Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Papp László: A bolyi avarkori temető I.

A BOLYI AVARKORI TEMETŐ I. 163 lakógödrök szétvert maradványait találtuk, jellegtelen, vastagfalú edény töredékekkel. Ekkor a munkát — külső körülmények folytán, — a tervezett idő előtt kellett befejeznünk. Folytatását a következő év nyarára terveztük. Jóval megkezdése előtt arról szereztünk tudomást, hogy ásatási területünktői nem messze, amint kiderült, a már említett I. sz. sílógödörtől északi irányban, északi szélétől 59 m távolságtól, egy, a korábbinál jóval nagyobb, 12x40 m oldalméretű, lm mélységű silóvermet ástak (II. sz. silóverem), miközben közepe tájának keleti szakaszában, ismét csontvázak kerültek elő, a silóveremével nagyjából azonos mélységből. A sírokban talált tárgyak megállapíthatóan kisebb része elkallódott, egy részét — köztük arany és ezüst ékszereket, — sikerült összeszednünk, s előkerülési helyét is, megközelítő pontossággal, megállapítottuk. Ugyanekkor egy még szét nem dúlt, de a sírfolt nyomán észlelhető sírt is feltártunk. (21. sír.) Ezt a mentő tevékenységet rövidesen követte az ásatás folytatása, amely most az Állami Gazdaság által használatba venni kívánt II. sz. sílógödörben és közelében még rejtőző sírok lehető megmentésére, továbbá a múlt évi ásatás színhelyén való kutatásra irányult. A II. sz. sílóverem oldalában ásató munkát nem végezhettünk, mert ezzel a verem használhatóságát veszélyeztettük volna. A sílófaltól 4 m távolságra keleti irányban ásott kutatószelvényünkben azonban, szemben a sílógödör mélyén talált sírokkal, az ásatás határidő-szabta befejezése előtt, még négy — köztük a 30. sz. kengyeles, állatfejes fibulával ékes női sírt — találtunk. Az 1962. évi ásatás során, az ekkor már kiürített, I. sz, sílóverem körül, most már hozzáférhető szélein is folytattuk a sírok feltárását. Ugyanekkor a magas szalmafallal kerített II. sz. sílógödör keleti széléhez is — épségben tartásának követelményével — hozzáférhettünk, ahol öt sírra akadtunk. Az ez alkalommal végzett munkánk közben észlelnünk kellett, hogy a feltárások helyei nem egységes temetőterületet, hanem két, egymástól nem messze lévő sírcsoportot alkotnak. A feltárást 1963. augusztus havában fejeztük be, amikor céljainkra hozzáférhetővé vált a nagyobbik sírcsoport ÉNy-i széle mentén húzódó földút is. Ez alól kerültek napvilágra aa 61—76. sz. sírok, amelyekkel a temető kimerült. Az első, I. sz. sílóverem körül mutatkozó sírcsoportot az alábbiakban A-, a tőle északra elterülő másodikat В megjelöléssel látjuk el (2. kép.) Az A sírcsoporthoz az 1—20., 24, 25, 29, 31—33, 39—49, 51—56, 58—76. sz. sírok, azaz 62 sír, (3. kép.), а В csoporthoz a 21—23, 26—28, 30, 34— 38, 50, 57a—b sz. sírok — 16 sír — tartoznak (4. kép.). Ez a közlemény a temető leírását adja és a leletanyagot ismerteti. Az anyag értékelését: az Évkönyv későbbi számában kívánjuk szolgáltatni.* Az ásatások eredményének bemutatását megelőzően, az egyes sírcsoportok előtt ismertetjük azokat a hozzájuk tartozó leleteket, amelyeknek birtokába az említett személyek s mások útján, többnyire a közelebbi leletkörülmények megállapításának lehetősége nélkül, szórványként jutottunk. A csoport. A téglaégető udvarából előkerült szórványleletek 1. 4 db ezüstlemezből préselt, négyzetalakú övveret. Gyöngysorkeret-szegély ezte mezejében átlósan négy keskeny sziromlevél, az általuk közrezárt háromszögekben hármas levélcsoportok illeszkednek. (I. tábla 1—4.). 2. Az előbbi veretek egyikének hátlapján volt textildarab (I. t. 5.). 3. Nagyszíj vég, ezüstlemezből, téglalapalakú idomának alsó vége lekerekített. Két mezőre osztott felületének felső részén az övveretekével azonos díszítés, az alsó rész levélcsoportja négytagú (I. t, 6.). 4. Ezüstlemezből vágott, kisméretű övforgó; közepén ezüst szegecs (I. t. 7.). 5. Ezüstlemezből hajlított szíjbujtató. Hátán két ezüst szegecs (I. t. 8.). A felsorolt tárgyak, a beszolgáltató Malik László szerint, ugyanazon sírból valók, ami valószínűnek látszik. 7. Övf elszerelés marad ványai : sima, bronzlemezből készült, téglalapalakú veret töredéke, közepére erősített csüngőkarikás taggal, ép állapotában hat, meglévő négy nagyfejű bronzszegeccsel (VI. t. 9.), hasonló veret középső tagja (VI. t. 10.), trapézalakú bronzcsat, vastövisének csonkjával (VI. ti 11.). 8. Római kori csatfibula bronzból, tű né'l* Az ásatás egyes szakaszaiban résztvett Kováts Valéria muzeológus, Tóth Tibor anthropológus. Az álllatcsointolkat Bökönyi Sándor határozta meg. Segítségüket ehelyütt is köszönöm. A közlemény lektorálásáért L. Kovrig Ilonának mondok ezúton is köszönetet,