Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Füzes Endre: Adatok a XVIII–XIX. századi baranyai népviselethez
314 FÜZES ENDRE Férfi viselet A férfiak hajviseletéről nem írnak a szolgabírák. A z első adatot Munkácsytól kapjuk (1842. 569). Eszerint Bőközben rövidre nyírt hajat viselnek. A kanász azonban itt is hoszszú, kétfelé választott hajat hord, amelyet a füle mellett köt csomóba. Höbling (1845. 93) és Haas (1845. 51) arról tudósít, hogy a magyarok haja erősen zsírozott. Ebből arra következtethetünk, hogy ezt is csimbókba kötve hordták. A németek hajviseletéről egy adatunk van 1862-ből (VU): az idősebbek fésűvel feltűzött hosszú hajat, a fiatalok nyírott hajat viseltek. Kresz megállapítja (1956. 69), hogy országosan a XIX. század 30-as éveiben kezdődött a rövid haj divatja. Baranyában talán valamivel később, de a Hegyháton még a század végén is előfordul az idősebb férfiaknál a hosszú, csimbókos haj. (Várady, 1896. I. 110 és 128). A bajusz- és szakállviseletre nincs adatunk. Problématikusabbnak látszik a fenti időszakban a fejviselet. 1780 körül kétféle kalapot hordtak a Hegyháton: „ . . . egyesek magyar, mások és hozzá többen német kalappal fedik fejüket" (KJ). E tárgyak azonosítáadat korai időpontja miatt nehézségbe ütközik. Egy ábrázolást ismerünk a Hegyhátról a fenti időszakból: a Mánfa község térképe szélére rajzolt férfi magas, fekete, hosszú-csákójú süveget visel. (Kodolányi, 1957. 91). Nemzetiségére vonatkozó döntő kritérium nincs ugyan ruházatán, Kodolányi szerint mégis — a korabeli egyéb ábrázolásokkal való összevetés alapján — a rajz magyar parasztot vagy pásztort ábrázol (1957. 93.) Egyéb adat híján fel kell tételeznünk, hogy a rajzon látható süveg azonos a KJ-ben szereplő magyar kalappal. 8 A KJ-ben említett német kalap azonosítása sem könnyű. Schilling közléséből tudjuk (1929. 152—158), hogy a Bácskába költöző telepesek 1785. körül kis, kerek, keskenykarimájú kalapot hordtak. Elképzelhetjük, hogy a Baranyába költöző németek is ismerték. Ellentmondó ennek az, hogy valószínűleg már a különböző helyekről származó német csoportok is más-más öltözetet hoztak malalást írt Kodolányi a megye népeinek viseletéről (1958. 119—174), majd külön az ormánsági viseletről (1960. 47—67). A munkákat azonban a feldolgozás során nem használjuk, mert az elemzésben csak 1867-ig megyünk el és csak az ennél korábbi forrásokra támaszkodunk. A századvégi összevetéseknél egyedül a Várady monográfiát használjuk (1896. I.). 8 Az eredetű latin terminus: „petasus' — ,.széles és kemény karimájú úti kalap" (Finály, 1884. 1479) sem visz közelebb a célhoz. gukfcal. Ha hozzávesszük ehhez még azt, hogy a baranyai németség beköltözése zömmel már korábban megtörtént és a XVIII. század végéig a magyarokkal való több évtizedes együttélés következtében egyes ruhadarabok kölcsönös átvételét is feltételezhetjük, 9 így a KJ-ben említett „német kalap"-nak a bácskaival való azonosítása merész következtetésnek látszik. A XVIII— XIX. század fordulójára országosan a süveg kiszorulása és a karimás kalap elterjedése a jellemző, majd a 30-as években ehelyett is új divat hódít: a pörge kalap (Kresz, 1956. 40 és 69.) Forrásaink azt bizonyítják, hogy Baranyában tovább élt a süveg, és az átváltás üteme a karimás-, majd a pörge kalapra, jóval lassúbb volt itt, mint az ország más részein. Vidékenkint bizonyos fáziseltolódást is tapasztalunk. A bőközi kanász 1842-ben már széles karimájú zsíros kalapot hord (Munkácsy, 1842. 569), néhány évvel később pedig Hölbling azt írja a baranyai magyarokról, hogy télen-nyáron gyapjú süveget és emellett széles karimájú kalapot viselnek (1845. 93). Ugyanakkor a Pécsvárad környéki katolikusoknak az utóbbi mellett báránybőr sapkájuk is van (uo. 68). A széles karimájú kalap úgy látszik csak a szabadságharc idején válik általánossá, de ezzel egyidőben — elsősorban a fiataloknál — megjelenik a pörge kalap is. Pécsett már 1846ban széles kalapot hordtak „az alsóbb osztályú munkások" (Patkovics, 1846. 184). 10 A körözött 13 hosszúhetényi honvéd közül három már „pörge magyar kalapot", kettő „kerek zsíros kalapot", a többi is „kalapot" viselt (Kresz, 1956. 180). A széles karimájú kalap a németség körében később is hódít Baranyában (VU. 1862), sőt Somogyban is (Molnár, 1857. 217). A fiatalok azonban már „csárdáskalap" '-ban járnak (VU. 1862). Az Ormánságban ugyanakkor magas karimájú, pörge kalap a divat (Csukás, 1858. ! ' Legutóbb Weber— Kellermann foglalkozott részletesen le problémával (1958. 31—34). Vö. még ehhez Kriss munkáját (1937). 10 Munkájának a viseletre vonatkozó része: „A nemzeti ruha Pécsett nincs szokásban, kivévén az ünnepélyesen föllépő férfiaknál; mindenki többé, kevésbé a külföldi divatnak hódol; a polgárság igen illőn ruházkodik, még az alsóbb osztályú munkások is csinos öltözetnek és még leginkább ezek tartjak meg a nemzeti ruhát vasár- és ünnepnapokon; a dolognál fehér vászonüng és gatyába, posztó mellény, csizma vagy igen ritkán bocskorba könnyedéin öltözködvék, a nap és eső ellen védvék széles karimájú kalap által. Egyébként gazdag és szegény az évszakhoz szabja ruházatát." (Patkovics, 1846. 184.)
