Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Kováts Valéria: A szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum története. Adalékok a szigetvári Zrínyi-kultusz múltjához

228 KOVÁTS VALÉRIA 5. ?cép még a kertet, fákat és a terepet is kidolgozni, és még egy másik kissé nagyobb domborképen a házak elhagyásával mindazon műszaki munkát, ágyútelepet megközelítő árkokat töltéseket stb. feltüntetni, na de sajnos ezt már nem vagyok képes. A küldött domborképet a Zrínyi Egyesületnek ajándékozom." Az Egyesület régi kérésének is némi eredménye lett: 1924-ben Andrássy Mihály néhány vári leletet átadott a múzeumnak. Arról azonban mit sem, tudunk, hogy milyen eredménnyel járt a vár átkutatása, — erre ugyanis Andrássy engedélyt adott — ott állítólag akkor még „sok értékes tárgy hevert."

63 Az Egyesület 1924. évi első választmányi ülésén határozatot hoztak, hogy a gyűjtési területet: kibővítik, és felkutatják a szerb megszállás idejéből való dokumentumokat, tárgyi emlékeket.

64 Az ezután következő években jelentős gyűjtemény alakult ki ezekből az emlékekből. Még ebben az évben megkezdődött a Szigetvárra és Zrínyiekre vonatkozó könyvek gyűjtése. Az első két könyvet a Tudományos Akadémia küldte.

65 Ezen felbátorodva, az Egyesület az Akadémiához fordult gyűjtési körébe vágó duplum anyagért, de ezt a kérést már ridegen elutasította az, Akadémia, sőt még arra sem méltatta a szigetváriakat, hogy tanácsot adott volna a gyűjtéshez,

66 63 ZMME é. r. k. jkve. 1924. IX. 7. 64 ZMME v. ü. jkve. 1924. II. 13. fö ZMME é. r. k. jkve. 1924. IX. 7. 66 ZMME 25/1924. sz. a Tudományos Akadémia főtitkárához intézett átiratából : „ ... Legyen szabad ezért egyesületünk nevében arra kérnünk Nagyméltóságodat, hogy amennyiben a Magyar Tudoimányos Akadémia birtokában Zrínyi vonatkozású könyvek, képek, kéziratok és rajzok volnának több példányban — azok feleslegéből a Zrínyi Múzeumegyesület részére juttatni szíveskedjenek. Már előre is kötelezzük magunkat, hogyha egyesületünk Az Egyesület első kiadványaként megjelent 1924-ben Sziebenliszt Béla: „Séta Szigetvár körül" az Űj Délsomogyban folytatólagosan leközölt írásának egy kis füzetben való összefoglalása, A kiadáshoz szükséges összeget Sziebenliszt biztosította, egymillió koronát ajánlott fel erre a célra, a bevételt pedig az Egyesületnek ajándékozta. A 100 példányban megjelenő kis füzetet útmutatóul szánta ,, . . . azon szigetvári látogatóknak, akik Szigetvár történelmi helyei után érdeklődnék" — írta Sziebenliszt az Egyesülethez intézett levelében.

67 A kis füzet gyorsan elfogyott, ezért bővebb, 61 oldal terjedelemben, 1925-ben kiadták a „Szigetvári Kalauz"-t hivatalosan 3000 példányban, de ennek megírására Sziebenliszt szemlének rossz állapota miatt már nem vállalkozott. A kiadvány Hal Pál és Hauptmann Pál tanár együttes munkája volt.

68 (6. kép.) Az első kiállítást a Múzeum 1925-ben rendezte. A kiállított, anyag a Faluszövetség által rendezett kiállítás egy kis részében kapott helyet. A bemutatásra, került tárgyak nagy része nem volt a Múzeum tuVajdanában, hanem a kiállítás időtartamára helybeliektől kapta kölcsön az Egyesület. Hal JPál, az Egyesület egyik lelkes tagja, a sajtóban azon szerencsébe részesülne, hogy múzeumunk az Akadémia kincseiből Nagyméltóságod kegyei révén gyarapíttatnék, az átvett tárgyak gondozását és hű megőrzését egyesületünk mindenkori elsőrendű feladatává tesszük." — Az Akadémia nem is reflektált a kérésre, csak a már megküldött könyvekről írt. Az MTA főtitkárának Ad 81—82/1925. sz. átiratából: „Emlékezetem szerint a múzeum részére már átengedtem a M. Tud. Akadémiában 1920. tavaszán tartott Zrínyi-kiállítás katalógusát, valamint a „Zrínyi Miklós emléke a magyar költészetben" című kiadványokat; ha azonban ezek nem kerültek volna a múzeumba, úgy azokat pótlólag mint Akadémiánknak a Zrínyiekre vonatkozó egyik kiadványát meg fogjuk küldeni." 67 ZMME é. r. k. jkve. 1924. IX. 7. 68 Sziebenliszt Béla levele Rusa Ernőhöz, az egyesület elnökéhez 1925. VII. 31. A „Szigetvári Kalauz" előállításához szükséges tizenötmillió koronát, mint 1923-ban, a hősi emlékmű felállításánál Rusa Ernő kölcsönözte az egyesületnek. ZMME é. r. k. jkve. 1927. IX. 7. Hogy valóságban hány példányban jelentették meg a kalauzt, ezt nem lehet pontosan megállapítani. Ugyanis Rusa Ernő halála után örökösei követelőén léptek fel az egyesülettel szemben, továbbá a nyomdaköltségek dokumentumai is ellentmondó adatokat tartalmaztak, végül is bírósági eljárás következtében egyenlítette ki az egyesület a tartozását, s ez a harmincas évek elején igen nagy teherként nehezedett nemcsak az egyesületre, hanem főleg a múzeumra. Lényegében ez volt az oka annak, hogy tárgyvásárlást nem eszközölhettek. — Salamon Béla szíves felvilágosításai alapján.