Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata

A MECSEK TARDIGRADA FAUNÁJA 55 3. ábra. Hypsibius augusti, petéket rakó nőstény lajra és a fákra káros mohokat és zuzmókat. 2. A korhadó szerves anyagok fogyasztásával hozzájárulnak a lebontó folyamiatokhoz, és a bontást befejező baktériumok számára hozzáférhetőbbé teszik azokat. 3. Szerves anyagokat juttatnak a talajba (ürülék, vedlet, elpusztult testük). 4. Részt vesznek az őstaiaj és a humusz kialakításában. Fehér Dániel megemlíti Mihelcicnek olaszországi viszonylatban végzett számítását, mely szerint 1 hektárnyi területen egy év alatt a medveállatkák 354 kg humuszt termelnek (1954. p. 916.). Ugyancsak elősegítik a talaj morzsás szerkezetiének kialakulását. 5. Kalcium-tartalmiú szervecsíkéikkel növelik a talaj Ca tartalmát. 6. Más kisebb nagyságrendű állatkáknak táplálékul szolgálnak. A Mecsek-hegységben folytatott vizsgálataimról és azok eredményéről a következőkben számolok be. Dolgozatom elkészítésében több cél vezetett, Legelső oélorn volt a hegység Tardigrada-faiunájának megközelítő összeállítása. Második célom volt, hogy feleletet adjak a következő kérdésekre: 1. Milyen a Tardigrada együtteseknek faji összetétele az eltérő ökológiai viszonyokkal rendelkező talaj-, avar-, moha- és zuzmó lakóhelyekben? 2. Milyen az egyedsűrűség ugyanezen lakóhelyekben és milyen tényezők befolyásolják? 3. Van-e lényeges különbség a különböző erdőtípusofckal borított területek: avarrétegeiben élő medveállatka együttesek között? Szoros értelemben vett zoo cönológiai vizsgálatokat nem végeztem, mert azokhoz több idő és rendszeres, meghatározott időközökben végzendő sok kutatás kellett volna, meg neon is ez volt a kitűzött cél. Állatföldrajzi meg pításokra pedig a medveállatkák nem alkalmasak, mert kozmopoliták. A talált 36 faj közül 31 hazánk más területein is előfordul. A tájegységeket, és a közelebbi gyűjtőterületeket olyan szempontok szerint jelleimzem, amelyek befolyásolják a Tardigradák előfordulását, együtteseiknek összetételét és az egyedsűrűséget. J. Nyugati-Mecsek Az 1960. évi gyűjtési területek: Magyarürögi-vöigy, Vöröshegy és Szuadó-völgy. A vizsgált minták száma 192, (-34). A vizsgált területeket sűrű, árnyéikos és párás erdők borítják: gyertyános-tölgyes (Querceto-Carplnetum), bükkös (Fagetum) és a patakok partján égeres (Alnetum). Az, élőhelyek mikroklímája túlnyomóan nedves, főleg a patakparti talaj, a talajmohok és az avartakaró. Kiszáradás csak ritkán és rövid időre fordul elő. Ezekben a biotiopokhan a nedvesség-kedvelő (hygrofil) Tardigrada fajok uralkodnak. Tartósabb kiszáradás az erdei tisztásokon heverő kövek mohapárnáiban, a napsütötte talajmohokban, valamint a ritkán álló fatörzsek moha- és zúzmótelepeiben lép fel a nyári időszakban. Ezekben a lakóhelyekben már megjelennek a szárazságkedvelő (xerof il) fajok is, de számuk kevés. A talaj feltűnően szegény Tardigrada fajokban. Az alapkőzet permi homokkő, mely más állatfajra sem kedvező lakóhely, pl. a csigákra (3. p. 121.). Csak a Vöröshegyen helyenként található fekete talajból került elő 1 Tardigrada faj. Ugyancsak kevés fajt találtaim a talaj mohokban és a köveken tenyésző mohapáirnákban (3). A sűrűn álló fatörzsek zúzmótelepeiben aránylag elég sok faj él (5), és a fákon élő mohokban is szép szám-