Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata

A MECSEK TARDIGRADA FAUNÁJA 59 17. A. táblázat (folytatás) "\. Lakóhelyek talaj moha avar A "\. Lakóhelyek fák kövek talaj fajok száma A talált ^"^-^ M о F CS о 1 о' x> В ъ fajok jellege lelőhelyek Tardigrada fajok о Л Я Xi 0, •a с o. •cd M 0. a э N о' x> В «S 1. Macrobiotus hufelandii + + eurytop 2. „ richters + + higrofil 3. Hypsibius arcticus (pete) + ?» VIII. 4. „ pali idus + „ 5. „ dujardini + + ,, 6. „ schaudinni + + ,, 7. „ tuberculatus + + „ A fajok száma : — 2 — 4 — — — 6 — — — — Lelőhelyek: I. Misina-tető: pusztafüves lejtőkkel mozaikszerűen keveredő karsztbokorerdő (Querceto-Cotinetum). II. Tubes-tető: „ „ „ III. „ : északi oldal: bükkössel (Fagetum) kevert cserestölgyes (Querceto-Potitentilletum albae). IV. „ : nyugati oldal: mészkedvelő molyhos tölgyes (Querceto-Lithospermetum). V. „ : keleti oldal: karsztbokorerdő (Querceto-Cotinetum). VI. Lóri-vadászház: bükk és tölgyes vegyes erdő VII. Dömörkapu: karsztbokorerdő (Querceto-Cotinetum), helyenként Pinus nigra ültetvény. VIII. Abaliget: patakpart. A lelőhelyek a víz felett 0,5—2 m magasságban vannak, állandó páratartalom van bennük. bokorerdők talaja és mohagyepjei az év nagyobb részében szárazak. Különösen tartós szárazság uralkodik a napsütötte sziklák és kövek mohapárnaiban és a fatörzsek zúzmótelepeiben. Ennek megfelelően a Tardigrada együttesekben a szárazságtűrő és ahhoz jól alkalmazkodó fajok vannak többségben. Az erdővel borított területeken már több a nedvesség, vagy a páratartalom a lakóhelyekben, ennek megfelelően nagyobb számban jelennek meg a nedvességkedvelő medveállatka fajok és lecsökken a szárazságikedvelők száma. A patakparti állandóan nedves lakóhelyekben már tisztán a nagyobb nedvességtartalmat igénylő fajok uralkodnak. A barna erdei talajban nem találtam egyetlen medveállatkát sem. A faitörzsek tövében található fekete színű humuszos talajban már elég szép számban fordultak elő (6), még több faj, került elő az árnyékos, párás erdei talajmohokból (9), és ha összegezzük a különböző moharlakóhelyefcből előkerült; Tardigrada fajok számát, akkor ez az élőhely bizonyul a legeredményesebbnek (17). Elég gazdag volt fajokban a lombos erdők avarja, míg a Pinus nigra ültetvények avarjából jóval kevesebb került elő (5), ami a tűlevelű avar jóval kedvezőtlenebb nedvességi és táplálkozási viszonyaival magyarázható. Az 1961. év folyamán a következő területeken végeztem, vizsgálatokat: Árpád-tető, Triparnmerfa és Kozáii-vadászház környéke, Andor-forrás, Pécsbányatelep, Mileva-út mente, Tettye-karszt, Mánfa környéke (Kőlyuki-patak völgye, barlang vidéke) és a Melegmányi-völgy. A gyűjtött minták száma 367, (-168). A gyűjtést megelőző hetekben a medveállatkák lakóhelyei teljesen kiszár radtak, kivéve a patakok közvetlen környékét. Ez a körülmény rányomta bélyegét az eredményre is, kevesebb faj került elő a mintákból és az egyedsűrűség értéke is nagyon alacsony volt. (1. 1. grafikon). A kutatott területek növénytakarója változatos. Árpád-tető, Kozári-vadászház és Andor-Hforrás környékién bükksásos-gyertyános tölgyes (Querco-Carpinetum-Caricetosum pilosae) díszlik. A Tripaimmer-fa vidékén egyvirágú-gyöngyperjiés^gyertyános-tölgyes (Querco-CarpinetumHMelioeitosum uniflorae) balálható. A patakok völgyében füves égeres