Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Mándoki László: Pásztor „faragóiskola”
290 ZENTAI JÁNOS megtalálható Ormánságban. Még a Győrffy Istvánnál 8 feltalálható alföldi típus, a, FelsőTiszántúlra, annyira, jellemző „csónakos" ferjfához erősen hasonlító forma, is előfordul itt (Drávaszabolcs). Ennek itteni megjelenése az onnan való bevándorlás következménye lehet. Az összehasonlítás még több egyezést mutatna ki, ha az eddigi fej fa, közlések megközelítőleg egy korszak formáit tárgyalnák. A legrégibb ismertetett és a ma meglévő formák származási ideje között legalább egy század idő múlott el. Ez idő alatt a fejfaforrnak nagy változáson, mentek át. Előzőben már tettünk említést; a forma változásokról, okairól is. Bizonyítékként álljon itt a következő tény. Kiss Géza Ormánság с művében 9 — sajnos, éppen csak érinti a fej fa formákat, — négy fej fáit mutat be. Harmincegynéhány év után, amikor ott jártam a kákicsi temetőben, nemcsak hogy nem találtam meg a közölt fejfákat, de az említett helyen negyediknek ábrázolthoz hasonlón kívül, ilyen formákat egyáltalában nem találtam, sőt egész, Ormánságban sem. Egyes formák teljesen eltűntek, mások erősen, átalakultak, viszont nagyon régi, mondhatni „ősi" formáik is megmaradtak, habár módosulva is. Legvalószínűbb, hogy a fej fa eredete az ősi hitvilágban gyökerezik. Őse talán a sír fölé állított emberalakú bálvány. Ezt megtaláljuk rokon népeinknél is. Itt talán csak Mészáros Gyula csuvasokról írt művét említjük meg. 10 Nos ez az antropomorf fejfa is megtalálható Ormánságban (L. 21. sz. kép). Többé-kevésbé módosult formában nem is olyan nagyon ritka. Az elmondottak alapján tehát kimondottan ormánsági fej fiatípusról nem beszélhetünk. De azt sem mondhatjuk, hogy nincs ormánsági jellegzetességű. Ha csak egy temető fejfakincsét tekintjük végig, ez nem domborodik ki: láttuk, hogy egy-egy temetőnek mennyire helyi jellege lehet. Amennyiben Ormánság teljes fejfakincsét ismernők, határozott választ adhatnánk. Az alábbiak ismeretében azért nagyjából (megállapíthatjuk az Ormánságra jellemző formákat, Kelet-Ormánságban egy hagyományosabb temetőt (Szaporca), és egy némileg már polgárosultabbat (Kémes), valamint Nyugat-Ormánságban egyet (Gsányoszró—kiscsányi temető) 7 Sebestyén Károly: Székelyföldi kopjafák. N. É. VI. 103—107. 28, 29. kép. 8 L. 1. sz. jegyzet. 9 Kiss Géza: Ormányság. 129. oldal. 10 Mészáros Gyula: Csuvas ősvallás emlékei II. 227—34. részletesen feldolgoztam. Helyszűke miatt az összes anyag itt nem, közölhető. A jellegzetesség megállapítására, bizonyítására álljon itt a követikező néhány adat, Típus Szaporca Kémes Gsányoszró 0 + Névtábla 1 — — I. — 5 1 IV. 51 86 161 V. 32 9 — VI. 22 8 1 VIII. — 2 — X. — 1 — XI. — 1 — XVI. 1 —, — XVII. 33 — XVIII. 7 ,—. — Mint láttuk, a legelterjedtebb, leggyakoribb a IV. típus. Tanulságos, ha ezt az első három tényező szerinti bontásban külön is bemutatjuk: Típus Szjaporca Kémes Gsányoszró IV,A, 1 — 8 — IV,A, 2 8 2 — IV,A, 3 3 7 — IV,A, 6 24 21 37 IV,A, 7 15 47 49 IV,A, 8 — — 12 IV, A, 11 •— — 7 IV.A,12 — •—• 36 IV, A, 13 — -— 1 IV,A,17 — 2 — IV,A,26 — — 2 IV,A,29 — — 2 IV,A,30 — — 1 IV,A,31 —• — 2 IV,A,32 — — 3 IV,A,33 — — 1 IV,A,34 — — 2 IV,A,35 — 1 5 IV,D, 6 — 2 — IV,K, 6 1 — — IV,K, 7 — 1 1 ? ö sszesen 51 86 161 A felvázolt adatokból kitűnik, hogy dominál a IV. típus; Csányoszró esetében majdnem 99%-os a megjelenése. Ezután következik az V., majd a VI. Láthatjuk Szaporca esetében még a XVII. típus gyakoriságát is, viszont a másik két temetőben ez elő sem fordul (Ormánság legtöbb temetőjében is alig). Jó példa ez a helyi jellegzetesség bizonyítására is.