Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Mándoki László: Dél-Dunántúli lábbeliábrázolások a XIX. sz. elejéről

272 MÁNDOkí LÁSZLÓ Az anyag bemutatása után (color táblák hiányában) nem. árt, ha néhány szóval utalunk a pásztorművészetben fölöttébb gyakori, s a gatyamadzaghúzók nagy részén is jelente kező spanyoloizás itt alkalmazott színeire. Mindössze

1 két színt találunk spanyolozott gatyamadzaghúzóinkon, a pirosat és a. zöldet (legtöbbször egiészen sötét, kékesfekete színbe hajló felületű zöld), ezek külön-külön is, és együtt; is előfordulnak. Piros színű spanyolviasz díszíti a következő tárgyakat: Pécs 52.656.1, 52.657.1, 52.658.1, 52.664.1. A zöld szín alkalmazásával a Pécs 52.660.1, 52.665.1 és a 62.88.1 tárgyaknál találkozunk, a piros és zöld spanyolviasz együttes előfordulását: pedig a Budapest 134513, Pécs 52.655.1, 52.661.1, 52.663.1, 52.667.1 és az 52.669.1, továbbá a Kaposvár 55.71.1 tárgyak példázzák. 25. kép. Fából készült gatyamadzaghúzók áttöretei a gatyamadzag befogadására. (A tárgyakat a nyíl irányában mozgatják a koréban) Hasznosnak véltük, hogy külön képen is bemutassuk tárgyainknak a gatyamadzag befogadására szolgáló áttöreteit. Mivel ezek mellett díszítésre szolgáló áttöretek is lehetnek (lásd például 22. képünket), sőt, az egyik tárgyon más díszítmény nincs is, csak két áttöret (26. kép), meg kell állapítanunk, hogy maguk az áttöretek is díszítmény jellegűek, sokszor a kompozíció szerves részei. 26. kép. Budapest 134515 „Ormánság" H: 229 mm. (A szerző felvétele nyomán rajzolta Füzér Margit.) A díszítmények elemzése nagyon nehéz feladat lenne, s bizonyos tekintetben felesleges is. Már a bevezetőben idézett passzus is bizonyítja, hogy a gatyamadzaghúzók bizonyos tekintetben kísérleti tárgyak, mondhatni, hogy a pásztorok ezekkel kezdik tanulni a faragást, s így érthető, hogy milyen nagy változatosságot találunk ezen kis anyagcsoport tárgyainak díszítményeinél és az alkalmazott díszítőtechnikáknál. Csupán annyit tartunk szükségesnek leszögezni, hogy bármilyen gazdag is az alkalmazott díszítmények skálája, egyik tárgyunk sem különül el a pásztorművészet stílusától, a gatyamadzaghúzók szerves részét alkotják annak a készítménycsoportnak, amelyet a pásztorok nemcsak saját maguk számára, hanem régtől fogva másoknak is készítettek. Hozzáfűzhetnénk a fentiekhez még azt is, hogy a gatyamadzaghúzók között '(mint láttuk) igen művészi kivitelű, egyáltalán nem tanuló kézre valló darabokat is találunk, amelyek megállják helyüket a legszebb szarusótartó, vagy díszfcobak mellett is. E tárgycsoport elterjedési képe bizonyítja, ha ugyan ez, (a kevés irodalmi adat ellenére is) egyáltalán bizonyításra szorul, hogy a gatyamadzaghúzók országszerte általánosan elterjedtek voltak. Sokkal több tanulsággal szolgál a díszített tárgyak elterjedésének vizsgálata: megállapíthatjuk, hogy ezek csak Veszprém, Somogy és Baranya megyékben fordulnak elő, tehát azon a területen, amelyet a dunántúli pásztorművészet klasszikus és Füzes Endre által (1960, pp. 275, 315, 319; 1961, p. 140) az Ormánsággal kibővített területének tekintünk.

8 8 A dunántúli pásztorművészet klasszikus területéből Zala megye egyelőre „fehér folt" volt témánk tekintetében, de bizonyosra vesszük, hogy Zalából is fog még előkerülni díszített gatyamadzaghúzó, vagy hajdani meglétét bizonyító adat. Itt jegyezzük meg, hogy térképünk összeállítása és kliséztetése után kaptuk meg az őriszentpéteri falumúzeum megszervezőjének és vezetőjének, Gellért Károlyné kedves kolléginánknak levelét, amelyben egy Öriszentpéter—Galambosszeren (Zala m.) gyűjtött, csontból készült gatyamadzag;húzóról értesít — sajnos, ezt az adatot már nem tüntethettük fel térképünkön. 29. kép. Pécs 52.655.1 „Baranya m," H: 182 mm. (Foto: Nádor Katalin)