Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.
2?2 KOVÁTS VALÉRIA tévedést nem feltételez, s Turbóknak a térkép készítése korában való hírneve is ellene szól annak, hogy bármely más hellyel felcseréljék. A térképen problematikus a hely felirata, de ha ezt össze vetjük a néphagyomány ma is élő azon állításával, hogy a szultán nem Turbóknál halt meg, s ehhez még azt is hozzátesszük, hogy ez a hagyomány Szigetvár elfoglalása után már megtalálható, akkor egyértelműen nem vethetjük el, bár el sem fo'gadbatjuk bizonyítottnak azt a véleményt, hogy a Török-temető néven ismert terület tulajdoniképpen Szulejimán halálának helyét őrzi. Jelenleg csak annyit mondhatunk, éppen Anguissola térképe alapján, hogy a Török-temető néven emlegetett mesterséges halom közvetlenül a török idők után még eredeti formájában létezett, Szigetvár török kultúrájának része volt. Hogy tulajdoniképpen mit rejt a Török-temető elnevezés, és az ötszögletű domb, ezt a későbbi kutatásnak kell eldöntenie. A turbéki templomnál még nemrégiben állott öreg hársfa természetesen nem az ostrom idejéből való, hanem időről-időre megújítják. 37 Létezése tehát éppen a turbéki Szulejimán halálához fűződő hársfamotívum tovább-élésének köszönhető. A török idők alatt mohamedán zarándokhellyé lett Turbék a visszafoglalás után katolikus kegyhellyé alakult át, s az oda zarándokoló búcsúsok hosszú nemzedéksoron át a templom mellett álló hársfa alá ültek le pihenni. Érthető, hogy éppen a mohamedán, majd a katolikus búcsúsok lettek fenntartói és továbbadói a Töröktemető és a Turbékkal kapcsolatos népi hagyománynak. 37 Sajnálatos körülmények folytán a fát kivágták, de nem ültettek helyette másikat. A török Szigetvár. Leonardo Anguissoila téirképe 1689-ből.