Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Bökönyi Sándor: A lengyeli kultúra lelőhelyeinek gerinces faunája. III.
84 BÖKÖNYI SÁNDOR (Bison bonasus L.) csontjaitól való elkülönítése volt, a másik pedig az őstulokcsontoknak a szarvasmarhacsontoktól való elhatárolása. Az első problémával kapcsolatban dolgozatunk első részében megemlítettük, hogy a két vadmarhafaj csontjait a rendelkezésre álló, e csontok elkülönítésére vonatkozó irodalom alapján igyekeztünk megoldani, s megállapítottuk, hogy az itt tárgyalt lelőhelyekről egyetlen bölény csont sem került elő. A kérdéses csontokat azóta Olsen újabban megjelent monográfiája alapján újból megvizsgáltuk, azonban újra csak a fenti eredményre jutottunk. A másik problémával, azaz az őstulokcsontoknak a szarvasmarha csontjaitól való elkülönítésével éppen a legújabb időben több szerző foglalkozott, azonban — véleményünk szerint — a kérdést túlságosan mechanikusan kezelték, ugyanis — eltekintve a koponyákon és a szarvcsapokon mutatkozó eltérésektől, miután a többi csonton alakbeli eltérés nincs — csakis a nagyságbdli eltéréseket, csontméretek különbségeit vizsgálták és ilyen alapon akartak abszolút határt vonni a háziasított és a vadmarhák között. Kétségtelen ugyan, hogy a domesztikált és vad Bovidák csontjai közt komoly nagyságbeli különbségek vannak, s e csontok elkülönítésénél magunk is elsősorban ezek alapján dolgozunk, azonban a házi- és vadmarhacsontok között csupán e különbségek .alapján éles határt megvonni, teljességgel lehetetlen. Ennek okai igen sokrétűek, melyekbe itt nem kívánunk bővebben belemenni, röviden csak az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet: 1. Az egyes területeken különböző testnagysággal bíró őstulok-populációk éltek — így például számunkra az irodalmi adatok és a közvetlen megtekintés alapján úgy tűnik, hogy a dániai Szormmorho - 80s tour us L, - * ÖstuloK- Bos prim/genius ôoj. + Szarmrnortio-Bùstouml ^ * ÖstuloK - Bosprimigeniusi Pistalis epiphysis szélessége Metatarsus п , '+ + n •• и. ti • * • и. • © foe • • Si•• ей*' Proximolis , — epiphysis mélységiDistils epiphysis melysége (3 so SS £0 őstulkok kisebb testűek, a délkelet-európaiak viszont nagyobbak — se populációkból származó házimarhák is területenként különböző nagyságúak voltak, általánosan érvényes, éles határt vonni tehát e méretek alapján csak egyazon terület őstulok- és szarvasmarhacsontjai között lehet. 2. Ma már tudjuk, hogy a délnyugat-ázsiai legkorábbi domesztikáció után — a bekerült iházimarhák hasznának láttán — három világrész, köztük Európa különböző területein a helyi vad anyagból megindult a háziasítás, mely itt az egész őskoron, rómaikoron és népvádorláskoron át egészen a középkorig tartott, s e domesztikáció eredményeként létrejött frissen domesztikált szarvasmarhák csonttanilag és írott források alapján számos területről kimutathatók. Ezek a frissen háziasított marhák viszont életmódjukban és így méreteikben is még nagyon közel állnak vad rokonaikhoz, s ezért bizonytalanná teszik ama bizonyos mérethatár megállapítását, melynek az őstulok és szarvasmarha csontjai között fenn kellene állnia. 3. Hasonló bizonytalanságot okoznak a szétválasztásnál a házi- és vadmarhák közt létrejött keresztezési termékek (basztardok), melyek előfordulása a szarvasmarha csordaállat mivoltával és az őskori szarvasmarhák tartási viszonyaival könnyen megmagyarázható. (Ilyen keresztezések egyébként a Balkánon — s talán még hazánkban is — házisertések és vaddisznók közt még manapság is előfordulnak.) 4. Nagyon valószínűnek látszik, amit a továbbiakban a jelen anyagon végzett saját megfigyeléseinkkel magunk is alátámasztunk, hogy az erős házimarhabikák és a gyenge őstulok tehenek méretei fedik egymást. Mind-