Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Reuter Camillo: Újabb adatok Pécs város középkori latin nevéhez

UJABB ADAT PÉCS VÁROS KÖZÉPKORI LATIN NEVÉHEZ REUTER CAMILLO A Bajorok és karanténok megtérése című, Salzburgban 871 körül az érsekség érdekeinek védelmére készült irat az, amelyik először említi városunkat a középkorban, Ekkor nevét ad Quinque basilicas alakban említik (MHK. 311, Györffy 155). A név első használata után a 970—977. évek között hamisított és 890-re keltezett Arnulf-féle oklevél, majd ennek 978. évi megerősítése említi ad V. Aecclesias cum theloneis ac vineis, forestibus (Salzburger Urkb. II, 62). E két adat után következik az 1009-ből való, de csak többszöri átiratban fenntmaradt, a pécsi püspökségre vonatkozó oklevél szövegrésze, amely episcopatus, qui vocabitur Quinqueecclesie néven nevezi (Pécsi pk. lt., Koller I, 65). Ez időtől számos írásbeli emlékünk van a város latin nevére. Az adatok hosszú sorát alig-alig szakítja meg egy-egy magyar Pécs név. Nem kívánok bővebben kitérni azokra a régebbi elméletekre, — egy kivételével — amelyeket a kutatók a középkori latin név eredetére alkottak. Hivatkozom Ortvay, majd Klemm munkájára, amelyek bő irodalommal szolgálnak. Legújabban — és legalaposabban Simonyi Dezső foglalkozott városunk latin nevével és annak nyugateurópai változataival. Ennek ismeretében sem tartom feleslegesnek egy-két újabb adat-téglával járulni a kutatáshoz. Rupp Jakab ismert munkájában, Magyarország helyrajzi történetében (1/2, 354. lap jegyz.) írja, hogy „Basilikáknak a középkorban kisebb, a főrangúak sírboltjaiul készült, épületek is neveztettek,, mivel a basilikák vagy nagyobbszerű templomok mintájára szokták azokat építeni. (Gloss.)" Hogy Rupp ezt a jegyzetet milyen elgondolás alapján készítette, nem tudom. Tény azonban, hogy elevenre tapintott, s magam is ebben látom a névadás eredetét. Alábbiakban megkísérelem ezt indokolni. Migne a középkori latinság szótárában a következőket írja: „Basilicae appellatae aediculas quaedam ligneae quas Franci veteres magnatum tumulis imponebant, quod formám basilicarum seu aedium sacrarum refferent." Csodálatos, hogy Rupp Jakab jegyzetét is ismerve, mennyire elsiklottak a kutatók e magyarázat felett. Ez annyiból is inkább feltűnő, hiszen a pécsi ókeresztény temető építményei a XVIII. század vége óta ismertek, — s az idők folyamán napjainkig mindig újabb és újabb épületek bukkantak elő. ,,A bajorok és kariantánok megtérése" néven ismert mű — ifj. Horváth János fordításában — következőket mondja: ,,Utóbb pedig Priwina kérésére Liupram érsek Salzburgból mesterembereket küldött neki akik Priwina városában egy tiszteletre' méltó templomot építettek továbbá a városon [Privina városán] kívül még Dudleipinben, Ussitinben, Businizában, Bettobiában [Pettau, Ptuj], Stepiliperchen, Lindvolveschirichunbain, Keisiben, Wiedhereschirichunban, Isangrimeschirichunban, Beatuschirichunban és Quinque basilicae-Ъап [Pécsi, amely templomokat Liupram idejében szentelték fel." (Györffy i. m. 155). Megállapítható tehát, hogy Nagy Károlynak az avarok felett 795-ben aratott döntő győzelme után, nem egész század múlva már a salzburgi érsekség egyházépítő tevékenységéről értesülünk. Jellemzőnek tartom, hogy az egyházépítő tevékenység helységnévadást is vont maga után, méghozzá legtöbbnyire németül nevezve a helységeket, a -chirichun > kirchen-éket, ahol az egyházak épülteik. E végződés feltevésem szerint új egyház építésre mutat, míg másutt ahol meglévő (vagy legalább felismerhető) basilica-ksá, találtak, — jóllehet itt is felszenteltek (helyreállítás esetleg kisebb javítás után) templomot, a meglévő (pl. Bettobia) nevet használták, vagy a meglévő jellemző épületekről Quinque Basilicaenak nevezték el. A Quinque Basilicae névadás feltételezi azt, hogy még álltak azok az ókeresztény sírkamrák, felettük sírkápolnával (Gosztonyi cella memoriae-ja), amelyeket saját szóhasz13*