Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kiss Attila: Az avarkori lovas-temetkezés szokásának vizsgálata

158 KISS ATTILA Mór — Akasztódomb 21. sír,

78 Németszentpéter — Sínpetru German),

79 Szegvár — Kórogy 1. sír,

80 Szentes — Derekegyháza

81

, Szentes — Kaján 123. sír,

82 Szentes — Lapistó,

83 Tiszasziget — Vedresháza — Ószentiván 84. sír,

84 Tiszavárkony 46. sír,

85 Tiszavasvári — Koldusdomb 21. sír.

86 A részleges lovassírokban a lócsontok helyzete a következő: 1. Koponya ül. hosszúcsontok az emberi váz lábcsontjainál: Dévaványa 75. sír, Gombos 22. sír, Jutás 173. sír, Németszentpéter, Szentes — Derekegyháza, Szentes — Kaján 123. sír, Szentes — Lapistó. 2. Koponya ill. hosszúcsontok az emberi váz baloldalán: Deszk — D 175. sír, Hódmezővásárhely — Szárazár, Mór 21. sír, Tiszavárkony 46. sír. 3. Koponya ill. hosszúcsontok a fülkesírban fekvő emberi váz aknasírjában: Szegvár — Kórogy 1. sír, Tiszasziget — Vedresháza — Ószentiván 84. sír. 4. Koponya ül. hosszúcsontok a váz felett, magasabb szinten: Tiszavasvári — Koldusdomb 21. sír. 5. Koponya ül. hosszúcsontok az emberi koponya és a sír vége között: Klárafalva — В 60. sír. 6. Koponya ül. hosszúcsontok önálló sírban: Csóka 43. sír. A részleges lovassírokban megfigyelhető hatféle típus százalékos megoszlását 1. a IV. táblázaton. A részleges lovassírokban az egyes típusok megoszlása egyenletes, kettő hatványaival kifejezhető viszonyt mutat, de figyelembevéve az adott kis esetszámot, ennek a megállapításnak az értéke csak igen viszonylagos. Az avarkori lovassírokról tett megfigyelésekből — többek között — az alábbi következtetéseket lehet levonni: A) A kora-, és késő-avarkorban nemcsak azonos lovas-temetkezési típusok figyelhetők meg. B) A kora-, és késő-avarkori teljes lóvázas sírokban közös az I., III. és VII. típus. A közös típusoktól a korai időben három, a késői időben két eltérő forma volt. Ha idecsatoljuk a 78 Török Gy., Arch. Ért. 81 (1954) 54—56. 79 Dörner, E., SCIV 11 (1960) 423—431. 80 MNM Adattár 94. Sz. I. 81 Csallány G., Dolg. 9—10 (1934) 206—212. 88 Korek J., iim. 17, 54. 83 Csallány G., Dódig. 9—10 (1934) 206—212. 84 MNM Adattár 24. V. I. 85 Kiss A., im. 86 Csallány D., A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évikönyve 1 (1958) 58—59. minőségileg különböző, de mégis a lovas-temetkezés egyik formáját jelentő ún. részleges lovassírokat is, akkor leszögezhetjük, hogy a korai időben sokkal több típus fordul elő, mint a korszak második felében. C) A késő-avarkorban, a lovassírok típusainak kisebb száma mellett, ezek között egy típus döntő többsége figyelhető meg a többivel szemben. E jelenség magyarázatául esetleg, kölcsönösségi alapon a korai és késői avarkori társadalom László Gyula által megfigyelt fejlettségi különbségei,

87 és a későavarkor egvéb régészeti jelenségekből sejthető nagyobb etlhnikai egységessége szolgálhatnak. A lovas-temetkezés szokásának többféle típusainak okát vizsgálva ki kell térnünk Kovrig Ilona — a lovassírok két típusáról szóló — magyarázatára. A teljes lóvázat tartalmazó sírokra írva megállapította, hogy a kora-avarkorban a lóváz a halott baloldalán, azzal azonos tájolásban; a késő-avarkorban jobboldalon, az emberi vázzal ellentétes tájolásban szokott feküdni. Hipotézise szerint, mivel ,, .. . a lóra a késő^avarkorban is kétségtelenül baloldalról szálltak fel . . . ezért feltételezhető, hogy ez a (ti. az I. típus) forma más gondolati hátteret takar."

88 Kovrig Ilona felosztása és így dolgozatunké is a lóvázat viszonyítja az emberi csontvázhoz, hiszen a lovat temették el az ember miatt és nem fordítva. Ha viszont a szokás mögött meghúzódó gondolati hátteret is bevonjuk vizsgálataink körébe, akkor szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az I. és III. típus csak az emberi váz szempontjából jelent különböző elhelyezést.

89 Ugyanis az emberi váz mindkét esetben a lóváz baloldalán; a felszállás oldalán fekszik. Talán még kevés adattal rendelkezünk ahhoz, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan el lehessen dönteni, de Korvig Ilona feltételezése mellett felvethető annak lehetősége is, hogy mindkét temetkezési típus mögött azonos gyökerű, de más kivitelű gondolati háttér húzódhat meg. D) A lovas-temetkezés szokásának egyegy korszakon belüli típusainak belső rendszerét nem abszolút, hanem valószínűségi törvényszerűség fejezi ki. Kárpát-medence kora-középkori régészeti kutatásának forrását telepek hiányában temetők képezik. Az időrend, régészeti kultúrák és az ezekkel esetleg azonosítható ethni87 László Gy., AH 34 (1955) I—V. fejezet. 88 Kovrig I., FA 9 (1957) 121. 89 E szempontra Bóna István hívta fel figyelmemet, segítségét ezúton köszönöm meg.