Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Reuter Camillo: Újabb adatok Pécs város középkori latin nevéhez

PÉCS VAROS KÖZÉPKORI NEVE 197 okleveleket a nemet császári kancelláriában Heribert С jeggyel jelölt alkalmazott készítette, aki 1002-ben került a magyar király alkalmazásába. Igen feltűnő, hogy éppen a pécsi oklevél mutat sok hasonlóságot. Meglátásom szerint nem véletlen az, hogy az ismert oklevelek közül a pécsi az, amelyik promulgate jában I. és II. Ottó császárok oklevélkiadásaira mutat (Szentpétery, Okit,). A 970—977 között hamisított és 890-re keltezett Arnulf-féle oklevél, majd ennek 978. évi megerősítése említi először ad V. Aecclesias-t, Ugyanakkor szerkezetében ugyanerre az időszakra mutató pécsi alapítólevélben tűnik föl először hazai okleveleink között a Quinque Ecclesiae név. Még pedig olyan körülmények között, amely eddig mindenkinek — aki ez oklevéllel foglalkozott — feltűnt. Az oklevél ,,qui vocabitur Quinqueecclesiensis" kifejezésére gondolok. „Mely Pécsnek fog neveztetni" kifejezés magyarázatát fenti összefüggések alapján abban látom, hogy az oklevél szerkesztője, Heribert С — kinek működése több önállóságot, újítást mutat az általa szerkesztett magyar oklevelekben — a császári kancelláriából magával hozott ismeret folytán tudott Pécs latin nevéről, s azt az oklevélben alkalmazta is úgy, hogy „mely Pécsnek fog neveztetni" — ti. azok által, akik a város e nevét nem ismerik. További kutatást igényelne az, hogy a hamisított Arnulf-féle oklevél és megerősítése 978-ban nincs-e összefüggésben Heribert С működésével, esetleg nem volt-e módjában megismerkedni vele. Ha ez bizonyságot, vagy megerősítést kapna, akkor nyilvánvaló, hogy Pécs IX. századbeli latin nevének felelevenítése kitől ered. Ennek a vizsgálatnak az eredménye megdöntené, vagy — megerősítené a névkontinuitást. Az eddigi kutatásokból úgy ismerjük, hogy Pécs középkori nevének, a Quinque Ecclesiaenek hasonmása nincsen. Ezzel szemben Thomas Spalatensis archidiaconus „História Salonitanorum"-jában (Gombos, III, 2224)

1 a következőket olvashatjuk: „Crescentius archiepiscopus Spalatensis suscepit sacros ordines in Romána curia et venit Spaletum anno Domini 1100. Qua quidem tempore rex Suonimir, Croatorum rex, quem Ungari appeliarunt Zolemerium, praecipit et ordinavit coadunari omnes nobiles et strenuos ac in arte militari instructos sui regni viros in loco, Illyrica lingua appellate Cossouo, ubi dicitur locus Quinque Ecclesiarum." Majd továbbiakban elmondja a király meggyilkolását fellázadt népétől. Cossouo, a mai Koszovó polje, magyar nevén Rigómező nevével volna egyeztethető a Sitnica folyó völgyében. Nem messze azonban ettől a Fehér és Fekete Drin összefolyásánál van Albánia Kosova nevű prefektúrája. E terület a balkáni ókori kereszténységnek régi hazája (ld Annuario), amelyben ma is számos egyházi központ létezik (Peshkopije, Pec, Prizren stb.). Quinque Ecclesiae nevének újabb felbukkanása a Balkánon, városunktól távol, egy másik keresztény kultúrkörben azt vallja, hogy e latin kifejezés az ottani ősi kereszténység emlékét őrzi. Míg a Quinque Basilicae nevet a latin frank névadás és uralom emlékének tartom. 1 Köszönettel tartozom Györffy Györgynek, hogy „Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza" című munkájáinak adatgyűjtése során előkerült forráshelyet rendelkezésemre bocsátotta .