Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Füzes Endre: Adatok a XVIII–XIX. századi baranyai népviselethez

ADATOK A BARANYAI NÉPVISELETEKHEZ §17 mutatkozik a megkülönböztető etnikus jelleg (Várady, 1896. I. 109—128). A férfi felsőruhák közül a magyarországi szűrruhákat, ezen belül a Dunántúlon viselt szűröket, valamint a szűrszabó mesterségét és ornamentikát Győrffy dolgozta fel (1930). Hatalmas anyagon alapuló megállapításai ma is helytállóak, amelyeket az újabb kutatás eredményeivel és az újabban előkerült forrásokkal Kresz egészített ki (1956). Űj adatainkat a szűrruhák Győrffy által vázolt történetébe igyekszünk beilleszteni. A KJ-ben kétféle szűrről olvashatunk: rövidről és hosszúról. A siklósi járásban mindkettőt viselték. A Hegyháton ugyancsak „kis" és „nagy" szűrt hordtak „valamennyien"', és templomba is ebben jártak. A szentlőrinci járásból csak szűrt említenek, a nagyság megjelölése nélkül. Néhány évvel korábban 1775ben Mohácson a bakter járandóságai közé egy „hosszú szűr" tartozott.

16 A XIX. század elejéről származó adataink már pontosabban meghatározzák a szűrruhákat. Vajszlón 1830 körül „réz lánczos szűr dalmánt" hordtak (Kis Tóth Dániel, 1830). A Bőközben a férfi viselethez hozzátartozott a „rövid ujjakkal ellátott szűr dolmány s egy hosszú szűr" (Munkácsy 1842. 569). Ugyanitt azonban a kanász „nagy gallérú igen czifra szűr"-t hordott (uo.). A Pécsvárad környékiek hosszú szűrt viselnek, „rövid szűre vagy buga, azaz prémetlen ködmenye kevésnek van" (Hölbling, 1845. 68). Ugyanő azt írja más helyen, hogy a baranyai magyarok „ujjatlan szűrt" (93), a délszlávok „szűrt" (94) hordanak. A szökött hosszúhetényi honvédek közül tizenegynek szűre van (Kresz, 1956. 180). Az 50-es években az Ormánságban „igen czifra szűr" volt divatos (Csukás, 1858. 139). Nincs adatunk arra, hogy a németek Baranyában szűrt viseltek volna, de figyelemre méltó az az adat, hogy ugyanakkor a Somogy megyei Szülőkön az 50-es évek táján a németek egyszerű dísztelen szűrt viseltek (Molnár, 1857. 217). A korai adatok tehát azt igazolják, hogy a különféle szűrruhákat már a XVIII. század végén viselték. Valószínűleg már korábban is divatosak voltak, hiszen Siklóson már 1716ban szűrszabó céh dolgozott (Szádeczky, 1913. II. 303). A korai források hosszú és rövid (illetve kis és nagy) szűrről írnak. A rövid minden bizonnyal a később „szűr dolmány"-пак nevezett, ujjas kabátféle lehetett, amelynek hossza Somogyban 79 és 47 cm között mozgott (Gönczi, 1944. 40—41; Kresz, 1956. 33). 16 Mohácsi Közgyűlési Jegyzőkönyv, 1775. XI. 5. Ezidőtájt Baranyában is ilyen hosszú lehetett. Később a szűrdolmány vidékünkön hosszabbá vált, legalábbis Győrffy adataiból erre lehet következtetni (1930. 209. és 9. ábra). Egy adatunk van a szűrdolmány díszítéséről. A sellyei céh remekjegyzéke szerint a mesternek a következő remeket kellett készíteni: „Szűr Szabó egy Köpenyeg Szűrt egy apró Csipkés Szűr kivagdalva és egy Szűrdalmánt kivagdalva" (Kodolányi 1957a. 347). A „kivagdalva" kifejezésből applikációra, vagyis színes posztó rátétes díszítésre gondolhatunk. Hasonlóan díszített szűrt viseltek később is a baranyai sokacok. A hosszú szűrök formájára forrásainkban mindössze egy-két utalást találunk. Hölbling szerint a magyarok ujjatlan szúrt viseltek (1845. 93). Ugyanilyen szűrre következtethetünk a sellyei remek jegyzék adatából, amely „köpenyeg szűr"-ről írt. Ujjatlan, suba szabású, keskenygallérú szűrök készültek Somogyban és a Dunántúl más részén is (Győrffy, 1930. 9., és 2. ábra). A hosszú szűrök díszítéséről csak két adatunk van. Bőközben a kanász „nagy gallérú igen czifra szűr"-t viselt (Munkácsy 1842. 569), később Csukás is „igen czifra szűr"-röl ír (1858. 139). Nem tudjuk azonban, hogy a díszítés színes posztó rátét vagy hímzés volt-e. Munkácsy adata ezen kívül újabb problémát vet fel. Győrffy szerint a Dunántúl keleti felében alföldi típusú, tehát kisebb gallérú szűrt hordtak (1930. 207). A bőközi leírás alapján, amely határozottan nagygallérú szűrről szól, mégis arra kell gondolnunk, hogy a bakonyi vagy somogyi szabású és díszítésű szűr divatos volt Baranyában is. Említi ezt Eötvös Károly is a bakonyi cifraszűr elterjedéséről írva (idézi Győrffy, 1930. 192). Valószínű azonban, hogy csak pásztorok viselték. A bőrruhák körzül a leggyakrabban viselt ruhadarab a kisebb és nagyobb ködmön. A KJ tudósítói is többször írnak róla. A siklósi szolgabíró kiemeli, hogy téli utazás alkalmával öltik magukra. Azt is megtudjuk, hogy a ködmönöket a siklósi szűcsöktől szerzik be. A Hegyháton is kétfélét használtak: „legtöbben pedig ködmönökkel fedik magukat, kisebbel, amely a törzset fedi, nagyobbal, amely a láb sarkáig ér". A kétféle ködmönt először a szentlőrinci szolgabíró különbözteti meg pontosan, aki a járásban viselt téli ruhadarabok nevét magyarul is leírta: „ködmön" és „bunda". Tehát a XVIII. század végén számolni kell egy rövidebb, csak a törzset borító prémes ruhadarabbal, ez a ködmön; és egy hosszú, a Hegyháton sarkig érő ugyancsak prémes felsőruhával, ez a bunda.