Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Bökönyi Sándor: A lengyeli kultúra lelőhelyeinek gerinces faunája. III.

30 BÖKÖNYI SÁNDOR Mandibula méret háziserités Metszőfogsor hossza 21 Metszőfogsor szélessége 40 Symphysis hossza 63 Diastema hossza 20 Magasság a P r nél 33 Scapula méret házisertés Collum scapulae legkisebb szélesséige 20 Angulus articularis szélessége 32 Facies articularis mélysége 22 vaddisznó 30 53 103 45 48 vaddisznó 32 44 31 Humerus házisertés 13 37 20 38 vaddisznó 21 53 31 50 méret Diaphysis legkisebb szélessége Distalis epiphysis szélessége Diaphysis legkisebb mélysége Distalis epiphysis mélysége A szubfosszilis vaddisznók nagyobbak voltaik a maiaknál, amit szinte valamennyi szerző kiemel, aki csak foglalkozott régészeti lelőhelyek csontanyagával. így már Rüti­meyer, a történeti háziállat-kutatás úttörője, a svájci őskori vaddisznóleletek alapján az ot­tani vaddisznókat Sus scrofa antiquus néven önálló alfajnak írta le. Pira, az európai ős­bori és maii vaddisznók között néhány kopo­nyát ani különbséget is kimutatott, ugyanak­kor a svéd őskori vaddisznókat a svájciakkal azonosította. A svédországi vaddisznók vi­szont — egy-két jelentéktelen eltéréstől el­tekintve — Schleswig-Holstein korai allu­viális vaddisznóival egyeznek meg. Herre szerint a mai európai vaddisznók és az ős­koriak között csupán nagyságbeli különbség van, így a Sus scrofa antiquus nem más, mint egy, időbelileg különböző földrajzi fajta. (Egyébként a recens eurázsiai vaddisznók rendszertanában is meglehetős zűrzavar ural­kodott a különböző szerzők egész sereg faj­tát, alfajtát, sőt fajt írtak le; csak újabban tisztázta Keim a vaddisznók rendszertanát, kimutatva, hogy az európai és ázsiai vad­disznók egyetlen formakörbe tartoznak.) Az őskori vaddisznók óriási méreteiket nyilván jobb életfeltételeiknek köszönhet­ték: a hatalmas, összefüggő erdőterületeken jobban megtalálták táplálékukat és nagyobb populációkban élhettek, emiatt nem fenye­gette őket a szigetszerű állományokban gya­korta fellépő törpülés. Hogy a vaddisznó test­nagyságcsökkenése mikor indult meg és ho­gyan zajlott le, pontosan még nem tudjuk, nagyon valószínűnek tartjuk azonban, hogy a táplálkozási viszonyok romlása és felapró­zott, kis állományok kialakulása mellett a külterjesen tartott háziserésekkel való ke­resztezések is nagy szerepet játszottak létre­jötténél. Mint már előbb is rámutattunk, a lengye­li kultúra lelőhelyein talált vaddisznócsontok nagytestű állatokat képviselnek. Az alábbi táblázat, melyben a lengyeli kultúra lelőhe­lyeiről származó vaddisznócsontok méreteit más európai és délkeletázsiai neolithikus és rézkori vaddisznócsontok méreteivel hasonlí­tottuk össze, mutatja, hogy e hazai vaddisz­nók a korszak erősebb egyedei közé tartoz­nak. Mandibula Lelőhely Symphysis hossza M 3 hossza Lengyeli kultúra lelőhelyei 103—128 43,0 Egolzwil 2 85—130 40,01—50 Vistehulen — 39 5—48 Aamosen — 40,0—52 Bundsö — 41,5—47 Trusesti 104 44,0 Fi'kirtepe — 44,0—46 Legnaguo átmérő Szarvasmarha- Bos taurusL. - • ÓstuloK - Bos primigenius Boj- + Szarvcsap • *• w и со io to ю loo OtmérS

Next

/
Thumbnails
Contents