Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Bökönyi Sándor: A lengyeli kultúra lelőhelyeinek gerinces faunája. III.

90 BÖKÖNYI SÁNDOR Metacarpus "3 tß * Д .Í2 ад о Ф «•St* Я& ë S P. 3 Ф (S Й-dJ m 'S ч

<1> ее ^ф Proximai epiphys mélység 'ел ад Lelőhely •s. PI ill lîî 73 >s V

3 л aÜ Proximai epiphys mélység ÜB 1 Irt PI ill lîî Dist epi szé Proximai epiphys mélység Dist epi mé Zengővárkony 114 28 18 32 19 12 Seematte

—Gelfin gen 105 — — 27 — — Föllik 106 19,5 14,5 18,5 (?) 14 85 Bikovo 99 24 16 28 17,5 9,5 Fikirtepe 99 22,5—24 15,5—17 29,0—31,5 — — Anau 98—102 20,0—23 14,0—15 23,0—27,0 14,0—16 8,0—9 Mint a fenti táblázatiból kitűnik, az egyetlen mérhető kecskecsont, mely a lengyeli kultúra lelőhelyeiről előkerült, egy zengővárkonyi metacarpus, szokatlanul nagy méreteivel tűnik ki. A kecskével szemben a juh csontjai már jóval gyakoribbak az őskori lelőhelyeken, a szubfosszilis házijuhokról is bővebb ismeretekkel rendelkezünk. Valószínűnek látszik, hogy egész Európában — bár Kelet- és Délkelet-Európa őskori juhait még elég kevéssé ismerjük — egységes primimtív fajta volt elterjedve, melynek egyedei a tartási és takarmányozási viszonyoktól függően helyenként eltérő nagyságot mutatnak. Ez a juhfajta nagyjából a ma már kihalófélben lévő európai primimtív juhfajtákra emlékeztet. A kos szarvállása ugyanis az ún. rézjuhéval volt azonos, azaz szárvcsapjai vaskosak voltak, háromszögletű keresztemetszettel és erőteljesen kifelé csavarodtak. A fajta nőstényei viszont rövid, a kecskééhez hasonló szarvcsapokat hordtak, szarvállásuk tehát a Rütimeyer-féle tőzegjuhéhoz volt hasonló, de előfordultak szarvat lan egyedek is. A fenti típus egészen középkorig uralkodott Európában, s csak a középkor elején megjelent keleti fajták, illetve a középkor végén tenyészkiválasztás következtében kialakult fajták törték meg az egyeduralmát. Az itt feldolgozott anyagban előforduló két szarvcsap közül az egyik az első, a másik pedig a második szarvalakulást mutatja, az egyik tehát a fenti primitív házijühfajta kosa, (mégpedig igen nagy szarvcsapméretekkel), a másik pedig a nősténye. Szarvcsav Lelőhely Legnagyobb Legkisebb Basis átmérő átmérő körméret Lengyeli kultúra lelőhelyei Egolzwil 2 Seematte—

Geltungen Bundsö Anglia Pocala barlang Ljubljana Thesszália Fikirtepe Bir es Safadi Bir Abou Matar Anau 45,0—60 32,0—44 122—165 30,0—58 18,0—40 82—162 33,0—60 19,0—42 90—156 25,0—36 14,0—21 54—105 40,0—55 26,5—40 155 58,5 51 22,0—41 14,5—29 43,0—61 24,5—45 27,0—33 14,0—21 25,0—'57 14,0—40 130 59 72—150 Metatarsus Az egyetlen származik. Lelőhely Pócsviárad Wawyl Egolzwil 2 Utoquaá Bergerie Neuve Sipplingen Bundsö Cmielow Trusesiti Bikovo Otzaki Magula Fikirtepe Eir es Safadi Bir Abou Matar mérhető végtagcsont, egy Pécsvá- radról előkerült metatarsus közepes nagyságú juhból kb. и .« Ф я w >ф g >» со Br; w 'Я il S'P £ф* 19 я 134 129 119—140 165 122—124 135—144 123—128 136 145 114 132 133—137 18,2—21,5 18,0—19,0 22,7 19 19 17,0—18,0' 19 20,5 17 17,5 •iá Ф s о 11 13,7 10 10 12 10 9,5 10,8—12 И >i W 3 аО * и 22 21,0—22,0 27,4 22,0—24,0 21,0—22,0 22 24 20,5—21,5 20,5—23,0 Я й Ф Ifi Й aj? 20 19 19 19,7 17 .3 Si II« Щ U2 О) <Р 15 16,5 14,5