Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Mándoki László: Pásztor „faragóiskola”

290 ZENTAI JÁNOS megtalálható Ormánságban. Még a Győrffy Istvánnál 8 feltalálható alföldi típus, a, Felső­Tiszántúlra, annyira, jellemző „csónakos" ferj­fához erősen hasonlító forma, is előfordul itt (Drávaszabolcs). Ennek itteni megjelenése az onnan való bevándorlás következménye le­het. Az összehasonlítás még több egyezést mu­tatna ki, ha az eddigi fej fa, közlések megkö­zelítőleg egy korszak formáit tárgyalnák. A legrégibb ismertetett és a ma meglévő for­mák származási ideje között legalább egy század idő múlott el. Ez idő alatt a fejfafor­rnak nagy változáson, mentek át. Előzőben már tettünk említést; a forma változásokról, okairól is. Bizonyítékként álljon itt a követke­ző tény. Kiss Géza Ormánság с művében 9 — sajnos, éppen csak érinti a fej fa formákat, — négy fej fáit mutat be. Harmincegynéhány év után, amikor ott jártam a kákicsi temetőben, nemcsak hogy nem találtam meg a közölt fej­fákat, de az említett helyen negyediknek áb­rázolthoz hasonlón kívül, ilyen formákat egyáltalában nem találtam, sőt egész, Ormán­ságban sem. Egyes formák teljesen eltűntek, mások erősen, átalakultak, viszont nagyon ré­gi, mondhatni „ősi" formáik is megmaradtak, habár módosulva is. Legvalószínűbb, hogy a fej fa eredete az ősi hitvilágban gyökerezik. Őse talán a sír fölé állított emberalakú bálvány. Ezt megta­láljuk rokon népeinknél is. Itt talán csak Mé­száros Gyula csuvasokról írt művét említ­jük meg. 10 Nos ez az antropomorf fejfa is megtalálható Ormánságban (L. 21. sz. kép). Többé-kevésbé módosult formában nem is olyan nagyon ritka. Az elmondottak alapján tehát kimondot­tan ormánsági fej fiatípusról nem beszélhe­tünk. De azt sem mondhatjuk, hogy nincs ormánsági jellegzetességű. Ha csak egy te­mető fejfakincsét tekintjük végig, ez nem domborodik ki: láttuk, hogy egy-egy temető­nek mennyire helyi jellege lehet. Amennyiben Ormánság teljes fejfakincsét ismernők, hatá­rozott választ adhatnánk. Az alábbiak isme­retében azért nagyjából (megállapíthatjuk az Ormánságra jellemző formákat, Kelet-Or­mánságban egy hagyományosabb temetőt (Szaporca), és egy némileg már polgárosul­tabbat (Kémes), valamint Nyugat-Ormánság­ban egyet (Gsányoszró—kiscsányi temető) 7 Sebestyén Károly: Székelyföldi kopjafák. N. É. VI. 103—107. 28, 29. kép. 8 L. 1. sz. jegyzet. 9 Kiss Géza: Ormányság. 129. oldal. 10 Mészáros Gyula: Csuvas ősvallás emlékei II. 227—34. részletesen feldolgoztam. Helyszűke miatt az összes anyag itt nem, közölhető. A jelleg­zetesség megállapítására, bizonyítására álljon itt a követikező néhány adat, Típus Szaporca Kémes Gsányoszró 0 + Névtábla 1 — — I. — 5 1 IV. 51 86 161 V. 32 9 — VI. 22 8 1 VIII. — 2 — X. — 1 — XI. — 1 — XVI. 1 —, — XVII. 33 — XVIII. 7 ,—. — Mint láttuk, a legelterjedtebb, leggyako­ribb a IV. típus. Tanulságos, ha ezt az első három tényező szerinti bontásban külön is bemutatjuk: Típus Szjaporca Kémes Gsányoszró IV,A, 1 — 8 — IV,A, 2 8 2 — IV,A, 3 3 7 — IV,A, 6 24 21 37 IV,A, 7 15 47 49 IV,A, 8 — — 12 IV, A, 11 •— — 7 IV.A,12 — •—• 36 IV, A, 13 — -— 1 IV,A,17 — 2 — IV,A,26 — — 2 IV,A,29 — — 2 IV,A,30 — — 1 IV,A,31 —• — 2 IV,A,32 — — 3 IV,A,33 — — 1 IV,A,34 — — 2 IV,A,35 — 1 5 IV,D, 6 — 2 — IV,K, 6 1 — — IV,K, 7 — 1 1 ? ö sszesen 51 86 161 A felvázolt adatokból kitűnik, hogy do­minál a IV. típus; Csányoszró esetében majd­nem 99%-os a megjelenése. Ezután követ­kezik az V., majd a VI. Láthatjuk Szaporca esetében még a XVII. típus gyakoriságát is, viszont a másik két temetőben ez elő sem fordul (Ormánság legtöbb temetőjében is alig). Jó példa ez a helyi jellegzetesség bi­zonyítására is.

Next

/
Thumbnails
Contents