Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Horvát A. Olivér: A mecseki erdőtalajelemzések eredményei

60 HORVÁT A. OLIVÉR Jakabhegyi permi homokkövön élő erdők talaja E talajok vizsgálatát 1955-ben Járó Zoltán végezte el. Megállapítása szerint ezek a talajok barna erdotalajok (Querco-Carpinetum fagetosum caricetosum pilosae, melicetosum uniflorae, Fagetum süvaticae melicetosum uniflorae, caricetosum pilosae) és fakó színű erdőtalajok (Fagetum süvaticae asperuletosum odoratae, Luzulo — Quercetum luzuletosum albidae), de találunk itt erodált váztalajt (Quercetum petraeae — cerris fruticetosum luzuletosum albidae) és rozsdabarna erdőtalajt is (Fagetum süvaticae caricetosum pilosae). A talajok pH értéke legmagasabb a Melica uniflorás gyertyános-tölgyesben és bükkösben (5,6), de elég magas még az Asperula odoratás és Carex pilosás bükkösben is (5,1), míg; a Carex pilosás gyertyános-tölgyesben ez az érték alacsony (4,9). A száraz, úgynevezett cseres-tölgyesben mind a Melica uniflorás, mind a Luzula albicMs-típusában a pH érték egyforma (4,9), míg a mészkerülő tölgyesben természetesen legalacsonyabb (4,6). A humusztartalom %-os értéke legmagasabb Luzula albidás cseres-tölgyesben és

1 a Luzulo-Quercetumban, valamint a Melica uniflorás cseres-tölgyesben. A gyertyánostölgyes következik ezután a humusztartalom %-os értéke szerinti sorrendben, a Melica uniflorás típusnak magasabb a humusztartalma, mint a Carex pilosásé. Legalacsonyabb humusztartalommal a bükkösök rendelkeznek és pedig a következő sorrendben: Carex pilosás típustól kezdődőleg az; Asperula odoratás után a Melica uniflorás típus talajának legkisebb a humusztartalma. A hy-érték, higroszkóposság így alakul a különböző erdlőtípusok talajánál. Legmagasabb értékkel szerepelnek a bükkösök a következő sorrendben szubasszociációként : Asperula odoratás, Melica uniflorás és Carex pilosás szubasszociáció. A gyertyános-tölgyeseknél a Melica uniflorás és Carex pilosás-típus hy-értéke közel azonos. Ugyanezt lehet elmondani a Luzulo-Quercetumról és Quercetum petraeae-cerris melicetosum unifloraeról is, míg legalacsonyabb értéket a vizsgált talajminták között a Luzula albidás cseres-tölgyes mutatta, mely átmegy a mészkerülő tölgyesbe. A talaj kapilláris vízemelése legmagasabb volt: a Querco-Carpinetum caricetosum pilosaelban, a Luzulo-Quercetumbam. és Fagetum süvaticae asperuletosum odorataebwi. Közepes, közel hasonló értéket ért el a Quercetum petraeae-cerris, a Fagetum süvaticae és Querco-Carpinetum Melica imifíorás-típusaiban. Érdekes, hogy a T — S érték is hasonló e három típusban és az összes típusok között a legalacsonyabb. Egyébként a többi típusok, illetve társulások T — S értiékei így következnek egymás után: Luzulo-Quercetum, Querco-Carpinetum, valamint a Quercetum petraeae-cerris és Fagetum közel egyező értékkel. Talajainkról a Kuron-féle higroszkópossági értékszám és 5 órai vízemelés alapján is megállapítható, hogy homokos vályogtalajok átmenettel a homok és vályog felé. 8 765 C*-- — «V -, \ \ V о 3 5 7 1. A mecseki erdők talajának pH értékei az Ai és С szintben. 1 : Orno — Quercetum mecsekense 2 : Phylütidi — Aceretum mecsekense 3 : Mercuriali — Tilieturn mecsekense 4 : Quercetum petraeae — cerris mecsekense 5 : Querco — Carpinetum mecsekense 6 : Melico — Fagetum mecsekense 7 : Luzulo — Fagetum mecsekense 8 : Luzulo — Quercetum mecsekense