Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata

68 IHAROS GYULA 1. Talajszint. Mivel az árnyékos, párás 'erdők talaja az év nagyobb szakaszában elegendő nedvességet tartalmaz, főleg az avarral és mohagyepekkel borított területeken, azért az itt élő medveállatka népesség nedvességkedvelő (higrofil) fajokból áll (100%). 2. Avarszint. Nedvességtartalom szempontjából különbséget tehetünk a lombos erdők és a fenyő ültetvények avarja között, A tűlevelű avar gyakrabban szárad ki laza szerkezete miatt, mint a lomblevelű tömöttebb avar. Népessége kevés fajból áll. A nedvességet igénylő fajok vannak túlsúlyban (83%), míg a szárazsághoz és nedvességhez, egyaránt jól alkalmazkodó (eurytop) fajok arányszáma alacsony (13%). Úgy szintén különbség állapítható meg nedvességtartalom szerint a lomblevelű avar felső és alsó rétege között. A felső réteg gyorsabban szárad ki, mint az alsó és tovább is tart benne a szárazság. Ennek .megfelelően a felső rétegben megjelenhetnek szárazságkedvelő (xerofil) fajok is (20%), az, eurytop fajok száma emelkedik (20%), de még a higrofil fájók uralkodnak (60%). Az alsó, majdnem állandóan nedves rétegben nem találtaim xerofil fajokat. A népesség zömét higrofil fajok alkották (86,6%); a vízparti állandóan nedves avarból egy vízi Tardigrada faj is előkerült (6,7%); az eurytop fajok száma alacsony (6,7%). 3. Mohaszint. Az árnyékos, párás erdők talaján élő mohagyepekben nagyjából olyan nedvességviszonyokat találunk, mint az avarban. Az. itt élôiacdîilA Tardigrade néneaség összetétele is hasonlít az avaréhoz, közös fajaik száma 12, az eltérőké 11. Ha együtt vizsgáljuk a nedvesebb talajmohok medveállatka népességét a napsütött talajokon élő mohákéval, akkor a következő képet kapjuk. A patakparti mohokban megtaláljuk a vízi fajok képviselőjét (4,8%); uralkodnak a higrofil fajok (66,7); kis arányszámban szerepelnek az eurytop elemek (9,5%); hiányoznak a xerofil fajok. A napsütött helyeken megjelennek a xerofil fajok (19%); eltűnnek a vízi fajok. A talaj-, avar- és 'mohaszintek Tardigrada népessége nem határolódik el élesein egymástól, hanem a miliőviszonyoknak megfelelően keverednek egymással. A cönológiai szintek között sem lehet éles határt megállapítani, mert ezek fokozatosan átmehetnek egymásba, sőt gyakran egymásba is keverednek, pl. a mozaikszerűen ismétlődő moha és avarfoltok, Az avarréteg a talajra települ, s igen gyakran a mohagyepekre is. A népesség keveredésében szelektáló tényezők a táplálék és a nedvességviszonyok. 4. Kőszint. Itt is különbséget kell tenni az árnyékos, párás erdei talajon heverő kőtömbök mohaélőhelyei és a napsütött kövek, sziklák mohabevonatai között a nedvességtartalom szempontjából. Az eltérést jól tükrözi a medveállatka népesség faji összetétele. Az árnyékos párás helyeken fekvő kőtömbök mohabe vonataiban a higrofil elemek uralkodnak (61,6%); a magasabb szintben fekvő és már többször kiszáradó mohabevonatokban emelkedik az; eurytop (23%) és xerofil fajok arányszáma (15,4%). A szélsőséges mikroklimatikus viszonyokkal rendelkező napsütött kövek és sziklák mohapárnáiban már a xerofil fajok jutnák előtérbe (57,1%), erősen visszaesik a higrofil (35,7%) és eurytop fajok arányszáma (7,2%). A közös fajok száma 7, az eltérőké 13. 5. Fatörzsszint, Az előző szinthez hasonlóan jelentős különbség van a sűrű erdők fatörzsein 'élő mohok és zuzmók, valamint a ritkán, vagy magányosan álló fák hasonló lakóhelyeinek Tardigrada népessége között a lakóhelyek nedvességtartaknának mértéke szerint. Az árnyékos párás erdők fatörzsein élő mohokban a. higrofil elemek uralkodnak (78,5%), az eurytop (14,3%) és xerofil fajok arányszáma alacsony (7,2%). Viszont az erős napsütésnek és széljárásnak kitett fatörzsek moihabevonataiban a xerofil fajokat találjuk döntő többségben (60%), emelkedik az eurytop fajok szarnia (20%), míg a higrofil fajok száma erősen lecsökken (20%). A két lakóhely környezeti viszonyainak éles eltérését mutat íja a közös fajok kicsi száma: 2., és az eltérők nagy száma: 15. A szélsőséges mikroklimatikus viszonyoknak és a tartós kiszáradásoknak megfelelően a zuzmótelepekben is a szárazságot jól tűrő xerofil fajok élnek naevobb számban (55,6%), míg az eurytop és higrofil fajokat egyenlő arányban találtam (22,2%). Mivel a zuzmók gyakran keverednek mohokkal, ezért Tardigrada népességükben is aránylag sok a közös faj (7), az eltérők száma 12. A közölt százalékos adatokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy ezeket az értékeket nem tartóim minden helyre és minden időpontban érvényes megállapításoknak, hanem csak az adott helyekre és a vizsgálat időpontjára vonatkozó és tájékoztató jellegű adatoknak. Ezekből is kitűnik, hogy nemcsak a különböző szintek Tardigrada népessége között van eltérés, hanem még ugyanazon a szinten belül is az egyes részterületek sajátságos ökológiai viszonyai szerint, pl. nedves és napsütött talaj mohokban, sűrűn álló és magányos fatörzsek mohabevonataiban stb. Viszont a hasonló környezeti viszonyokkal rendelkező szintekben a népesség is sok