Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig

A PÉCSVIDÉKI Sztrájkoló bányászt kísérnek a csendőrök. Szász vár ott készült felvétel, a század elejéről. Gyűjtötte: Pallós Endre. tett ki. Ebből levonások: társpénztár, bírság, világítóanyag, kovácsmunka, kártérítés, lakástisztítás, élelmiszerek, iskoladíj, adó, zeneés iskolaalap, különféle anyagok, régi tartozás, előleg-levonása: 1185,15 Kor. után — marad: 218,47 korona, amit 20 család között kell elosztani; marad tehát családonként és havonként: 10.92 Korona. Ez égbekiáltóan kevés! 1904-ben még nem volt a bányászoknak országos szakszervezetük. Dacára annak, hogy alapszabályaikat már 1904 május havában benyújtották és ezt minden évben többször megsürgették, mégis csak 1918 január 28-án hagyta jóvá Tóth János belügyminiszter. Tehát csaknem tizennégy évig kellett reá várni! A III. szakszervezeti kongresszuson (1904. december 25 és 26) csak a baranyaszabolcsi szervezet szerepel 71 taggal. Küldöttet is csak ők küldenek, Steiner Mátyás személyében. A bányamunkásság általános kulturális viszonyairól elszomorító képet fest a kongresszus egyik előadója, Jászai Samu, aki többek között így ismerteti a bányászok helyzetét: „Nem lehet például a bányamunkásokat szervezni, mert több mint a fele nem tud írni-olvasni. Hiába küldünk nekik füzeteket és röpBANYÁSZOK ÉLETE 231 iratokat, a bányamunkások szervezése nem sikerült. Az országos bányászszövetség alapszabályai már régen felküldettek a belügyminisztériumba megerősítés végett, ez pedig a pénzügyminisztériumhoz tette át véleményezés végett. A pénzügyminiszter pedig kegyes volt az alapszabályokat a bányatulajdonosok szövetségének kiadni, hogy elbírálja, vajon jóvá lehet-e hagyni. Ilyen viszonyok uralkodnak Magyarországon. Említettem a bányamunkásokat, éppen jelenti egy küldött, hogy egy bányában 25 fillér napibér mellett dolgoznak. A statisztika azonban meglehetős béreket mutat ki. Tudnivaló azonban, hogy a statisztikát a bányakapitányok bemondása alapján állítják össze. Oly nyomorúságos viszonyok, mint nálunk, nem uralkodnak Európában sehol."

11 Az 1905-ös sztrájk idején kitelepített bányászcsaládok az erdő szélén. Gyűjtötte: Spruzsina Ferenc. A nehezen szervezkedő pécsvidéki bányászok az 1905. évi, 55 napos sztrájkkal mutatják meg a hatalom urainak, hogy összefogásuk nagy erőt képvisel. Már itt megjegyezzük, hogy a pécsi bányamunkásság sztrájkharcai a magyarországi munkásmozgaloim legjelentősebb fegyvertényei voltak. Jellemző' jük: a bátor elszántság, a mártíromságig hő< sies helytállás és az egyéb elnyomottak harcaival való testvéri szolidaritás. A kizsákmányolókkal szembeni összefogás jellemző példájaként említjük meg az 1905-ös sztrájkot. Az 1905-ös déldunántúli aratósztrájkok idején a pécsi bányák mintegy 4000 munkása tette le a csákányt, Amikor az üszögi gazdasági cselédeket a sztrájk miatt a hatóság ki akarta lakoltatni, az asszonyok könyörgőre fogták a dolgot és így visszamaradhattak. A 11 A szakszervezeti mozgalom. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács jelentése. (É. п., 21. 1.)