlok síkja mindig az orbiták dorsalis széle fölé emelkedik. E sík különben a homlok közepe felé halad va egyes koponyákon behorpad, vagy ritkábban kidomborodik. Az első jellemvonásokban e koponyák eléggé élesen eltérnek a honiQglaláskoiri magyar lovakétól, melyeknél a homlok síkja — egy-két kivételtől eltekintve

36 — mindig az; orbiták felső széle alá süllyed. Ügy látszik, hogy e jellemvonás kapcsolatban van az orbiták nagyságával, mint azt később látni fogjuk. 4. A bólyi lovakon az orbiták kicsik, hoszszant oválisak, valamivel kisebbek, mint a honfoglaláskori magyar lovakéi, s ennek tudB 2. sír h % Humerus 281 34,0 Radius 333 39,8 Metacarpus 213 26,2 Femur 377 38,6 Tibia 343 35,2 Metatarsus 257 26,2 Mint a táblázatokból látszik, a végtagcsontok közül a humerus igen rövid, a radius igen hosszú, a femur az átlagosnál valamivel hosszabb, a tibia, középhosszú, a metapodiumok pedig az, átlagosnál valamivel rövidebbek. Az egyes végtagcsontok egymás közti aránya — mint az az első táblázatból (A) ki32 B. Lundholm: i, m. 201. 33 B. Lundholm: i. m. 277. 34 G. Nobis: Beiträge zur Abstammung und Domestikation des Hauspferdes. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsobiol. (1955) 236 sk. 35 G. Nobis: Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtgsbiol. 76 (1962) 149. 36 Ilyen kivétel az egyik nyiregyházi honfoglaláskori ló is. L.: Bökbnyi S.: i. m. ható be, hogy utóbbiaknál azok mindig a homlok síkja fölé emelkednek. 5. Az agy üreg valamennyi koponyán tágas, fala boltozatos, az agykoponya az arckoponyához képest erősen fejlett. E jellemvonásokban a bólyi lovak hasonlítanak a honfoglaláskori magyar lovakhoz. A fenti egyező tulajdonságok mellett; a legfeltűnőbb, nagy variációt mutató jellemvonás, a fogak viselkedése. A fogak általában kicsinyek, viszont néhány koponyánál feltűnően nagyok. Zománcrajzolatuk is csak a lovak többségében egyszerű, néhány lónál komplikált, s a két vég'let között átmeneteik is találhatók, s ugyanez vonatkozik a zománcredők vastagságának egyenletes, vagy változó voltára is. Ami a végtagcsontokat illeti, azok nem túlságosan variábilisak. Az alábbi két táblázat jól mutatja az egyes végtagcsontok hoszszának egymáshoz (A), illetve a végtagok teljes hosszához (B) viszonyított: arányát: tűnik — a metapodiumok esetében a legállandóbb. Duerst szerint a humerus-metacarpus- illetve a radius-metacarpus viszony alapján a futó és lépésben járó lovak elkülöníthetők egymástól, az utóbbiak ugyanis viszonylag hosszabb humerussal bírnak s náluk a metacarpus a numerusnak 131%-a, míg az előbbieknél 134%-a.

37 Már Müller is feltűnőnek találta, hogy a fenti feltételezés az általa leírt grossörner-molmecki germán lovakra nem áll,

38 s Nobis szerint a fenti két lótípust a Duerst-f éle értékek igen nagy va37 J. U. Duerst: Die Beurteilung des Pferdes, Stuttgart, 1922. 38 H.-H. Müller: i. m. 671. .:,:: R/Mc F/Mt T/Mt Mt/Mc i s d s d s d s d 29 153 154 — — 134 — 119 120 32 156 155 147 146 133 133 121 121 25 147 145 143 142 129 129 119 119 29 152 152 — 146 132 132 119 119 153 — 149 150 134 — 119 119 152 152 144 144 131 132 120 120 22 146 145 — — 125 124 119 119 19 — — — — — — 119 119 — — — — • — 130 — 119 33 152 152 148 148 134 133 121 121 3. sír 19.: sír 55. sir 63. sir átlag h % h % h % h % 289 33,7 283 34,0 284 33,3 277 34,2 33,8 338 39,5 332 39,6 342 40,4 322 39,8 39,8 230 26,8 219 26,4 225 26,4 210 26,0 26,4 393 38 3 380 38,3 390 38,5 378 38,8 38,5 357 34,8 345 34,9 354 34,8 341 35,0 34,9 275 26,9 261 26,8 270 26,7 255 26,2 26,6 H/Mc 1. sir *•'• — ' 129 2. sir 132 132 3. sir 126 125 119. sir 129 129 2ÖI sir — — 55. sir 126 i

— 59. sir 123 122 60. sir 119 119 61. sir 127 — 63. sir 132 133 7 J. P. Múzeum