Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Horvát A. Olivér: A mecseki tájak erdei növénytársulásai

A MECSEK NÖVÉNYTÁRSULÁSAI 39 sasos, Vinca minoros és Melica uniflorás szub­asszoeiációk, Féked—Geresd—Erdősmecske erdeinek eredeti állapota a következő lehe­tett. A tetőkön, mint: iSzékelyszalbarnál, Quer­cetum petraeae-cerris poetosum nemoralis volt, az oldalakban Querco petraeae-Carpine­tum caricetosum pilosae, a löszvölgyiekben Fagetum nudum. Másodlagosan terjedt el a sok cser- és alkáoerdő Poa nemoraUsos facies­sziel. A cseresben sok a származéktípust jelző Brachypodium silvaticum és Dactylis glome­rata. A gyertyános-tölgyesek 'helyett csereseket ültettek, de ezek alja tele van gyertyán-új il­lattal. Még a bükkösbe is sok csert kevertek, de az eredeti büikkállományokat szépen jel­zik a jó bükkújulatok. A bükkösök szagos mügések és főleg bükksásosok és almos tí­pusúak. A vadászház mellett a völgyben van kevés podagrafüves gyertyános-tölgyes is Oxalis acetosellávsá, átmenettel a ligeterdők felé. Cseres-tölgyesekben van egy kevés Ca­rex flaccás-állomány is, ami a íMecsekben főleg lösztalajon másutt is fellelhető. Elég gyakori a Fraxinus ornus, Helleborus odo­rus és Krtautia drymeia. Vian Tamus commu­nis is. Mindezek álapján Féked, Erdősmecs­ke, Véménd községek erdei a Mecseikhez: tar­toznak, de kissé szegények már mecseki ka­rakterfajokban. D) A Baranyai Hegyhát és a Zselic A Hegyhát nyugaton a Zseliccel határos, délről a Mecseikkel érintkezik. Északról és keletről a Kaposvár—Dombóvár—Hőgyész:— Bonyhád-ijelepüliéseken átmenő műút a ha­tár. A tájat lösz fedi itt-ott pannóniai réte­geikkel tarkítva. Csapadékviszonyai hason­lóak a Mecsekaljához, de a Mecsekalja a Me­csektől délre terülvén el, melegebb, mint a Mecsektől északra fekvő Hegyhát és Zselic. A Zselic és Hegyhát nehezen választható el, főleg Kisvaszar környékén, ahol együtt él a Mecsekre jellemző Helleborus odorus és a Zselicet kitüntető Helleborus dumetorum. Babos Imre különösen távolra, keleti irányba eltolja a Zselic határát, amely meg­állapításnak kedvez az újabban, egészen a Keleti Mecsek északi szélén, felfedezett Cirsium olearceum előfordulás, mely a Zse­licre és az Északi Mecsek völgyeire jellemző a Hegyháttal együtt. A Hegyhát legmaga­sabb pontja a már Zselichez vehető Holló­fészeknél van (357 m). Ez egyúttal a mecsed­ki dombvidék legkiemelkedőbb csúcsa. Ezen a tájon Kitaibel Pál után Lengyelnél Hollós László, Filárszky Nándor, Jávorka Sándor, Zólyomi Bálint is kutatott e sorok írója mellett, aki járt még Kisvaszar, Baranyaje­nő, Tereosény, Sasrét, Alsókövesd, Kisváty, Lengyel, Melkényes, Mágocs erdeiben is, egy­aránt végezve régebben botanikai, újabban fitocönológiiai kutatásokat. Tájunkat a talaja is megkülönbözteti a Mecsekaljától. Legin­kább középkötöttem vályogos, agyagbemo­sódásos barna erdőtalaj található itt:. A vizek mentén lápos réti talaj lelhető fel, a terület szélén pedig, Dombóvár és Szekszárd irányá­ban, csernozjorn barna erdőtalaj van, Má­gocsnál a kaposhomoki ültetett, jellegtelen erdőtalaj nevének megfelelőleg homok. A Hegyhát hűvösebb klímájának megfelelőiéig florisztikailag is szegényebb a Mecsekai jávai szemben. 17 fajjal szemben csak 11 fajjal jel­lemezhető. Ezek: Helleborus odorus, Ruscus aculeatus, Tamus communis, Dianthus bar­batus, Genista ovata ssp. nervata, Lathyrus venetus (ez a két utóbbi faj Tamtts-szial együtt a Tolna megyei Tamásiig felhúzódik), Silène viridiflora (szintén terem Tamásinál) Potentilla micrantha, Ajuga laxamanni, Tilia argentea (Tolnán át Fejér megye déli ré­széig ér eL)j. Centaurea banatica. Kisvaszarmál a következő erdei növénytár­sulások vannak: Querco petraeae—Carpine­tum mecsekense, Fagetum mecsekense cari­cetosum pilosae, melicetosum unifloraie, sub­nudum, Quercetum petraeae-cerris mecse­kense, Carici elongatae-Alnetum. Mekényes­niéü: Quercetum petraeae-cerris mecsekense poetosum nemoralis, brachypodietosum sil­vaticae, Lengyelnél: Fagetum mecsekense caricetosum pilosae, subnudum, Quercetum petraeae-cerris mecsekense poetosum nemo­ralis, Querco petraeae-Carpinetum mecse­kense, Mekényesniél: az ültetett akácosban fellelhetők az ősi növényzetből: Stellaria holostea, Primula acaulis-vulgaris, Pulmona­ria officinalis, Arum maculatum. A sasréti erdők ezüst hárstól elgyomosodott bükkös gyertyános fcocsántalan tölgyesek. A fiatal állományok el vannak gyertyánosodva és a völgyfenékben Allium ursinum uralkodik. Egyébként a hegyháthoz csatlakozó bara­nyai Zselic — imint már szó volt róla, — dif­ferenciális faja a Helleborus dumetorum el­jut egészen Hetvehelyig és Szabadszentlki­rályig. A Helleborus dumetorum a gyertyá­nos-tölgyesefc karakterfaja, melyek egyéb­ként hasonlóak a mecsekiekhez. A baranyai Zselicben is többfelé észlelhető cseresítés. így Balkóca mellett a Nagy Máté erdőben az ültetett cseres állományt Poa angustifoliás­típus jellemzi. Egyébként a kocsántalan töl­gyes-gyertyános erdőket főleg a Carex püo­sás szubasszociáció jellemzi. Vannak szép al­mos bükkösök is. Igen zavartak a Nagyváty

Next

/
Thumbnails
Contents