Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Bökönyi Sándor: A bolyi avarkori temető állatmaradványai

BOLYI AVARKÖRI ÁLLATMARADVÁNYOK 1()Ô téseit; illetően. Mint egyetlen e szempontból lényegesen megfelelőbb leletet, Hankó írt le egy sertéskoponyát a szőregi avar temető 272. sírjából.

55 Ez egy 13 hónapos emséből származik, melyet Hankó a ljubljanai tőzegsertéssel tart; közeili rokonnak és a mediterráneus-csoportba sorolja. Sajnos, a bólyi temető sertéséről fiatal kora miatt legfeljebb annyi állapítható meg, hogy kistestű egyed lehetett. Juh Ovis aries L. A juhnak az emberi sírokba való helyezése a neolithikum alatt kezdődött meg, de nagyobb jelentőségre csiak a rézkortól kezdve jutott. A népvándorláskor nomád népeinek sírjaiban is elég gyakran fordul elő, mint a nomád népek egyik jellemző háziállata. .A bólyi sírokban a juhot magányos koponyák, vagy a carpus- illetve tarsustól distalisan eső lábrészekkel együtt előforduló koponyák (egy esetiben a radiusok ill. tibiák distalis részét is a lábvégekhez vágták, ami hiányos anatómiai ismereteikre vall) képviseli. Az utóbbi rítus, mely szarvasmarhán temetőnkben és más avar temetőkben

56

, lovon honfoglaláskori .magyar temetőkbem általánosan ismert, újabb adatok szerint kis-ázsiai eredetű

57 (Álaca Höyükben az i. e. III. évezred végén már előfordult szarvasimarhaval, Osmainkayashilban az i. e. 15—17. szd-ban pedig lóval és szamárral kapcsolatban), s innen Európán keresztül egészen Dániáig eljutott

58 A bólyi temető juhai egyetlen, igen kistestű, típust képviselnek, melynek hímjei háromszögű keresztmetszetű, kifelé hajló és csavarodó szarvaikkal bírnak (ezt egyetlen fiatal állat koponyája mutatja), a nőstények pedig szarvatlanok, vagy csökevényes szarvúak. Hasonló koponyaalkatú és egy árnyalattal nagyobb testű juhok kerülnek elő Bernolákovo55 Hankó В.: Az Alföldön élt avarok házisertése. Papp Károly emlékkönyv. Debrecen 1938, 47.; ösi magyar sertéseink (Ausgestorbene altungarische Schweinerassen). Tisia 3 (1939) 3 skk. 56 Török Gy.: Arch. Ért. 81 (1964) 56. 57 S. Piggott: Heads and hoofs. Antiquity. XXXVI (1962) 112, 115. 58 0." Klindt-Jensen: Bornholm i folkervandringstiden Nationalmus. Skr. II. Kötaenhavn 1957. 81, 247. — U. Möhl: Zoologisk gennemgang af knoglematerialet fra jernalderdopladserne Dalshöj og Sorte Muld. Uo. 316. ról,

59 míg Zitavska Tőn-ról kistestű avar juhok

60 között a csökevényes szarvúak mellett egy a középkori magyar juhra

61 emlékeizitető szarvállású kost véltünk a közölt képen felfedezni. A bólyiakhoz, hasonló szarvállású (ez egyébként az őskor óta Európában általánosan elterjedt, egységes juhtípusra jellemző) és nagyságú juhok kerültek elő a dél-szlovákiai Besenov szláv telepről,

62 viszont azoknál jóval nagyobb juhok fordultak elő Trelleborgban

63 és, Toftingban.

64 A bólyi avar juhok marmagassága Zalkin módszerével

65 a következő (cm-ben): 61. sír 63. sír 67. sír s s d s d Metacarpus alapján 52.0 56.9 57.2 58.9 58.8 Metatarsus alapján — 59.4 59.3 61.7 61.7 A 61. sír juhának kisebb marmagasságát az állat nem teljesen kifejlett volta magyarázza. Mandibula Magasság a Pi-nél 67. sír 17 Atlas it 19.5 Méretek Magasság a P

t — P

3 M, — M} Mi-nél 22 22.8 51 61. sír 15 CLI С Ш w 41 1 5? s a II В 40 30 Radius 67. sír s 67 sír d Distalis epiphysis szélessége 27.6 28 Distalis epiphysis mélysége 20 20 59 С. Ambros: i. m. 254. 60 R. Musil: i. m. 162. 61 S. Bökönyi: Die Haustiere in Ungarn im Mittelalter auf Grund der Knochenfunde. Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Budapest 1961. 92 skk. 62 C. Ambros: Zvieracie zvisky z Besenova a Nitrianskeho Hrádku, акт. Surany (Tierreste aus Besenov und Nitriansky Hrádok, Bez. Surany.). Slov. Arch. VI-2 (1958) 416. 63 M. Degerböl: i. m. 253. 64 G. Nobis: Tofting. 128 skk. 65 V. I. Zalkin: Izmencsivoszty metapodij u ovec (The variability of metapodialia in sheep). Bull. Moszkovszk. Obscs. Iszp. Prirod. Otd Biol. bXVI (1961) 132.