Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata
72 IHAROS GYULA Összefoglalás A Mecsek hegységben folytatott kutatásaimat (1938, 1960, 1961) a következő főbb szempontok irányították: 1. A hegység Tardigr;ada-falmájának megközelítőéin hű és átfogó összeállítása. 2. A talaj-, avar-, moha. kő- és fatörzs-szintek medveállatka népességének és azok faji összetételiét meghatározó tényezőknek vizsgálata. 3. Tájékoztató jellegű egyedsűrűségi adatoknak és ökológiai vonatkozásoknak megállapítása. 4. A különböző erdőtípusokkal borított területek Tardigtuda népességének összehasonlító vizsgálata. A Tardigrada-ifaunára vonatkozó vizsgálatok 36 fajt mutattak ki a hegység területéről. Ezek közül 1 faj új a tudományra: Hypsibius punctatus Iharosi. Négy faj előfordulása pedig új adat a hazai medveállatka faunára: Echiniscus simba Marcus, Hypsibids arcticus J. Murr., Hypsibius alpinus J. Murr., Itaquascon bartosi Weglarskae. A Tardigradák kozmopolita jellegéből következik, hogy a talált fajok közül 31 hazánk más területein is előfordul. Néni gondolom, hogy a kutatások során előkerült fajok kimerítik a Mecsek-hegység Tardigrada-faunáját. A hegység nagy kiterjedése (kb. 1300 km 2 ) és változatos élőhelyei még több faj előfordulását is remélhetővé teszik, sőt — mint az Itaquascon genus esetében — meglepetésekre is számíthatunk. IRODALOM 1. Balogh J.: A zoocönoilogia alapjai. (Akadémia kiadó, Bp., 1963, pp. 248.) 2. Fehér D.: Talaj biológia. (Bp., 1954. pp. 1263). 3. Gebhardt A.: Malalkofaunisztikad és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsán yi hegyen. (Különlenyomat a Janus Pannonius Múzeum 1957. évi évkönyvéből, Pécs, 1958., p. 105—136.). 4. Gebhardt A.: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata. (Különlenyomat a Janus Pannonius Múzeum 1960. évi Évkönyvéből. Pécs, 1961., p. 7—38.). 5. Iharos Gy.: Féreglábúak I.: Medveállatkák. (Magyarország állatvilága. Akadémia kiadó, 1956. III., 12., pp. 42). 6. Marcus E.; Tardigrada. (Das Tierreich, 66. 1936, pp. 340). 7. Ramazzotti G.: Nouve taibeluie di determinazione dei generi Pseudechiniscus ed Echiniscus (Tardigrada). (Mem. Ist. Ital. Idrobiol., 1954, 9., p, 177—204.) 8. Ramazzotti G.: I Tardigradi delle Alpi. (Mem. Ist. Ital. Idrobiol. 1956, 9., p. 273—290). 9. Ramazzotti G.: Nouve tabelle di determinazione dei generi Macrobiotus e Hypsibius (Tardigradi). (Mem. Ist. Ital. Idrobiol. 1958, 10., p. 69—120).
