Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren

KUTATÁSOK A MOHÁCSI CSATATÉREN 203 szegecsekkel ellátott, apró pitykeveretekkel. (5. kép 14.) 62. sír. Kb. 3 éves gyermek igen hiányos csontváza, 58 cm mélységben. Deréktáján kb. 1,2 cm széles bőröv törmelékei mutatkoztak, bronzlemezből domborított, apró piskótaalakú véretekkel, bronzlemezszalagból hajlított, csatszerű övtartozékkal. (5. kép 15—17.) 6. kép. — Gyűrű az 55. sírból Az A

3 és A

4 szelvényrészek keleti végénél keresztben, azaz északról dél felé húzódó bokros fasoron is áttörve, egy nyugat-keleti irányú, 10 m hosszú, 1,2 m széles kutatóárkot húztunk. Ennek segítségével megállapítottuk, hogy a temető keleti irányban tovább nem terjed. A temető feltárt, 84 nr-nyi területén napvilágra került 66 ember váz-maradvány közül mindössze 15 tekinthető teljesnek, ugyanenynyi a mérsékeltebben megcsonkít ott, ideértve a koponya nélküli teljesebb csontvázakat is. A többiek jobbára olyan csontvázmaradványok, amelyeknek fekvéséből legalább annyi megállapítható, hogy a meglévő csontok eredeti helyzetükben feküdtek. Kivételesek az eredeti helyzetükből kimozdított, magányos csantvázrészek, amihez azonban hozzá kell tennem, hogy a fekvő csontvázak mélységéiig való lehatolás közben mindenütt jelentős mennyiségű kidobott, szétszórt emberi csontra akadtunk. A temetkezés időrendjét illetően annyi felismerhető, hogy egyes csontvázak egymáshoz túlságosan közel fekszenek, egyesek pedig egymás alatti rétegekben, egymást kisebb-nagyobb részben szabálytalanul takarják. Az A\ szelvényszakasz délnyugati, az A

4 szelvényrész délkeleti sarkában hármas rétegződést is észlelhettünk. A 66 csontváz, illetve vázrész közül felnőtt férfi 9, nő 10, bizonytalan nemű felnőtt 23, gyermek 24 volt. Ezek közül egy újszülött csecsemő, (az 53. sz, női csontváz jobb karcsontjain fekvő 54. sz. gyermekcsontváz). A temető további kiterjedése tekintetében annyit megállapíthatunk, hogy az észak-déli irányban a 3. sz. sílógödör közepe tálától a 4. sz. sílógödör közepe tájáig, azaz kb. 25 m hosszúságban, kelet-nyugati irányban az A%—4 szelvén vek keleti szélétől nvuffat felé mintegv 35—40 m hosszúságban húzód hatott. Némelyik gazdasági dolgozó úgy emlékezik, hogy a majorudvar nyugati részén mélyedő sílógödrök ásásakor is kerültek elő emberi csontok. A temető feltárt kis szakaszának képe, a halottak eltemetésének módja és a szerény leletanyag világosan igazolják, hogy középkorvégi, a mohácsi csatát megelőző időből származó sírokkal állunk szemben. A csontvázak békés körülmények között eltemetett halottak, férfiak, nők, gyermekek maradványai. A feldúltság, a csontvázak nagyobb részének csonkasága általánosan ismert jelenség a hasonló korú temetőknél. A temető nem volt tetszés szerint bővíthető : csak a megszentelt, talán itt is falak vagy árkok közé szorított cimeterium fogadhatta be az elhunytakat. A régi csontokat, vagy egy részüket az új sír ásásakor kiemelték, odébbrakták, szét is szórták. Később pedig, amikor a temető rendeltetése megszűnt, az itt folyó munka nyomán is sokszor érhette dúlás a viszonylag kicsiny mélységben levő csontvázakat. A tapasztaltakkal egyező jelenségeket észleltünk — hogy helyi példánál maradjak — a közeli Lajmér feltárt temetőrészénél

2 s hasonlókról számolt be if j. Fehér Géza a Csele falu 1949. évben feltárt temetőjének ismertetésénél.

8 A kivételként említett 7. sz., koponya nélküli csontváziniak helyzete, az általánostól egyedül eltérő, ellenkező tájolása igazolja, hogy a holttest különleges körülmények között került a földbe. Emlékeztet ez a lajméri hármas sírra, a három, közös gödörbe eltemetett, egymást csaknem átkaroló ifjú sírjára. Feltehető, hogy ez a csontváz is a mohácsi csata egyik halottjának maradványa. Már az 1959. évi terepjárás alkalmával a majorudvaron szétszórtan talált néhány XV —

XVI. sz.-i edény töredék is sejttette, hogy ezen a területen középkori település állt. A település nyomait, a temetőkutatással egyidejűleg, a felszíni edénytöredékek nyomán, a gazdasági udvar viszonylag nyugalmasabb keleti szélén, észak-déli irányú kutatóárkokkal kezdtük keresni. A árkok földjéből az A

x temetőszelvény déli szélétől 24 m távolságra tovább dél felé, mintegy 10 m hosszúságon belül, az első és második ásényómban egyre több XVI. sz.-i cserépedény-, fazék-, korsótöredék került elő. Kialakítottunk itt egy, végső alakjában 10x4 m-es szelvényt (B), amelynek nyugati oldalához utóbb egy kisebb, 3x5 m-es szelvényt csatoltunk. (Bi~) 2 Papp László: im. 234. s. köv. о. 3 ifj. Fehér Géza: Az 1949. évi mohács—cselepataki mentőásatás. Arch. Ért. 1955. 212—228. o.