Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren

KUTATÁSOK A MOHÁCSI CSATATÉREN 201 dő, ezt követően egy kisebb, 6 m átmérőjű hengerded, utolsóként, délen, egy 5x10 m oldalméretű, téglaalakban kiásott gödör csatlakozik. Mélységük váltakozva 4—5 m. Négy nagyméretű, betonnal bélelt sílógödör mélyed az utóbbiaktól nyugatra, 57 m távolságban, a gazdasági udvar túlsó oldalán, ugyancsak északról délre vonuló sorban (7— 10.). Ezektől tovább dél felé, 30 m távolságban, üregesedik a tizenegyedik, hengerded, béleletlen sílógödör (11.)A gödrök egy része megvolt már az első világháborút megelőző években is, más részüket később, az utolsó csoportot 1952. évben ásták. A régebbi gödrök egy részét utóbb betemették, a ma látható 11 gödör voltaképpen csak részképet nyújt az itt évtizedeken át létesített sílógödrökről. A keleti sor északról számított harmadik verme oldalának déli felében, a járószinttől 50—90 cm mélységben és a negyedik verem északi falrészen, hasonló mélységben embercsontok látszattak. Feltehetően ezekről beszélt a csatatér két kutatója: Gergely Endre és Halmay Barna is, megemlítvén, hogy a helyi néphagyomány szerint a csontok a csata halottainak maradványai. Ezeknek a csontvázaknak vizsgálatával kezdtük meg munkánkat 1961. augusztus 14én, a 4. sorszámmal jelölt nagy sílógödör nyugati szélén. Minthogy a sílógödör partjain nagymenynyiségű, a gödörből kitermelt földtömeg volt felhalmozva, munkahelyünkről elsősorban azt kellett eltávolítanunk. Erősen korlátozta munkánkat az a körülmény, hogy közvetlen szomszédságunkban egy nagyméretű, szalmakockákból rakott fallal körülvett sílóhegyet emeltek s az is, hogy a majorudvar forgalma, érthetően, mindvégig igen nagy volt. Az említett földréteg eltávolítása közben, tehát a sílógödörből kitermelt földből, egjí nyitott rézgyűrű, egy gótikus M vésettél díszített, lapos korongalakú, ezüst gyűrűfej, egy közepén átlyukasztott, üreges, ezüst fél pitykegömböcske, s egy pártának rézsodronytörmelékei kerültek elő. A földréteg eltávolítása után kijelölt, 4,5x xlO m-es, Ai

f A

2 részre osztott szelvény mélyítése közben, 40—50 cm mélységben,, teljes összevisszaságban, emberi csontokat és csonttöredékeket találtunk. Az említett mélység után eredeti helyzetű felnőtt és gyermekvázak kerültek napvilágra, összesen 30 csontváz maradványát találtuk itt meg. (2. temetőtérkép és 3. kép.) A szelvény keleti szakaszának egy részéből az emberi csontvázak, illetve vázrészek hiányoztak. A csontokat az újabb időkben dobhatták ki. A sílógödörhöz közel azonban néhány emberi csont ismét mutatkozott. A gödör oldalfalából pedig, — amelyet meg nem bonthattunk — ma is kimeredeznek az évtizedekkel előbb napvilágra került csontvázrészek. Egy kivételével (7. sz. váz) valamennyi csontváz hanyattfekvő, nyújtott helyzetű volt, koponyájuk jobbára a váz tengelyében, kivételesen a bal arccsonton feküdt. Tájolásuk délnyugat-északkeleti irányú, északtól 92—135° szöghajlással eltérő. Már ti. azoknál, amelyeknél, esetleges csonkaságuk ellenére is, méréseket végezhettünk. Az épebb állapotban lévő csontvázak egy részének karcsontjait könyökben behajlítva, a kézcsontokat összekulcsolva láttuk, számos esetben csak a bal alsó karcsont volt könyökben behajlítva, s a bal kézcsontok a medencetájon feküdtek. A kivételként jelzett 7. sz. csontváz a hasoldalán feküdt, 55 cm mélységben, csaknem pontosan kelet-nyugati irányban, de a többi csontvázzal ellentett irányú fekvéssel. Koponyája, jobb alsó lábszárcsontjai, bal sípcsontia hiányoztak. Jobb kézcsontjai a közelében lévő (6. sz.), hasonló sírfenékmélységű csontváz bordáin voltak. A síroknak mélysége a mai járószinttől mért 50—95 cm között váltakozott. A sír foltját csak kivételesen sikerült megállapítani és felmérni. Egyetlen csontváznak sem volt melléklete. Az A-i szelvényszakasz északi részén, 15— 60 cm mélységben, a talajt apró kő- és tégladarabkák, fehéresszürke, apróbb-nagyobb mész-szemecskékben dús, kemény habarcsrögöcskék tarkították. A szelvényszakasz északnyugati sarkában pedig, 25—35 cm mélységnél, egy — mindössze 15—25 cm magasságú —, kisebb-nagyobb alaktalan mészkődarabokból rakott, az előbb leírt habarcscsal megkötött falcsonk volt. Átmérői 99x123 cm. Eredeti falsík nyoma sem volt rajta felismerhető. Minthogy a falcsonktól nyugatra és északra ez alkalommal kutatást nem végezhettünk, a temető s a hajdan itt állott épület nyomainak felderítése céljából az Ai szelvényszakasz keleti szélétől kutatóárkokat húztunk. Ezeket utóbb, 3,5x13 m-es szelvénnyé alakítottuk át. (A

3

—A,.). Az itt végzett ásatómunka eredményeként összesen 36, részben ••megcsonkított csontvázat, illetve vázrészeket találtunk. (4. kép.) A szelvény közepetája üres volt, akár az előbbi szelvény keleti szakasza. Nyilván az itt folyó majorsági munka következtében.