Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Petrovich Ede: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története
186 PETROVICH EDE 1782-ben vitték. De honnan? Nincs terem itt az összes bizonyítékoknak kifejtésére, s azért csak röviden utalok arra az eddig észre nem vett körülményre, hogy a pasztofórium megtalálásának kora összevág a székesegyház délkeleti tornyához csatolt aedes Sacmarianiae lebontásának korával, az 1782. évvel. Ez az épület, mint említettem, kápolnával is bírt és ez a kápolna Koller Józsefnek a pécsi püspökség történetéről írt műve bevezető kötetében közölt rézmetszet szerint ajtóval volt összekötve a dóm délkeleti tornyával és a torony közvetítésiével magával a székesegyházzal. Ezért állítják ki a sekrestyében a pasztofórium maradványai/t megtalálásuk után és nem a távoleső és mélyebb szintben fekvő Corpus Ghristi kápolnában. A sekrestye és a Szathmári-kápolna szintje ugyanaz volt, tehát könnyen át lehetett szállítani a töredékeket belőle a sekrestyébe. Véleményem az, hogy a pasztofórium eredetileg a Szathmáriéüület kápolnájában állt, mely szorosan a székesegyház szentélyéhez csatlakozott és így könnyen szentségi kápolna lehetett." 29 Sajnálatos, hogy a gondos Szőnyi hivatkozott bizonyítékaira nem sikerült ráakadni még a hagyatékában elfekvő jegyzetek között sem. Idézett részlet azonban sejteti, hogy Szőnyi állítása csak következtetésen alapszik, melyet megcáfolnak helyszíni körülmények és írásos emlékeik. A pasztofórium eredeti helye nem lelhetett a románkori kápolna, mert ez nem volt elég magas annak Ízléses befogadására. A 4. számú képen közölt homlokzati rajz szerint a középkori kápolna 2 2/6 öl, azaz 4 41 m magas volt. Ezzel szemben a pasztofórium padlózati emelvény nélkül a közéoső akroterion aljáig 5 45 m, az archiitrávig 4 33 m magas. Ha igaz volna is az az állítás, hogy a félköríves orom az 1782. évi restaurálásnak új alkotása és eredetileg nem tartozott az építményihez, amit más analógiák alapján határozottan tagiadnunk kell, akkor sem fért volna el a pasztofórium a szóban forgó kápolnában. De nem állhatott a pasztofórium az emeleten sem, mert szavahihető források egészen mást beszélnek. E források pedig a következők: 1. a székesegyház 1752. évi leírása; 2. Eszterházy püspök Liber functionum Episeopali'uim 1786. évi bejegyzése; 3. Krail Péter oltárépítőnek 1741-ben szerződésileg kikötött utasítása. Noha az 1752. évi leírással szemben bizonyos tartózkodást kell tanúsítanunk (forrást nem közöl, több téves adatot tartalmaz: Péter király a székesegyházban van eltemetve, Dömötör kőfaragómester 1101-ben restaurálta a templomot), mégis amit a pasztofóriumról mond, az nem vonható kétségbe, mert egykorú eseményekről ad tudósítást. Szerinte 1 a pasztofórium 1748-ig a székesegyház szentélyében állt és szentségház célját szolgálta. 1748-fban, a főoltár építése kapcsán, a sekrestyébe 1 vitték. 4 Hogy a sekrestyében sem raktározták el töredékeit, hanem ott oltárként fölépítették, bizonyítja a Liber functionum 1786. évi megjegyzése: mielőtt a pasztofóriumot levitték a sekrestyéből a Corpus Christi kápolnába, előzőleg a sekrestyében, a Szent István (ma Szt József) oltár melletti torony fcözfailát díszítette. 30 Krail Péter oltárépítő 1741. szept. 22-én szerződést kötött a káptalannal a székesegyház főoltárának építésére. E szerződés 5. pontja értelmiében az új főoltár kedvéiért be kell falazni az apsis középső nagy ablakát, de helyette kisebb ablakot kell törni az északi oldalán a régi márvány taibernakulum mellett. 31 Arról lehet tehát vitatkozni, hogy az apsis északi körcikkében állt-e a pasztofórium, vagy pedig az északi mellékhajóban, az ÉK toronynak a szentélybe néző fala, mentén, de annyi bizonyos, hogy eredetileg a székesegyházban állt, és nem. a középkori kápolnában, ahol mint szentségház nem is felelhetett meg rendeltetésének. A Szathmári-palota további sorsát homály fedi. Evlia Cselebi 1663. évi elbeszéléséből arra lehet következtetni, hogy akkor viszonylagosan épségben állt az épület. Beszámolója ugyan kissé zavaros, mert nem egészen világos, erre az épületre gondolt-e vagy a püspöki palotára, amikor sorait leírta: ,,A székesegyház körül kitűnő főiskola van, melynek leírására hiányzik a nyelv. Jelenleg azonban minden cellája a várlkiatonaság cellája, mert Szülej mán khán rendszabálya szerint külön van parancsnokia és 150 katonája .. . Az isteni Efflatumnak (Platon) a belső várban lévő régi tudományos főiskolája, melynek 70 fejedelmi boltozatú és várszerű szobája van. Ezeknek mindegyikében 1—1 fajta építészeti tudomány szerint kidolgozott elrendezése van . . . jelenleg azonban a szobácskákban várkatonaság lakik." 32 Viszont a fölszabadulást követő éveikben készült töllrajz és Hanuy térképe már csak romokat ábrázolnak. A palota tehát 1663. és 1687. között sérült meg. Helyreállítására 1734-ben történtek az első lépések, amikor a káptalan azt az utasítást adta a Pozsonyba, a pécsi egyházi birtokok felosztása ügyében összehívott tárgyalásokra utazó megbízottjának, hogy sürgesse a
