Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren

214 PAPP LÁSZLÓ paticsdarabok, számos edénycseréptöredék látszottak a felszínen, Az itt végzett szántás legutóbb sem ért 30 cm-nél nagyobb mélységet, így remélhető volt, hogy a földben rejtőző tárgyi emlékek — annyiraamennyire — sértetlenül kerülnek felszínire. Korábban a föld, évszázadokon át, a majsi parasztok egyéni tulajdona volt, akik csaiK állati és kézi munkaerővel művelték ezt a földet. A munka során 7x6 m-esre szélesített kutató szelvényünk első ásónyomnyi humuszából égett agyagdarabkák, faszéntörmelékek, az újistállóiakhoz hasonló anyagú és alakú, szürke színű edénytöredékek kerültek elő, s néhány XV—

XVI. sz.-i bécsi grafitos edénydarabka. Az égett agyagdarabok egy részének egyik oldala sima kiképzésű, ellentett oldalában vesszőlenyomatok voltak láthatók. A szelvény közepe táján, kb. 30 cm mélységben, egy szabálytalanul ovális körvonalú, két részre tagozódó, tapasztott kemencefenék tűnt elő. A nagyobbik résznek, a tulajdonképpeni kemencefenéknek közel köralakú átmérőit 145x160 cm-ben, a belőle délkeleti irányban átégett agyaglepényszerűen kinyúló kemenceszáj hosszát-szélességét 70x70 cm-ben mértük. Az 5—6 cm vastagságú kiégett agyagtapasztásban, az 1—2 cm felső réteg alatt, az Űjistállónál ismert, profilált peremű edénytöredékek, néhány grafitos, szürke „bécsi fazék" darabkája, köztük a pólyán álló egyenlő szárú, keresztbélyegző-lenyomattal díszített, félköirátmetszetű peremtöredékek voltak beágyazva. A kibővített szelvénynek csaknem egész területén, a felszíntől 30—40 cm mélységig, vesszőfonatlenyomatos paticsdarabok mutatkoztak. Az e mélységben jelentkező hajdani iárószinten pedig csaknem mindenütt elszenesedett gerendék málladéka, igen sok faszéndarab, 18—35 cm hosszú, 8—10 cm vastag, elüszkösödött gerendamaradvány volt. A kemencefenék keleti szélétől 60—80 cm távolságban, 40—42 cm, azaz a kemencefenéknél nagyobb mélységben három cserépfazéknak széttört darabjait találtuk, egyrakáson. Közülük egyet sikerült összeállítani. (14. kép.) Az edénytöredékek közelében, velük azonos szinten, egy 28 cm átmérőjű, 10,5 cm vastagságú, négyzetes középlyukkal ellátott köszörűkő, egy sótörő kavics, egy forgó kampóval ellátott, hiányos vaskapocs, egy vaskés 14. kép. Merse Cserépedény az 1. sz. ház omladékából töredéke feküdt, A szelvény északi sarkában, az előbbi tárgyakkal azonos szinten, de itt már 65 cm mélységben egy 45 cm hosszú vasfúró, egy 28x7 cm méretű, hengerdeden domború, két végén 2—2 lyukkal ellátott vaspánt (szekérvasalás?), egy olló szártöredéke volt. (15. kép.) Ezek a tárgyak jelezték az egykori padlószintet, amelynek egyébként igen, halvány nyomai mutatkoztak. Ebből a szintből a kemencéiének kb. 10 cm-re emelkedett ki. Délkeleti oldalának közepe tájától 90 cm távolságra egy 100x110 cm átmérőjű, kerek gödör homorodott a padlószint alá, 10—12 cm mélységig, tele hamuval, faszéndarabkákkal. A szelvény aljának tisztítása, cm-ről cmre való mélyítése közben eredménytelenül kerestük az egykori belső, külső falak, a várható ágasfaüregek maradandó helyzetű nyomait. Az elmondottakból kitűnik, hogy a feltárt helyen lakóház állott (1. sz. ház), melyben az élet váratlanul, erőszakos pusztítás következtében szűnt meg. A ház leégett, falai, kemencéje összeomlottak, a benne volt éghető tárgyak is elhamvadtak. A szegényes házfelszerelésből csak az eléghetetlen tárgyak maradtak meg. A romok közt később túrkálók részben összeszedték ezeket, részben a késői feltárókra várt. Alig lehet kétséges, hogy a falu valamennyi házának ez lett a sorsa,ami bizonyára kiderül az 1963. évre tervezett ásatásnál.