Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Mándoki Lázsló: Baranyai székek

BARANYAI SZÉKEK 343 melyben az eladó leány ágyneműje volt fölhalmozva, no meg a ház éke, a tulipános láda. Ma azonban az „első házakban" festett székek,

7 fényezett ágyak, keményfa-almáriomok, sőt diván is láthatók!" (Várady, 1896, I, p. 236.) Az ugyanitt élő németekről ezt olvashatjuk: „Épületeik többnyire szépek, olykor valóságos urilakok. A legtöbbnek berendezése mégis olyan, mint a magyaroké : közbül konyha, jobbról-balról egy-egy szoba nyílik. Padlózott szobát, csinosabb berendezést többet találni még náluk, mint a magyaroknál." (Várady, 1896, I, p. 267.) Még egy terület bútorzatáról ad részletesebb tájékoztatást ez a mű: a Duna melléki, drávaszögi magyaroknál „A lakások berendezése sok helyen a régi. Sarokpad a kis szobában, ti. az udvari szobában, mert itt tanyázik a család. Ebben takaréktűzhely, ágyak; a sarok-padon a kenyereskosár, ... a pad előtt asztal, székek." (Várady, 1896, I, p. 280.) Az ugyanitt élő sokacoknál „A hosszú és nagy szoba falain cifra szent képek füpgenek, a szoba elején van az asztal, a szoba két oldalán pedig vannak az ágyak és a szövőszékek ... A szobában az asztal mellett van 1—2 lócza és egy pár szalma- és saját faragású primitív apró szék. Van még a szobában egy fehérre meszelt agyag-, úgynevezett banya-kemencze, mely körül 1 lábnyi magas és ugyanolyan széles padka van. Egyéb bútoruk nincs. Apróbb tárgyaikat a mestergerendára rakják." (Várady, 1896, I, p. 298.) Az ormánsági ház berendezésére Váradynál nem találunk részletes leírást, de a hiányt pótolja a nem sokkal későbben megjelent Lukácsy tanulmány idevágó része (1907, pp. 18 —20.), amelyből csak a székekre vonatkozó adatokat idézzük: „ . . . a festéssel díszített tornyos nyoszolya tele ágyneművel, úgy, hogy székről kell felágyazni; . . . ... Az ágy előtt van a „vetélő" pad, mely a bölcsőt helyettesíti, továbbá néhány faragott hátú keményfa szék . . . ... a ház . . . bútorzatát, valamint magát a házat nem iparos készítette, hanem az úgynevezett faragó emberek . . ." A következő e századi leírás szintén az Ormánságra vonatkozik, s ugyanazt a képet kapjuk belőle, mint amelyet fentebb is láttunk: „A nagy ház bútorzatát végül kiegészíti még néhány szék." (Arnhold, 1909, p. 78.), tehát még mindig csak kiegészítő bútordarab a 7 Egy színnel festett (asztalos) bútor, nem pedig paraszti készítmény! (Vö. 5. jegyzet.) padok, sarokpadok mellett. Arnhold a pécsi múzeumban őrzött példányok alapján „tipizálta" a baranyai székeket. Bő képanyaggal illusztrált tipizálása (pp. 79—80.) kimerül annak megállapításában, hogy a megyében vannak „barokk jellegű" támlás székek, félkörös ülőlapú „karosszékek" és „szalmafonásos" székek, Maga rajzolta ábráira az anyag feldolgozása során utalunk majd; az általa bemutatott székek közül csak néhánynak képét közöljük magunk is. A régi, hagyományos paraszti bútorzat jobbára már eltűnt megyénk lakóházaiból. Kodolányi (1958) összefoglalása jobbára az általunk is idézett adatokat adja s utal a változásokra, mint Ormánságról szóló munkájában is (1960, p. 26.): „A házzal együtt hatalmas átalakuláson esett át a berendezés is. A többnyire házilag készült bútorok helyére asztalosbútorok kerültek. ... Az ágyak, asztalok, székek fölkerültek a hegybe, a présházba." E leírások, bár időben és térben távoli anyagot tárnak elénk, jól megvilágítják a baranyai lakáskultúra (és ezen belül a székek) fejlődését, funkcionális változásait, az ethnikus és társadalmi különbségeket, sőt, a fáziseltolódást is, azonban csak váznak tekinthetők, amelyet ezek után kell anyaggal élővé tenni. Ahhoz, hogy a múzeumokban őrzött tárgyi anyagot kellően értékeljük, megértsük, terepmunka szükséges, ehhez viszont elengedhetetlen a már begyűlt anyag ismerete. Bár e megállapítás közhelyszerű — igaz,jés a_ gyakorlati munkában sokszor problémát okoz az elindulás, ezért kellett ismét kimondanunk. Az alább ismertetésre kerülő székanyag értékeléséhez, helyes értelmezéséhez még sok gyűjtésre van szükség (az adatgyűjtés mellett további tárgyak gyűjtésére is gondolunk), s ezt a gyűjtőmunkát szeretnénk megkönnyíteni tanulmányunkkal. A baranyai múzeumok egyszemélyes üllőbútorainak, a székeknek bemutatásakor a következő sorrendet követjük (véleményünk szerint kronológiáikig is ez indokolt): kisszékek, fonó- és karosszékek, támlásszékek, fonott székek. Mindegyik csoportnál általános ismertetést adunk az oda tartozó tárgyak jellemző sajátosságairól, majd röviden ismertetjük az egyes darabokat: (az őrző múzeum nevét a fentebb megadott rövidítésekkel közöljük) leltári szám, népi név, lelőhely; méretek; különleges közölnivalók; a tárgy tanulmányunkban közölt képének (képeinek) adatai, a csak másutt (vagy másutt is) közölt tárgyak irodalmi adatai.