Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.

SZIGETVÁRI TÖRTÉNE NÉPI HAGYOMÁNY Helyek, alkalmak A hagyomány őrzői, s egyben továbbadó! igen sok esetben az ünnepi alkalmak, melyek az elmúlt korszakokban, időkben legtöbbször vallásos formában jelentkeztek. Mint említettük, Turbék már a török idők alatt fontos zarándokhely volt, s nyilvánvaló, hogy ruetm csak Turbékkal és közvetlen környékével kapcsolatos népi hagyományok közvetítésének helye lehetett, hanem sok más népi hagyomány is a különböző mesélő, társas alkalmiak útján innen a turbéki szőlődombról terjedt tovább. Az első hivatalos híradások után az itt megforduló kereskedők, katonák, hivatalnokok, a meghalt szultán sírhelyét felkereső zarándokok lehettek korai hírvivői a szigetvári eseményeknek, s velük indulhatott meg a szigetvári történeti néphagyomány folklorizációs útja. Erről, valamint a szultán haláláról Eszterházy Pál leírásából értesülünk.

66 A török időkben Szigetvár centrális helyzete a polgári és katonai közigazgatásban betöltött szerepe folytán itt mozgalmas városi és katonai életre következtethetünk. Erről beszélnek Evlia Cselebi leírásai is.

67 Az itt megfordult nagyszámú török és bosnyák lakosság Szigetvár nyaralójának számító szőlődombokon sok mindent kicserélhetett egymás gondolatvilágából, s megőrzőjévé s terjesztőjévé lett a hagyományoknalk. A visszafoglalás után letelepített magyar lakosság a török időkben betelepített „bosnyák" lakosságtól vette át szájhagyomány révén a szigetvári történeti hagyományokat. A hagyományok terjesztésének igen alkalmas helye volt az augusztus 15-én és szeptember 8-án megtartott turbéki búcsú. Az itt gyülekezett dunántúli lakosság nyilvánvalóan megismerhette nem csupán egymás vallási, hanem történeti hagyományait is.

68 Adataink szerint itt nemcsak katolikus lakosság

1 evűlt össze, hanem a nőkhöz, főleg az idősebbjéhez közel álló Mária-tisztelet, a szomszédos Baranya, Vas és Tolna falvaiból a református 66 Sajnos Eszterházy nem tesz arról említést, hogy a környék magyar lakossága ismeri-e a szultán halálának történetét. Ha feltételezzük, hogy Eszterházy Pál a ráják alatt nem magyarokat, hanem a Balkánról ide telepített keresztény lakosságot értett, akkor is valószínű, hogy nem csak nálunk és a törököknél volt elterjedt ez a törtemet, hanem a környék magyar lakosságánál is. 67 Karácsony Imre: Evlia Cselebi magyarországi utazásai 1664-ben. (Török—Magyar-kori Történeti Emlékek. — Török történetírók. III.) 68 Nyilvánvaló, hogy ugyanaz a folyamat ment végbe, mint ami legutóbbi időkben is kimutatható. NÉPHAGYOMÁNYOK 279 OZÓDÁS FOLYAMATA öregasszonyokat is idehozta.

69 Turbék hagyományőrző jelentősége általuk a legújabb időkig növekedett. Az itt elhangzott magyar, horvát, német nyelvű hálaének a török kiűzéséért, s Zrínyi keresztény hitét dicsőítő strófák, valamint a többnyelvű prédikáció, — amely mindig kiemelte Zrínyinek mártírhalálát a pogány törökökkel szemben, — mindez a figyelmet tudatosain a szeptember 7-én történt kirohanás hagyományos évfordulójára irányította, s felkeltette az érdeklődést, — bár vallásos formában — a történeti események iránt.

70 Kimutatható, hogy a Juranics miseaiiapít« vány idejének kezdetétől a Flórián kápolnában, — később a plébánia templomban — megtartott „Zrínyi misé

,,-n az ifjúság mindig képviselve volt, s a 900-as évektől több mint 40 éven keresztül kötelezővé vált az iskolásgyermekeknek a misén és a prédikáción való részvétele.

71 így akarva-akaratlan a történeti valósággal többénkevésbé egyező tartalmú méltatást hallhattak, akkor is, ha figyelembe vesszük ezeknek az egyházi beszédeknek a kor politikai és vallási céljainaik szolgálatába való állítását. A paraszti lakosság viszont csak iskolás gyermekkorában volt ezeknek a „Zrínyi misén" elhangzott beszédeknek hatása alatt, mert ezeken az ünnepi emlékezéseken a gyermekeken kívül csak a község vezetői vettek részt. A múlt században kialakult lassan hagyományossá vált szeptember 7-iki ünnepségek hagyomámyalakító szerepe csak a polgári rétegre terjedt ki. A parasztság csak gyermekkorában vett ezeken részt, hasonlóan mint a Zrínyi miséken.

72 A szigetvári parasztság tehát több mint száz év óta e helyi megmozdulások hatásának a gyerekkorban ki volt téve, s kétségtelen, hogy ebből az élményből „valamit" megőrzött. Ezért tűnik számunkra természetesnek, hogy itt a parasztság között nem találunk olyan személyt, aki valamit ne tudna a község hősi múltjáról, ellentétben a környékbeli 69 Vérezel Sarolta szóbeli közlése. — A szerző 1956—59 évi gyűjtése. 70 Vérezel Sarolta és Igmándy-Hegyessy Géza szóbeli közlése. — A II. világháború után csak imagyar nyelvű prédikáció és ének volt, s a búcsú vomzásköre is erősen csökkent. A szerző 1956—59 évi gyűjtése. 71 A Zrínyi misének kimutathatóan 1865. évtől kezdődően Zrínyi emlékének áldozó énekei Voltak. Garay Antal: Zrínyi Miklós elestének emlékére. Gyászmise ének. Pécsett. 1865. 72 L. a helyi sajtó tudósításait.