Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.

SZIGETVÁRI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 259 emlékezésnél a törökök a „hatalmasak", „urak", míg a magyarok „rabszolgák", akikkel a törökök nehéz fáradtságos munkát végeztettek. A hagyomány szerint nehéz,, fáradságos munkával építették a Szigetvár és Buda közti alagutat is, amely azonban soha sem készült el. „Itt is elkezdték fúrni a földet, meg ott is. Ügy gondolták, hogy egyszer csak össze fognak érni. Ez nagyon nagy munka volt, Mindent magyarokkal végeztettek, a törökök csak parancsolgattak. Hiába dolgoztak éveken keresztül, csak nem akart az alagút összeérni, hiába hozták a sok magyart, nem haladt a munka gyorsabban. Még akkor sem készültek el az alagúttal, mikor a törököket kiverték innen. Ennek az alagútnak még a nyomát is hiába keresik. Bedőlt, tönkrement, nem is tudja senki, hogy hol lehetett. Csak azért a sok magyarért kár, akik dolgoztak benne."

33 Az alagutak között kiemelkedő helyet foglal el a Szigetvárt és Kanizsát összekötő alagút." Ez volt a legfontosabb. Mindig nagy sürgés-forgás volt benne. Az egyik futár jött, a miásik ment, valami nagy üzenettel. Azt mesélik, ez azért volt így, mert a legfőbb török, valami szultánféle, Kanizsán lakott, úgy élt mint a király, tőle függött minden, a szigetvári basa neki volt alárendelve."

36 Szigetvár a kanizsai parancsnokság alá tartozott, s a két vár közötti szoros kapcsolat valóban fennállott, s ezt a néphagyomány az alagút létezésével fűzi egybe. A nép számára az alagút nemcsak fontos, hanem gyors közlekedési eszköz is. „Ez akkor olyan volt, mint most a vonat. Ha valakinek valamit nagyon gyorsan kellett végeznie, alagúton ment, máris ott volt, ahol lenni akart."

37 Az alagúton nemcsak futárok közlekedtek államügyekben, hanem mások is, mert így „sürgősen mindent bejárhattak." A török időkben fontos babóesai vár alagút jának történetével él tovább a népi emlékezetben: „A szultán nagyon szeretett Babócsán lenni. A várat nagyon szépein rendben tartotta, A szultánnak volt, egy nagyon szép lánya, Ö nevelte a híres sárga liliomokat, amik tavasztól késő őszig virítottak. A szultánnak legkedvesebb ember volt a szigetvári 35 1957 évi gyűjtés. Adatközlő: özv. Darabos Istvánná sz, Gyur

a Erzsébet 81 éves. Szigetvár. 36 1957. özv. Darabos Istvánná A Szigetvár—Kanizsa közötti török időkben készített alagút ismerete a szigetvári lakosság körében elterjedt, de a környékbeli falvak lakosai nem beszélnek erről az alagútról. 37 1958, özv. Taubert Imréné. basa, A szultán mindig küldött neki egy-egy csokorral a sárga liliomokból. Alagúton küldte, hogy szép, friss maradjon a virág."

38 A néphagyomány szerint, az alagutak között van olyan is, amin még közlekedni sem lehetett, mert más célból építették a törökök: „Ibafán abban a nagy pincében, amit még a törökök építettek, van egy lejárat az, alagúthoz, ami Szigetvárhoz vezet.

39 De ez az alagút nem, olyan nagy mint a többi, ebben ember nem fórt el. Ezen az alagúton csak vízvezeték nagyságú lyuk volt. Ebbe a törökök vízvezetékcsöveiket szereltek nagy fifikával, de a vízvezetékosövQn nem víz folyt, hanem bor. Az ibafai pince tele volt borral. Onnan jött Szigetbe a bor éjjel-nappal a szigetvári basának, Ezt csak nagy titokban lehetett csinálni, mert a török vallása, úgy mondják, eltiltotta a borivást. De ők is csak olyanok voltak, mint mi, ők is szerették a bort. Így jártak túl mindenki eszén, és senki sem látta, hogy mennyi bort isznak Szigetváron."

40 A számos alagút történet közül csak a legjellemzőbbeket ismertettük, amelyek egyben legtöbbet megőriztek Szigetvár hódoltság alatti életéről is.

41 Ezeknek az alagútaknak létezésében való hit nemcsak a paraszti műveltségszinten található meg, hanem a, lakosság igen széles rétegénél még ma is kimutatható, olyannyira, hogy az alagutak megkeresését, feltárását sürgetik, mint olyan emlékekét, mely Szigetvár és lakóhelyük török időkre vonatkozó történetének bizonyítékai." Szigetvári török kutak, források Leonardo Anguissola olasz hadmérnök Szigetvár visszafoglalásának évében, 1689-ben Szigetvárról készített térképe a várudvar kö38 1958. özv. Darabos Istvánné. Más adatközlőktől csak a Babócsáig tartó alagút létezésére kaptunk választ. Egyetlen adatközlő özv. Darabosné tudta csak — a közölt — alagúttal kapcsolatos történetet. 39 Az Ibafán és környékén általánosan ismert „török pincé"-re vonatkozó hagyományanyagot sem ismertetjük, mivel az nincsen kapcsolatban ä szigetvári történeti hagyományanyaggal. 40 1958. Gregorits Sándor. 41 A szigetvári alagutakra vonatkozóan csak Szigetvár és közvetlen környékén folytattunk gyűjtést, s ezért bem tudjuk, hogy a hagyomány szerint Szigetvártól kiinduló alagutakat ismerik-e a „másik végén", illetve erről csak Siklós, Szentlőrinc esetéiben tudunk. Ezeken a helyeken hasonlóan mint Szigetváron, számontartják az alagút létezését. A Szigetvár

1 környéki helységeknél is ugyanezt találjuk. 17*