Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kiss Attila: Az avarkori lovas-temetkezés szokásának vizsgálata

160 KISS ATTILA kumok meghatározásának kérdésein túl a kutatás egyre inkább igényli az egyes korszakok társadalmának megismerését. Ez jelenti e korszak kutatásának egyik alapkérdését; a temetők hogyan és milyen arányban tükrözik az egykori társadalmat? Hogyan lehet ezt az arányt anélkül meghatározni a kutatott anyagból, hogy az igazolandó val igazolnánk? Dolgozatunkban ezekre az általános és valójában sokszor csak egyedi vizsgálatok során eldönthető kérdésekhez annyiban kívántunk adatot szolgáltatni, hogy az avarkor egy adott szokásán belül vizsgáltuk meg: az egyes jelenségek mikor törvényszerüek és mikor esetlegesek. Feltételezésünk szerint ha egy korszak temetőiben egy adott szokáson belül rendszer állapítható meg, akkor egyrészt valószínű, hogy más szokásokban, jelenségekben is van rendszer, másrészt a vizsgált jelenségben megállapítható törvényszerűség — esetlegesség aránya talán útmutatásul szolgálhat arra, hogy a temetőkből levonható társadalomtörténeti következtetések mennyiben helytállóak, illetve megbízhatóak? Mivel az avarkori lovas-temetkezés szokásában előforduló és jelenlegi tudásunkkal csak valószínűségi törvényszerűséggel leírható rendszerrel találkozhatunk, amelynek magyarázatát, belső okait nem tudtuk kielégítően megadni; ezért szükségét érezzük felhívni a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az avarkori és más korú temetők különböző szokásaiban is ilyen rendszer fordulhat elő. Ez azt jelenti, hogy e temetők valamilyen hasonló valószínűségi arányban tükrözhetik az egykori társadalmat. Ezért szükségesnek látszik a temetőelemzések módszerét továbbfinomítanunk és újabb módszerekkel gazdagítanunk, hogy az egyelőre csak temetőkből megismerhető korszakok társadalmáról és történetéről hitelesebb képet nyerjünk.

90 90 Cs, Sós Ágnesnek és Knalovánszky Alánnak ezúton mondok köszönetet szíves lektorálásukért.