Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig

223 A PÊCSVIDÉKI BÁNYÁSZOK ÉLETE ÉS SZEREPE A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN, A KEZDETTŐL A FELSZABADULÁSIG SZABÓ GYULA A magyarországi kőszénbányászat krónikájában kiemelkedő helyet foglal el a pécsvidéki kőszénbányászoknak az emberibb életért és a munkásszolidaritás eszméjéért vívott, hősi harcainak története. Múzeumunk helytörténeti és munkásmozgalmi osztálya egyik főfeladatának tekinti a pécsvidéki bányászat szociális és mozgalmi vonatkozású emlékeinek összegyűjtését. A gyűjtés kiterjed a régi és új munkaeszközök, háztartási és ruházati cikkek, az élelmezési és lakásviszonyokra utile, valamint a bérharcok és politikai mozgalmaik, úgyszintén a családi élettel és a művelődéssel kapcsolatos dokumentumainak lehető legteljesebb összegyűjtésére. A gyűjtés tempóját lassítja az a körülmény, hogy a legfontosabb tárgyi dokumentumok magánkézben vannak s tulajdonosaik ezektől, mint személyes emlékeiktől, nagyon nehezen válnak meg. Az eddig begyűjtött emlékekből múzeumunk három alkalommal, éspedig 1961. októberben, 1962. május havában és 1962. október hónapban rendezett időszaki kiállításokon tartott bemutatókat. A bányászéletet dokumentáló gyűjtemény-anyagnak legértékesebb darabjai azok a ritka érdekességü fényképfelvételek, amelyeket idős bányászok őriztek meg, jórészt több mint félévszázadon át, s amelyek nyomdai sokszorosításban most láttak először napvilágot. Dolgozatunk főcélja ez értékes dokumentumok bemutatása, azzal a szándékkal, hogy a még lappangó anyag megmentésére ilymódon is felhívjuk a figyelmet s egészében: átfogó képet adjunk a pécsvidéki bányászok küzdelmes életéről. Ebből következik, hogy írásunk nem elégítheti ki a teljesség igényét. Az egész magyarországi bányászmozgalom felvázolását viszont azért tartottuk szükségesnek, hogy annak keretében a pécsvidéki bányászmozgalmak eddig feltárt mozzanatait a maguk fontosságának megfelelő helyen mutathassuk be. * 1782-ben (az 1753-ban megnyílt brennbergi bánya és az 1768^ban megnyitott nógrádverőcei bánya után harmadikként) nyílt meg két magánszemély vállalkozásából a mecseki szénmedence első, közfogyasztásra termelő bányája Vasas-on, а tanulmányi alap pécsváradi uradalmának területén. 1793-ban maga, az alapítványi uradalom vette kezébe a széntermelést, jövedelmező vállalkozássá fejlesztve azt. A XIX. század első éveiben megkezdődött a szénfeltárás Pécs város, Szabolcs és Somogy községek határában is. 1803-ban a pécsi városi birtokon fellelhető kőszén kitermelésére köt szerződést a várossal négy helybeli polgár. Nehezebb volt a pécsi káptalan ellenkezését legyőzni, hogy a birtokán fekvő szénmezők kitermeléséhez hozzájáruljon. Végül is lehetővé vált a kincstári bányaigazgatóság felállítása, amely Pécs székhellyé!, 1808-ban kezdte meg működését s hatósága kitíerjedt az északmecseki bányákra is. Az így kialakult bányakerületben a brennbergi bányában érvényben volt szabályzatot léptették életbe. 1830-ban, magyarországi nagybirtokosok és osztrák nagytőkések szövetkezésével létrejött az Első Dunagőzhajózási Társaság (a továbbiakban: DGT), németül: Erste к. к. prïv. Donau-Dampfschiffarts-Gesellschaft. E nagyhatalmú részvénytársaság 1853-ban kezdte meg a szén kitermelését az ún. András-aknán, egy pécsi polgártól vásárolt, néhány holdas területen s 1923-ig az összes pécskörnyéki bánya és bányatelek — mintegy 22 millió négyzetméternyi terület! — bérlet és vétel útján a DGT kezébe került! Ez, a csaknem egy évszázadig tartó gazdasági egyeduralo<m határozta meg a pécsvidéki bányászok ezreinek élete folyását s volt kiváltó oka gyakran véres küzdelmeiknek.

3 Az északmecseki szénmezőben fekvő Komló város határában, a Batthyány-grófok birtokán, 1892-ben kezdi el a szénbányászatot Rabies Apidrás: A pécsvidéki kőszénbányászat története. (Bpest, 1952., 11—16. 1.)