Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata

A MECSEK-HEGYSÉG TARDIGRADA FAUNÁJÁNAK VIZSGÁLATA DR. IHAROS GYULA A Mecsek-hegység Tardigrada (medveállatka) faunájára vonatkozó első adatok egy alkalmi gyűjtésből származnak, melyet a szerző 1938-ban Pécsbudafa környékén folytatott. A mohamintákból a következő 10 faj került elő: Pseudeähiniscus suillus Ehrbg., Macrobiotus intermedius Plate, Macrobiotus furcatus Ehrbg., Macrobiotus harms worthi J. Murr., Macrobiotus hufelandii S. Schultze, Hypsibius granulifer Thul., Hypsibius convergens Urb., Hypsibius dujardini Doy., Hypsibius scoticus J. Murr., Hypsibius pinguis Marcus.* A második adattal a pécsi Janus Pannonius Múzeum 1960. évi Évkönyvében találkozunk, ahol Dr. Gebhardt Antal közli, hogy 3 forrás iszapos talajában talált 1—1 példányt a Macrobiotus hufelandii fajból (4. p. 20.). i ; : ; ; Rendszeres kutatásra 1960. (V. 30—

VI. 2) és 1961. (VII. 10—13.) években került sor a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya ötéves faunakutatási tervének keretében. A vizsgálati anyag gyűjtésiét — a hegység talajtani és növénytársulási viszonyainaik figyelembevételével — a következő 3 tájegységben végeztem: 1. NyugatiMecsek, 2. Középső- vagy Pécsi-Mecsek. 3. Keleti-Mecsek. A mintákat a terület talaj-, avar-, moha-, kő- és fatörzs-szintjeiből vettem. Az említett évek őszi- és téli aszpektusaiban sok moha, avar, és zuzmó mintát gyűjtött számomra Dr. Gebhardt Antal, a Múzeum osztályvezetője, akinek szíves segítségéért és támogatásáért ezen az úton is hálás köszönetemet fejezem 'ki. Köszönetet mondok Dr. Soós Árpádnak és Dr. Andrássy Istvánnak is, akik több moha- és avarmintával bővítették gyűjtéseim, anyagát. (Úgyszintén köszönetet mondok Dr. Horvát Olivér kedves kollégámnak is, aki a kutatott területek növénytársulási viszonyairól tájékoztatott. A mintákat balatonfenyvesi otthonomban vizsgáltam meg. A minták összes száma 1135, * Iharos Gy.: Adatok Magyarország faunájához. (A keszthelyi Prém. Gimn. évk., 1940, p. 15—32.) az előkerült medveállatka fajoké 36 volt (1. V. táblázat). Mielőtt részletesen tárgyalnám vizsgálataim eredményét, a Tardigradákat nem ismerő olvasók számára rövid ismertetésben bemutatom ezeket az állatokat. A medveállatkák rendszertanilag a Féregláfoúak törzsébe (Archipodiata) tartoznak, mely mintegy átmenetet alkot a Gyűrűsféirgek (Annelida) és az ízeltlábúak (Artthropoda) törzse között. A medveállatkák mikroszkopikus kiesinységű lények, még a legnagyobb példányok hosszúsága sem éri el a 2 miUimétert. Testük alakja általában hengeres, Testük 1 fejés 4 törzsszelvényből áll. Négy pár karmos lábuk van. A sötétebb lakóhelyeken élő Tardigradák általában színtelenek, míg a világosabb, vagy erős napsütésnek kitett lakóhelyekben élők színezettek: sárga, vörös, vörösbarna, lilás-szürke stb. színűek. A medveállatkák legnagyobb része növényi anyagokkal táplálkozik. Száljukból kiölthető hegyes szúrószervekkel, tőröcskékkel felszúrják a sejtek falát és kiszívják a folyékony sejtnedvet. Az avarban, talajban, vízparti túrzásokban élő medveállatkák apró szerves törmeléket is felvesznek. Egyes fajok ragadozó életmódot is folytatnak, pl. a Milnesium tardigiraduim, Macrobiotus richtersi. Több ízben megfigyeltem, hogy ez utóbbi élő fonalasférgeket (Nematoda) szívott be. A medveállatkák lakóhelyei: a tavak és folyóvizek fenékülediéke, talajvíz, a parti nedves homok, vízparti túrzások (detritus), talaj, avar, mohok, zuzmók stb. Aktív életműködésük szempontjából legfontosabb létfeltételük a nedvesség^ akár cseppfolyós víz, akár páratartalom alakjában. Ugyanis a levegőt testfalukon át veszik fel a rájuk tapadó vékony vízréteg segítségével Ha az állatkák környezete kiszárad, aktív életműködésük is megszakad, összezsugorodnak, ún. „bödön" alakot vesznek fel. Ilyen anabiotikus állapotban hosszú ideig életképesek maradnak, és ha lakóhelyük újra átnedvesedik, felélednek és folytatják megszakadt aktív életüket. Marcus szerint