Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Horvát A. Olivér: A mecseki tájak erdei növénytársulásai

A MECSEK NÖVÉNYTÁRSULÁSAI 37 A Melampyrum nemorosum elsősorban a mészkedvelő tölgyesekben fordul elő tömegesen. A nyári hónapokban (júliusban és augusztusban) virít, de természetesen eltolódásokkal, melegebb idő esetén már hamarább, egyik-másik faj az alábbiak közül. A bolkorerdők között mozaikszerű foltokban elhelyezkedő mecseki hegyi styeppiréteken : Himantoglossum hircinum, Thalictrum minus, Verbascum nigrum, lychnitis, speciosum, Hypericum perforatum, Astragalus onobrychis, Sideritis montana, Stachys recta, Origanum vulgare, Salvia verticillata, Seseli dévényense. Scabiosa ochroleuca, Pimpinella saxijraga, Tordylium maximum, Sedum acre, Artemisia alba, Echinops sphaerocephalus, Aster amellus, linosyris, Aconitum anthora. A Solidago virga-aurea a cseres-tölgyesekben, a Centaurium minus pedig annak tisztásain található meg elsősorban. A Melandryum silvestre a gyertyános-tölgyesek faja. A Viscaria vulgaris és barbatus pedig a cseres-tölgyeseik és irtásainak jellemző faja. A Sedum maximum és Inula spiraeifolia, valamint az Allium montanum a mészkedvelő tölgyesek és bokorerdők szélein virít а Serratula radiata és lycopifolia társaságában. A sok őszi lomb közül legfeltűnőbb a cserszömörce (Cotinus coggygria) lombja. Ez a cserje névadó és jellemző faja a bokorerdőnek (Cotino—Quercetum pubescentis). II. A mecsekkörnyéki dombság és síkvidék erdei vegetációja C) Mecsekalja Északon a Mecsek, délen a Villányi hegység határolja. Keleten és nyugaton a Drávaközzel iés az Ormánsággal határos. Északkeleten csatlakoznak hozzá a szekszárdi dombok. Ez a hatalmas terület jórészt lösszel fedett, de van még itt bőven pannóniai, kevés szarmata és mediterrán korú réteg is. Igen érdekes északkeleti felében kevés gránitelőbukkanás található Fazekasboda, Geresd és Erdősímecske községek határában. A gránitot lösz fedi, de itt-ott előbukkan a savanyú kémhatású talaj, mely gránitból keletkezett és ezt jelzik a következő fajok: Viscaria vulgaris, Rumex acetosella, Aira elegáns és a bőséges mohapárna. Ugyanezeken a helyelken fellelhetők kis foltokban a mészkerülő tölgyes (Luzulo-Quercetum a. h.) és mészkerülő bükkös (Luzulo-Fagetum a. h.) erdei is. A geresdi gránittömbnél van a táj legmagasabb pontja: 315 m. A terület erdeit Kitaibel Pál után Janka Viktor kutatta, főleg Nagyárpád környékén. Magam Borjád, Töttös, Üjpetre, Vókány, Erdősmecske, Geresd, Pécsudvard, Villáinykövesd, Görcsöny, Baksa, Németmárok erdeinek a, flóráját kutattam. Legújabban pedig erdőfitocönológiai kutatásokat végeztem Geresd, Fazekasboda, Székelyszabar, Erdősmecske, Borjád és Töttös községek erdeiben. Régebben a Mecseikalján, főleg annak délnyugati részén több volt az erdő. A táj hőmérséklete hidegebb valamivel, mint a szubmediterrán mezoklímájú Pécsé, a csapadék is kevesebb, de ez keletről nyugat felé emelkedik és a táj Mecseikkel érintkező részén Véménd felé is magasabb. A táj zömét Ramann-féle barna erdőtalaj, vagyis barnaföld fedi. Vizek mellett azonalisan réti öntéstalaj lelhető fel. A terület keleti szélén csernozjem barna erdőtalaj van. A talaj mechanikai szerkezetét középkötött vályog jellemzi. Grániton kevés agyagbetmosódásos barna erdőtalaj is van. A tájat florisztikailag a következő fajok jellemzik: Polystichum setiferum, Helleborus odorus, Asperula taurina, Digitalis ferruginea, Ruscus aculeatus, Tamus communis, Genista ovata ssp. nervata, Vicia lutea, Lathyrus venetus, Phleum paniculatum, Bromus erectus ssp. pannonicus, Silène viridiflora, Potentilla micrantha, Scutellaria altissima, Digitalis lanata, Tilia argentea, Ajuga laxmanni. A tájról fitocönológiaiilag eddig a következőket állapítom meg. Borjád — Töttös erdei ősi állapotban igen kevés helyen maradtak meg. Helyüket rontott erdők: ültetett cseresek, sarj gyertyánosok, váltották fel. Az eredeti erdők szagos mügés gyertyános-kocsános tölgyesek lehettek. (Érdekes kairakterfajok ezekben az erdőkben: Asperula taurina, Scutellaria altissima, Helleborus odorus.). Majsnál asz Alföld szélén, löszből keletkezett talajon, az elhagyott ráctemetőben a következő pontusi és délkeleti flóraelemek találhatók az egykori Aceri tatarico-Quercetum pubescentis erdő nyomaiként: Quercus cerris. Euphorbia seguierana, Helleborus odorus, Polygala comosa, Thesium linophyllon, Cytisus austriacus, Peucedanum cervaria, Erysimum odoratum (pannonicum), Anchusa barrelieri, Filipendula vulgaris, Dianthus pontederae, Ajuga laxmanni, Verbascum phoeniceum, Anthyllis macrocephala (polyphylla), Inula germanica, Fraxinus ornus Veronica jacquinii, Asperula cynanchica, Quercus pubescens, Veronica spicata, Campanula bononiensis, Inula ensifolia, Stachys recta, Anthericum ramosum, Centaurea scabiosa, Chrysanthemum corymbosum, Lathyrus megalanthus, Majsnál, de nem a ráctemetőben, közel