Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Mándoki László: Dél-Dunántúli lábbeliábrázolások a XIX. sz. elejéről

258 MÁNDÖKÍ LÁSZLÓ badulólevelek lábbeliábrázolásai a néprajzi módszerekkel megragadható időszak előtti divatot jellemzik, recens analógiájuk csak a 8—9. képekben bemutatott lábbeliknek (papucs, csatos cipő) van. A bemutatott lábbelik feltehetőleg a XVIII —

XIX. század fordulójának divatját, legelterjedtebb csizmadia készítményeit képviselik, amelyeket (a céhmestetek névsorainak elemzéséből megítélhetően) Déldunántúlt mind a magyarok, mind a délszlávok viseltek. Nagyon valószínű azonban, hogy főleg a módosabb rétegek körében voltak gyakoriak a szabadulóleveleken ábrázolt lábbelik. A céhtörténet tekintetében is tanulsággal Füzes Endre 1962 Adatok a XVIII—

XIX. századi baranyai népviseletekhez. JPM Évkönyve, pp. 309—326. Gáborján Alice 1957 A szolnoki hódoltságkori ásatási lábbeli anyag viselettörténeti vonatkozásai. Ethn. LXVIII. pp. 543—574. 1958 Két magyar hosszúszárú lábbeli viselettörténeti elemzése. Néprajzi Értesítő XL. pp. 37—82. 1959 A Néprajzi Múzeum lábbeligyűjteménye. I. Csizmák. Népr. Ért. XLI. pp. 205—282. Kresz Mária 1956 Magyar parasztviselet 1820—1867. — Bp. Mándoki László 1962 A baranyai céhek életéből. Múv. Tájékoztató 1962 április, pp. 68—73. In unserer Mitteilung sollen die Befreiungsbriefe von zwei Tschisrnenmachern (csizmadia) besprochen werden, der eine von 1811 stammt von Siklós (Kom. Baranya), der andere von 1826 von Szekszárd (Kom. Tolna). Die mit der Hand geschriebenen Befreiungsbriefe werden von einem gemalten Ornament eingerahmt, unter den Ornamenten sind nebst den Bildern einiger Werkzeuge auch die Darstellungen der damals vermutlich am meisten modischen und am meisten verbreiteten Schuhwerke zu sehen. Nebst der Mitteilung des Textes dieser Befreiungsbriefe und nebst der Analyse der Kataloge der Zunftmitglieder bringen wir von diesen Schriftstücken vollständige, von den Schuhwerkdarstellungen und den Werkszolgálnak szabadulóleveleink

8 : a XIX. század eleijétől oly gyakori előnyomott szabadulólevél-űrlapok előtt és mellett helyenként kéziratos, díszített; szabadulóleveleket készítettek, amelyek (mint esetünkben is) viselettörténeti szempontokból nem, tanulság nélkül valók. Reméljük, hogy írásunkkal ráirányítjuk a figyelmet e kéziratos szabadulólevelekre, a közölt anyaggal pedig hozzájárultunk viseleteink történeti kutatásához. 8 A szekszárdi szabadulólevél egyben korrigálja Szádeczky adatát (1913, p. 307), mely szerint a szekszárdi csizmadiák 1847-ben kapták kiváltságlevelüket: az 1826-os szabadulólevél tanúsága szerint már korábban fennálló, pecséttel rendelkező csizmadia céh volt Szekszárdon. Szádeczky Lajos 1913 Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. I—II. — Budapest. Szendrei János 1892 Magyar viseletképek czímeres leveleinkben. — Budapest. 1905 A magyar viselet történeti fejlődése. — Bp. Szőnyi Ottó 1917 A pécsi csizmadia-céh 1774. évi felszabadító levele. A „Pécs-Baranya megyei Múzeum Egyesület" Értesítője IX. pp. 17—19. Vujicic Stojan Dusán 1961 Narodne nosnje iz Backe. (Akvareli Jovana Pacica.) Studia Slavica VII. pp. 59—95. zeugen vergrösserte Detailbilder, dam wollen wir — unbeschadet des Charakters und des Anspruches unserer Mitteillung als Materialdarbietung — versuchen, die Schuhwerkdarstelilungen mit den Daten der wichtigsten ungarischen trachtengeschichtlichen Werke und mit dem, musealem Material zu vergleichen. Es lässt sich feststellen, dass die Schuhwedidarstellungen der mitgeteilten Befreiungsibriefe jene letzte Mode charakterisieren, die mit volkskundlichen Methoden nicht mehr erreichbar ist, sie weisen is dem rezenten ungarischen Material keine Analogien mehr auf, sie bedeuten jedoch einen wichtigen Beitrag zur Kenntnis der Schuhwerktrachten für die Zeit um die Wende des XVIII—XIX. Jahrhunderts. IRODALOM SCHUHWERKDARSTELLUNGEN AUS SÜDLICHEN TRANSDANUBIEN VON ANFANG DES XIX. JAHRHUNDERTS L. MÁNDOKI