Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Mándoki László: Szalmásjút

SZALMÁSÜT 289 senki sem vállalkozott összegezésre, a kutatók mindig csak jelenségekkel foglalkoztak, s a lényeg homályban maradt, Az adatok szaporodása nem jelentett additív kumulációt, s így a következtetések sem lehettek időtállóak, a mennyiség nem csaphatott át minőségbe. További gyűjtésekre, új adatok feltárására van szükség, azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az egy nyelvterületen belüli gyűjtés is ma már csak akkor használható eredményesen, ha az adatok kartografikus feldolgozásra alkalmasak. Az ilyen, a folklorisztika és a szóföldrajz határán álló témáknál, mint amilyen a népi csillagnevek kutatása, ma már elképzelhetetlen más módszer, mint a kartográfia alkalmazása. Az átadás és átvétel körülményeit, idejét és irányait csak térképekre vetített anyag alapján határozhatjuk meg, a kulturális jelenségek térbeli látása elengedhetetlen követelmény. Sajnos, a népi csillagnevek gyűjtése és feldolgozása terén alig néhány példa van nagyobb számú adattal (és kartografikus módszerrel) készített tanulmányokra

3 — ezt a sort szeretnénk jelen dolgozatunkkal is bővíteni. Sajnos, sem a dolgozatunkban felhasznált magyar anyag, sem összehasonlító adataink nem felelnek meg tökéletesen a szinkrónia elvének, további kutatásainkban azonban törekedni fogunk ennek a hibalehetőségnek csökkentésére, lehetőség szerinti teljes felszámolására is. II Mint fentebb, a kérdés irodalmának bemutatásakor láttuk, a magyar anyag igen korán, s meglehetősen hangsúlyos szerepet kapott a Via lactea ezen név- és mondatípusának kutatásában, annak ellenére, hogy az elterjedés egyik peremterületét képezi a Kárpátmedence. Vizsgálódásaink során nem csupán össze-, gezzük az eddig gyűjtött anyagot, hanem ki is egészítjük: az 1886-tól feldolgozott irodalmi adatok mellett szerepelnek az utóbbi években gyűjtött saját, eddig még publikálatlan csillagneveink és mondáink is. A magyar anyag bemutatásásánál kartografikus módszert alkalmazunk, az anyag és a levonható következtetések jellegének leginkább ez felel meg. Nem akarjuk reprodukálni 3 Az első francia nyelvatlasz térképezte a Via lactea neveit (Atlas linguistique de la Frasce publié par J. GILLIÉRON et E. EDMONT — Paris, 1912. Carte No. 1407 A—B); MOSZYNSKY 1936-ban az Orion-öv és szintén a Via lactea lengyel neveit térképezte (Atlas kultury ludowej w Polsce. Zeszyt III.. No. 1, 2.), továbbá lásd még MÁNDOKI (1958) és GLADYSZOWA (1960). - a már közölt adatokat, a lényeges elemeket kiválasztva térképekre vetítjük az anyagot,

4 majd — mintegy illusztrációul — néhány teljes mondát is ismertetünk (elsősorban saját, még közöletlen anyagunkból). Első térképünk arra a kérdésre ad feleletet, hogy milyen (a mondák szerint az égen elszórt) növényi anyag alkotja a Via lacteát.

5 Az anyag jobb áttekinthetősége érdekében táblázatban is összegezzük a rendelkezésünkre állott anyagot, s mindjárt megjegyezzük, hogy a táblázat kérdőjelei, illetve a térképen a 23. szám alatt közölt kettős jel hiányos adat, ugyanis a kérdőívben

6 mindössze ennyi áll: „A Göncölszekér szórta el a Hadak útját" — s csupán feltételezzük, hogy a Baranyában általános két elképzelés (szalma vagy pozdorja) valamelyike fordul elő itt, Hiricsen is. Az 1. és 2. térképen szereplő községek, valamint az adatok forrásainak jegyzéke.

7 1 Für, Komárom megye. = Nyr XX. (1891), p. 479. 2 Felsőgörzsöny, Veszprém megye. = KISBÁN ESZTER gyűjtése, 1958. 3 Rigács, Zala megye. = Saját gyűjtés, 1957. 4 Pákozd, Fejér megye. = KISBÁN ESZTER gyűjtése, 1958. 5 Baracska, Fejér megye. = Saját gyűjtés, 1958. (Kérdőív) /j Első két (a főtémára vonatkozó) térképünkön ötven helységhez, vagy pontosan körülhatárolt tájegységhez köthető adat szerepel. Nem térképeztük, mert nem vetíthettük térképre a Via lactea ezen névtípusának mottóul idézett, első szótározott magyar adatát, az IPOLYInál és LUGOSSYnál található, helyhez nem kötött adatokat, továbbá azt a Balaton környékére vonatkozó adatkomplexumot („ ... Tejút vagy Takarodó út, mely Rómába vezet s úgy lett, hogy a czigányok pozdergyát (kenderszalmát) loptak s azt potyogatták el, a miért nevezik Szórna (= szalma) útnak is; ezen jár a Göncölszekér..." — JANKÓ, 1902, p. 407), amelyről nyugodtan mondhatjuk, hogy benne a szerző több — s nyilván több helyen gyűjtött — adatot (irártyt jelölő interpretáció, a Héra mithoszt tükröző Tejút név, az általunk tárgyalt mediterrán .... névtípus két változata — szalma és kenderpozdorja —, s a Phaeton monda) ötvöz egybe. 5 Ez gyakran a nevekben is kifejeződik: Szómásút (1), pazdorgyás út (2), cigányszuómázás (6), cigányok szuómázóso (9), szalmásút (13), szórna potyogatott út (4), szénahordó út (14), szalmásút (21), szempétör szórná jo (25), szempétörszalmája (35), szalmásszekérút (40), Csáki szalmája (41), szalmásút (36), szalmásút (43). Csak a térképekre vetített adatokat soroltuk fel, a számok magyarázatát lásd ott. 6 Anyagunk egy részét, mint a térképeken szereplő községek és az adatok forrásainak jegyzékéből is kitűnik, kérdőívek segítségével gyűjtöttük össze. Kérdőívünk kitöltőinek ezúton is megköszönjük hasznos segítséget nyújtott fáradozásaikat, szintúgy kollégáinknak csillagnevekre vonatkozó gyűjtéseik átengedését. 7 Itt is és a 3. térképnél is, továbbá a szövegben a magyar községek nevét és a megyét az 1913-as helységnévtár szerint adjuk meg. 19 J. P. Múzeum