Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Mándoki László: Szalmásjút

SZALMASÜT 293 -ш g <£ Ki szórta el az égen lévő növényi anyagot? N ^ M (Kiegészítő táblázat a 2. térképhez) •9 И .51 „„TT ~~„;^„ nmrAU 1 й^ í §3 az U. maior egyéb ! й cc cigányok v. utasa* ismeretlen in terpret; 1 — — + — 2 — — — + 3 _ (+) + — 4 — — + — 5 — — + — 6 + — — ,— 7 — (+) — — 8 — О — ,— 9 + — — — 10 + — — — 11 — + — — 12 — — + — 13 + — — •— 14 _ — + — 15 — + — — 16 .— + ,— ,— 17 — (+) — ,— 18 — (+) — — 19 — О — — 20 — — + — 21 — — + — 22 — — + — 23 — + — — 24 — (+) — — 25 — О — — 26 — •— — + 27 — (+) — — 28 — + — — 29 — (+) — — 30 + — — •— 31 О — — 32 — О — — 33 — — + — 34 + — — — 35 О — — 36 — (+) — — 37 — +? — — 38 — — + — 39 + — — — 40 + ? _ — 41 — — + 42 + — — — 43 — + — 44 + — — 45 + — — — 46 + — — — 47 + — — — 48 __ — + 49 + — — — 50 + ,— — _ = 14 21 12 4 * -f- az Ursa maior, utas nélkül (v. — 11 — , ját" utassal = Alcor). (+) Szent Péter (és — 3 — Jézus) az U. maiorról. ( ) Szent Péter (vagy — 31, 32 — Jézus) az U. m. nélkül. Mint az 1. térképről és a táblázatról leolvashatjuk, ennél a névtípusnál a legáltalánosabb interpretáció az, hogy a Via lactea szalma. A (íkender)po'zdorja magyarázat csak a Dunántúlon fordul elő, a többi elképzelések pedig (polyva, széna, borsó) elszórtan, de csak kevés, vagy éppen egyetlen adattal képviselve. E tények magyarázatánál nem időzünk, hiszen az összehasonlító anyag birtokában is csak hipotéziseket tudnánk állítani. Ezekre majd a IV. fejezetben utalunk. Következő, 2. térképünkön azt ábrázoljuk, hogy a mondák szerint, illetve az e típusba tartozó nevekből ítélve ki szórta el az égen látható, termesztett növényi anyagot. Erre a kérdésre napjainkban már ritkán kapunk kerek történetben feleletet, legtöbbször csak mondatöredékeket gyűjthettünk, azonban ezekből és az irodalom eddigi, teljesebb adataiból két típus rajzolódik ki világosan: az égen lévő növénvi anyagot (= Via lectea) cigányok szórták el, illetve az Ursa maior, vagy ennek utasa szórta el. Először azonban vegyük sorra a fenti két típusból elütő, invariáns jellegű magyarázatokat, amelyeket 2. térképünkön és a kiegészítő táblázaton „egyéb interpretáció"-ként jelöltünk. Nemesgörzsönyben a Via lactea neve pazdorgyás út, ,,mert akkor lehet látni, mikor tépik a kendert". Szaporcán az égen lévő szalmát (Tejút), ismeretlen módon és körülmények között „angyalok szórták el". Gebén a Magyar Nyelvatlasz szóföldrajzi anyagának gyűjtője csak a nevet jegyezte fel: Csáki szalmája — e nyilvánvalóan romlott névalakot az országszerte ismert szólás hívhatta életre, további gyűjtések azonban valószínűleg itt is feltárnák valamelyik interpretáció-típust. Lőrincrévről, kérdőívünk felhívására, Karsay Zsigmond az alábbi mondát küldötte levélben: „Édesapám mesélte, amikor még kisgyermek voltam, hogy ott az a fehérség az égen azért van, mert a mokányok (mócok, havasi oláhok) szalmát vittek Brassóból haza (a nyugati havasok közé). Nem volt gerebléjük, amivel meghúzzák a szekeret; amint mentek ott, a sok csillag között, a szekér-kerekek átdöcögtek a csillagokon, amelyek csaknem akkorák, mind a két öklöm, hát mind elvesztették a szalmát. így döcögve a kis mokány lovaikkal, lassan mendegéltek hazafelé; a hosszú úton a mokányok a szekér tetején fáradtan aludtak. A lovak magukra hagyva mentek az úton egymás után, éhségükben az előző szekér után kapaszkodtak, húzták a szalmát, ették és szórták el az úton. Mire hazaértek a havasok tetejére, a szalmából már alig maradt a szekereken. Közismert, hogy a mokányok lusta emberek: nem mentek összeseperni a szalmájukat, ezért ma is látszik az útjuk az égen",