Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Horvát A. Olivér: A mecseki tájak erdei növénytársulásai

A MECSEKI TÁJAK ERDEI NÖVÉNYTÁRSULÁSAI HORVÁT A. OLIVÉR A) A Jakabhegy erdei növénytársulásai A táj földtani felépítése. A Jakabhegy nyugati és déli része permi alsóbb tagozatból és peirmi vörös homokkőből épül fel. E két réteg közé ékelődik kis csíkban a permi konglomerátum. Északkeletien a triaszmészkő uralkodik. Nyugat felé északi és déli oldalon egyaránt gyakori a löszbevonat. A növény földrajzi térképezés eredményei. A táj bejárása floriisztikai és cönológiai kutatások céljából már három évtizede folyik. A floriszxikai feltárás 150 év előtt indult meg. A növényföldrajzi térképezésre az 1950-es évek első felében került sor. a) Tölgyesek Rátekintve a Jakaibhegy mövényföldrajzi, erdőtipológiai téi képére, rögtön megállapíthatjuk, hogy három erdei növénytársulás uralkodik

1 a Jakalbhegyen. A déli oldalon körülbelül a gerincig uralkodik a Festuca heterophyllás — Poa nemoralisos típusa a száraz, cseres-tölgyesnek, melyből azonban hiányzik maga a cserfa. Kisebb mértékben van Melica uniflorás-iípus is. Mecsekalja felett a haránt völgyekben a gyertyános-tölgyes szeli át a száraz, cseres tölgyest, sőt Magyarürögnél égeres kíséri a völgyfenéket, ahol különben Aegopodiumos gyertyános-tölgyes észlelhető. A gerincek meredek északi oldalán gyakran a száraz,,' cseres-tölgyeshez csatlakozva mészkerülő tölgyes és kisebb mennyiségiben mészkerülő tbülkiköts (Castaneo — (sine Castanea Luzulo) — Quercetum), Deschampsio — (Luzulo)—Fagetum) található. Mindezek a felsorol/t társulások permi homolkkövön keletkezett talajon élnek. Míg a Vöröshegyen elég meredek kitettségben Mecsekszentkút határában mésztartalmú werfeni rétegeken és triaszkorú kagylós mészkövön Brachypodium süvaticumos mészkedvelő tölgyes (Ото— (Lithospermo—) Quercetum pubescentis) terül el. Ehhez csatlakozik délkeleti irányban Carex flaccás száraz, cseres tölgyes erősen elgyomosodva ezüst hárssal (Tilia argentea) és virágos kőrissel (Fraxinus ornus), a haránt völgyekben megszakítva gyertyános-tölgyessel, sőt bükkösisel is. - - r

...'. - -- . Remeterét és Lapis között már a pécsi Mecsek tőszomszédságában a Kismélyvölgy felett rendkívül zavartak a fiatalos állományok származéktípusai, melyeknek potenciális s térképezett állományait az 1920 előtti erdővágásnak megfelelőleg Rábay Gyula erdőmérnök segítségével, aki a kitermelést annak idején vezette, sikerült megállapítani. A Mecsek legritkább növénytársulása a Genisto— Quercetum petraeae is a Jafcabhegyen lelhető fel kis foltban az elhagyott kőbánya közelében déli oldalon. b) Gyertyános-tölgyesek és a bükkösök A hegyek gerincén a Nyugati Mecsekben, mind a Jakabhegyen, mind a Misinán és a Tubesen a Keleti Mecsekkel szemben hiányzanak a hiárskőris erdők (Mercuriali—Tilietum). Míg ugyancsak az Acerion csoportba vehető szurdokerdő a Jakabhegy északi oldalán, triaszkorú kagylós mészkövön a Szuadóvölgyben alakult ki viszonylag legjobban. Előfordul még ez a társulás juramészkövön a Keleti Mecsekben a Márévári és Óbányai völgyekben jóval kise'bb fragmentumokban, mint a jakabhegyi Szuadó-völgyben. A Jakabhegy északi oldalán, mint általában a Mecsek hegység északi kitettségű tájain uralkodik a gyertyános-tölgyes kisebb résziben werfeni palarétegen. (Ennek a kőzetnek déli és keleti kitettségű hegyein száraz, cseres tölgyes lelhető fel főleg Meesekszentkútnál. Ez azért jelentős, mert a pécsi Mecsek déli oldalán lévő werfeni palából keletkezett talajon a domlbsorokon lévő szőlők mindenütt kiszorították az, erdőket. így az itteni eredeti vegetáció megállapítása nem volt lehetséges. A mecsekszentkúti permi homokkövön lévő száraz, cseres-tölgyes valószínű3 J. P. Múzeum